Főoldal » 21. századi norvég rock: Monomen

21. századi norvég rock: Monomen

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 A négy fiatalember nemzetközileg is baráti kapcsolatokat ápol a környező országokkal, hiszen nemrég hazánkban jártak egy koncert erejéig. Hangzásvilágukat tekintve mindenképpen forradalminak számítanak hazájukban is, hiszen a house, az alternative rock és az új hullám egyvelege ölt testet zenéjükben, a maga fiatalos lendületével.

A zenekar bemutatkozó albuma 2007. májusban jelent meg Monomen (LP) címmel, amit egy évvel korábban egy Monomen (EP) előzött meg. Az oslói fiatalok nem rejtik véka alá, hogy ihletőik között a legnagyobb nevek szerepelnek, mint Stanley Kubrick, Franck Sinatra, Jimi Hendrix és a New Order. A jelenlegi felállás a következő: Kristian Rangnes (frontember, ének és gitár), Tobias Kristiansen (szintetizátor és dobgépek), Kim Skråmo (basszusgitár és szintetizátor), Vidar Torget (gitár és dobok). Álmodozó, szabadságvággyal teli művészetük a zenekar oldalán található biográfiában is megmutatkozik, ami így hangzik: „Részeg norvégok szintetizátorokkal”. Akik, hányásban fetrengő, nemi érettségüket fitogtató, pattanásos, kölyökképű gyerkőcökre gondolnak, tévednek. A háttérben a Joy Division által generált tinédzserkori rajongás bújik meg, ami nagyban befolyásolta a frontember mindennapjait. A mai, frissnek számító szerzeményeik alapvetően az elektronikus tánczenére alapulnak, evvel is megszakítva a korábbi, depresszív irányvonalat. Dobos híján, dobgépeket használnak, hogy evvel is létrehozzák, azt a statikus, elektronikus érzetet, ami a dalok lelkét adja. Ez elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a hallgatók, önkénytelenül is a ritmusra összpontosítsanak. Sok zenekarral ellentétben, a Monomen elsődleges szempontjainak egyike, hogy a közönséggel úgy alakítsanak ki kapcsolatot, hogy egy fergeteges buli részesei legyenek, és ne csak a saját szórakoztatásukra zenélgessenek.

Nevüket, egy Stanley Kubrick (2001: az Űrodüsszeia, Ragyogás, Spartacus) életéről szóló dokumentumfilmből vették át. A történet szerint a rendező egyik barátja/kollégája a világhírű művészt „mono-embernek” nevezte, ami azt jelentette, hogy a név viselőjét csupán egy dolog érdekli, ami az együttes esetében értelemszerűen a zene. A formáció tagjai nagy Kubrick rajongók és tiszteletük jeléül vették fel ezt a nem mindennapi nevet.

Az együttes már játszott Svédországban, Dániában és egy nagyobb koncertet tartott New Yorkban, a CMJ Fesztiválon. Magyarország azért is volt különleges a számukra, mert ez volt az első alkalom, hogy egy, a tőlük távolabb eső, keleti országban játszottak. Az együttes legnagyobb problémája, hogy hazájuk, területéhez képest alacsony lélekszámmal rendelkezik és így, csekélyebb az esélye annak, hogy reflektorfénybe kerüljenek, arról nem is beszélve, hogy Európa, egy elszigeteltebb részén élnek.

Aki kedveli a fent említett irányzatok bármelyikét és nem óckódik egy kis elektronikus zenétől, garantált, hogy élvezettel hallgatja majd.

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?