A közúti közlekedés története – az ókor

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 A következő bejegyzéssorozat a közlekedés és a magyar közlekedés fejlődését taglalja – egészen az ókortól kezdve. Az első bejegyzésem témája: az ókori közúti közlekedés. Az ötletet a római úthálózat adta. A rómaik korukat felülmúlva alakították ki a hihetetlen hosszúságú úthálózatukat. A mondás is innen ered: “Minden út Rómába vezet” – Róma volt a birodalom központja, így az úthálózat központja is. 

Az ókori közlekedésre jellemző volt a rendszertelenség, többnyire kiépítetlen és elhanyagolt utakon közlekedtek. Az első igazik közúti közlekedésre használ rendszert a perzsa birodalom térhódítása nyomán hozták létre. Az úthálózat is a luxuscikkek közé tartozott, mert csak azok vehették igénybe, akik engedélyt kaptak – gazdag kereskedők, katonaság, királyok, uralkodók stb.

Ebben az időszakban több nemzet is ezt a rendszert vette alapul – a rómaiak egyértelműen ezt fejlesztették tovább és alkalmazták a birodalom határain belül. A legelterjedtebb közlekedési eszköz a szekér volt,  ezenkívül a taliga is nagyon elterjedt volt – 2 kerekű szekér. Ezeket az eszközöket folyamatosan fejleszteni kellett a jobb teljesítmény érdekében.  

A szekér felépítése a következő:

  • elülső alj
    a tengelytőke a zsámollyal
    pörgettyű – derékszögben forog
    rakonca – támaszték
  • hátsó alj
  • nyújtó – elülső és hátsó alj összekapcsolása
    nyújtó szárnyakkal megerősítve
  • a szekérderék (kocsiszekrény)
  • hasló (keresztfa) – hosszú szekér esetén, merevítés
  • szekérrúd – a szárnyakkal csatlakozik az elülső aljhoz
  • tengely
  • kerekek – a tengelyszáron = tengely nyúlványa

A kerekek megjelenése már a ókorban bekövetkezett, ennek következtében fejlődhetett ki a taliga. A taliga továbbfejlesztésével alkották meg az első szekeret, ami a ókori államok mindegyikében előfordult és fontos szerepet töltött be. A szerepe leginkább áruszállítás volt, de a sok háború miatt kifejlődtek a harci szekerek. Amiket a gyalogság ellen alkalmaztak elsősorban. Több szempontból is félelmetes volt- a megjelenése már félelmet keltett a legbátrabb katonákban is. A kerekekre szerelt pengéknek köszönhetően menet közben is hatalmas pusztítást végezhetett.   Több fajtája is ismert: kasos, pőreszekér, magasított, hosszú, vasszekér. Számomra is új információ az, hogy a szekeret elsősorban nem gazdasági célokra, hanem temetkezési szertartás részeként alkalmazták.

Az ókor népei a közúthálózatot mind hétköznapi, mind hadászati célokra alkalmazták. A fejlődés alappillére az új nyersanyagok használat, vas nélkül a szekér sem fejlődhetett volna tovább. A vas elterjedésével olcsóbb és jobb eszközöket készíthettek. A jobb eszközökkel jobb minőségű, aprólékos munkákat is el tudtak végezni, így az apró részletek végre hangsúlyt kaptak. Minél pontosabb egy alkatrész, annál pontosabb a kész termék – szekér. út. Az olcsóságnak köszönhetően több szerszám készülhetett, több szerszámmal gyorsabban lehet építeni a közlekedési hálózat útjait. Az új technológiák az út szerkezetében is jelentő változásokat okoztak. Gyorsabban, többet, jobbat. Ez a fejlődés felértékelte a közúti közlekedés szerepét. Az utak fejlődés magában hordozta a közlekedés járművek fejlődését és tömeges elterjedését.

A közlekedés fejlődése az ipari és kereskedelmi fejlődést is elősegítette. A szekerek fejlődésével egyre több árut tudtak szállítani, amit az úthálózat bővülése és minőségi javulása nagy mértékben megkönnyített. Így már gyorsabban, olcsóbban, nagyobb mennyiségeket lehetett szállítani a kereskedőknek, akik így több feldolgozó üzemet tudtak ellátni nyersanyaggal, ahonnan a kész árukat egyből a vásárlókhoz tudták szállítani. A felvirágzott kereskedelem miatt az életszínvonal növekedésében is volt mérhető.

Az új államok kialakulásának egyik feltétele az úthálózat volt, mivel a természetes utak nem tudták volna kiszolgálni a katonai, civil igényeket. A védelem nem volt biztosítva, ha a hadsereg nem tud a lehető leggyorsabban eljutni a veszélyeztetett területekre. A római úthálózat is ezért lett világhírű. A katonaság rendkívüli szervezettsége nem csak a harcmezőn mutatkozott meg, hanem az egyéb területeken is – közlekedési feltételek biztosítása, jól járható, könnyen telepíthető úthálózatuk révén. Az útépítés a fejlődés ellenére is hatalmas költségekkel járt így állami monopóliumra volt szüksége. Elengedhetetlen volt  rendezettség, az utakat pontosan meg kellett határozni, előzetes felmérések és az eddig használt természetes utak adták az alapot. Ezek után már csak elő kellett teremteni a pénz és a humán erőforrást. Az utak karbantartása is hasonlóan fontos feladat volt, amit szintén az állam irányított.

A perzsák, kínaiak és a rómaiak voltak a legfejlettebbek az útépítésben – földrajzi, geológiai és technológiai ismereteiknek köszönhetően. A mezopotámiaiak és az egyiptomiak is rendelkeztek a kellő tudással és szakértelemmel, de ők a csatornaépítésben alkottak maradandót – az egyiptomiakról mindenkinek a piramisok jutnak eszében, ami nem meglepő, hisz az egész világon egyedülálló építészeti remekmű.  

Forrás:

Írta: Sipőcz Norbert

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?