A nyál pop királyai: Maroon 5

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 A 2002-től hivatalosan is Maroon 5 néven működő együttes harmadik stúdiólemeze a tavalyi évben jelent meg. A Hands All Over kapott hideget, meleget: a srácok továbbra sem tudjál levetkőzni „jófiús” imidzsüket. Az Adam Levine által vezetett banda több mint egy évtizede kezdte meg működését.

Los Angeles, 1995: az együttes Kara’s Flowers néven kezdte meg zenei pályafutását. Többnyire alternatív rockzenét játszottak, de mivel akkoriban gombaszám szaporodott az ilyen, és ehhez hasonló együttesek alakulása, észrevétlenek maradtak. Első stúdióalbumuk a Songs about Jane (2002) két év múlva került a reflektorfénybe, evvel ihozva meg a várva várt hírnevet a srácoknak. A This Love és a She Will be Loved című számokat unásig sugározták a rádiók, így a „kis Jane” 2004 legnépszerűbb albuma lett.

A média ennek hatására az együttest a szoftrock feltámasztói között tartotta számon, hiába keveredtek a funky, a soul vagy rock elemekkel. Második, 2007-ben megjelent stúdiólemezük, az It Won’t be Soon Before Long hiába hódította meg a Billboard lista csúcsát és lett platinalemez, az érdeklődés mégis alábbhagyott, melynek következtében a lemezeladási listák végén kullogtak. Égetően kevesebb slágerszám hallható a második korongon, mint elődjén, annak ellenére, hogy tizennyolc szám hallható rajta.

Egy tagcserét követően, a jelenlegi felállás a következő: Adam Levine (ének és ritmusgitár, 1994 –), Jesse Carmichael (szintetizátor, ritmusgitár, vokál, 1994 –), Michael Madden (basszusgitár, 1994 –), James Valentine (szólógitár és vokál (2001–napjainkig) és Matt Flynn (dobok, ütőhangszerek, 2006 –). Ryan Dusick – a korábbi dobos – gerincfájdalmai miatt kényszerült megválni az együttestől.

Ahhoz, hogy az együttes bebiztosítva érezze magát a továbbiakban, szükség volt egy csinos pofira. A választás a frontemberre, Adam Levinre esett. Még a vak is látja, hogy frontemberünk igencsak jóképű férfinak tudhatja magát. Nem is kellett sokat várni, hogy beinduljon a gépezet: kisvártatva a legnagyobb magazinok címlapján pózolt; nők milliói vesztek és vesznek meg érte a mai napig. Az külföldi sajtó előszeretettel szellőzette ki magánéletét és jelentette meg róla gagyibbnál gagyibb híreit, amiben arról cikkeztek, hogy „Adam Levine ruhákat tervez”, „Adam Levine meztelenül pózolt” stb. Sajnálatos módon ezeket nagyobb ovációval fogata a közönség, mintha arról cikkeztek volna, hogy együttese azért küzd, hogy bekerüljön a Grammy nyertesek közé. Természetesen ez sem maradhatott el, hiszen, azóta hat Grammyvel büszkélkedhetnek. Az elsőt – berobbanásuk évében – 2005-ben kapták, majd 2007-ben és 2009-ben.

A kritikusok persze nem bánnak kesztyűs kézzel az énekessel, hiszen adottsága – ami a hangját illeti – igencsak megosztja az embereket. Sajátos énekstílusával a biztonsági őrök rémálmává vált és tini lányok kedvencévé.

2010-es, Hands all Over albumuk a híresztelések ellenére továbbra is hozta a már jól bejáratott formulát. Míg az első lemez- Levine szerint- Stevie Wonder előtti tisztelgésük jeléül készült el és a második Prince vonásait hivatott felvonultatni, addig a harmadikon jele sem mutatkozik a változásnak. Ha egy mondatos definíciót kellene alkotni a lemezről, mindössze két szóban le lehetne tudni, mivel nem több, mint jó zene. Nem több mint, Maroon 5 karöltve Levine falzettjével és funk-poppal. Az első kislemez szám, amellett, hogy slágerszám, kísértetiesen hasonlít a This Love-ra. A lemez két részre osztható fel, mivel az első fele tempósabb számokkal van tele. A korong legjobb száma a Never gonna leave this bed és a soulos hangzású Don’t Know Nothing. A lemez második fele átalakul egyfajta görcsbe, amit csak tetéz az utolsó szám, az ultragiccs kategóriába sorolható Out of Goodbyes, amit Lady Antebellumal adnak elő közösen. A szám Michael Jacksont idézi a fejhangokkal, arról nem is beszélve, hogy csordultig tele van közhelyekkel.

A legnagyobb probléma a zenekarral – annak ellenére, hogy nagyon ügyes formációról van szó – az az, hogy ott csúsznak el, mivel lemezeiken, egytől-egyig érezhető az amerikai rádióknak való megfelelési kényszer, a slágerorientáltság. Valószínűleg, ha nem szorítanák magukat korlátok közé és levetkőznék a szex és szerelem orientált arculatukat, és elsődleges szempontjuk az lenne, hogy alkossanak – ahogy kedvük szottyan – meg mernék rá fogadni, hogy az egyik legsikeresebb zenekarnak tudhatnák magukat. Levin azt nyilatkozta, hogy együttesében maximum egy lemez erejéig lát szuflát, mivel nem szeretne öreg korára rock nagy bácsi lenni – mint a Rolling Stones. Na persze.

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?