Balaton Sound 2013: Nagyszínpadi helló!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Elképzelhetetlenül színvonalas hétvégeindító programok vették kezdetüket, pénteken a Balaton Soundon, a fesztivál második napján. Először a New York-i hip-hop mester, Nas lépett színre, majd Afrojack varázsolt  el bennünket a Freelusion táncosaival, végül a trance méltó királya, a Soundosok  kedvence, Armin van Buuren csinált ismét egy hatalmas bulit. Mivel a blogunk eközben fejlődik, így ebben a rövidke összefoglalóban örömmel mondhatjuk ki: fogadjánk új kollégánk írását! 

A különleges  nagyszínpadi hangulat itt sem hiányzott; a  rajongók már ideje korán megvették „bambijukat, kinéztek egy általuk szimpatikusnak ítélt teret a lehető legjobb kilátás érdekében, majd meghallottuk az első taktust, éshatalmas ember tömeg jelent meg,  vízből kiugorva, pár  perc alatt. Pontosan ez történt Nas első Soundos koncertjén is; 17.30-től, majd hét perccel később megszólalt az első dob-basszus kombó, mini warm-up szettként lement pár klasszikus a műfaj nagyjaitól, aztán egyszer csak talpig feketében,  megjelent maga a főnök, Nassir Jones .


A tavalyi, tizedik stúdiólemezről eresztett The Donnal kezdett, aminek ‘New York girl, dem a mad over we’ sorainál magasba emelkedtek a kezek. Mindeközben  több ember érkezett a helyszínre, és Nas  Snoop Doog, 2Pac és Notorious B.I.G. nevével példálózott, amire a közönség egységesen bólintott elismerően. Innentől kezdve egymást váltották a Nas-himnuszok, volt Sweet Dreams, folyamatos őrjöngéssel kísérve, Life’s a Bitch, és persze a The World is Yours.


Afrojack stílusosan foglalta el helyét hatalmas pultja mögött. Zenéjéhez hasonlóan erőt,  lendületet és  laza magabiztosságot sugárzott, így biztosak lehettünk benne, hogy ami most következik azt kizárólag siker koronázza majd.Fél nyolc után pár perccel egy hatalmas gladiátoraréna jelent meg a kivetítőkön, tetején Afrojack szignójával, majd megkezdődött a visszaszámlálás, ,imdannyian vártuk, hogy ránk szabadítsa észbontó elektronikáját. Legismertebb számának, a Take Over Controlnak egyik tétele, az It’s Time To Let You és Example Kickstarts-ának mash-upjával indított, majd a Bounce Little Kitty-t nyomatta a Let’s Make Nasty-től bevonva a játékba a Shermanology-val közösen jegyzett Can’t Stop Me Now-t. Bebizonyosodott, hogy bulijában nemcsak azzal volt elfoglalva, hogy ő minél jobban érezze magát, hanem mindent megtett vendégei kedvéért, sőt, a többi partyhoz is kedvet csinált. Például  robbant a The Way We See The World Tonight és a We’re All No One, Utóbbi számhoz Steve Aoki neve isköthető, míg személyes kedvencünk az az észveszejtő mix volt, amit Calvin Harris és Florence Welch Sweet Nothingjából rakott össze. Az egyes etapokat zseniálisan kötötték össze az Afrojack védjegyének számító, változatos és mindig hatásos szirénaeffektek, a  másfél órás szett legizgalmasabb pillanata az volt, amikor felcsendült a Keane-től a Sovereign Light Café elementáris house-átirata, a végére pedig csaknem, a Balatonig ért a tömeg. Ebben segítségünkre volt a Freelusion a, akik pár hónappal ezelőtt a legnagyobb brit tehetségkutató, a Britain’s Got Talent legjobbjai között is feltűntek . Tíz percben minden bemutattak nekünk, amit a táncról tudni kell vagy tudni érdemes, lenyűgöző produkciót nyújtottak 3D-s elemeket mozgatva, koreográfiájuk a Pet Shop Boys 2011-es Soundos műsoráénak színvonalával kelt versenyre.

 

Sokadszorra lépett színpadra a Balaton Soundon a holland Armin van Buuren és péntek esti műsorát tekintve,  évekig visszatérő vendég lesz a későbbiekben is. Egy kérdés fogalmazódhatott még meg bennünk: van-e még feljebb, vannak-e még pontok, ahova el lehet jutni ezzel a zenével vagy ez a csúcs? Talán azt mondhatnánk, hogy ennél nagyobb magasságokba nem érdemes szállni, mert értelemszerű a bukás.Ezt majd a sors eldönti, az azonban a napnál is világosabb, hogy egy ekkora színpadon, ekkora közönséget ilyen szinten mozgásban tartani, szinte már nem is emberi teljesítmény. Esti szettje az ékes példája annak, hogyan kell a legintenzívebb és legmélyebb emberi érzéseket úgy átfordítani az elektronikus zene nyelvére, hogy abból egy egyetemes, nyelveken  átívelő közös nevező legyen . Fél óra után már meg is tette ránk a hatását. A szőrszálhasogató kritikusok előszeretettel köszörülik nyelvüket a trance műfaja felett, de ahogyan végignéztük a ma esti közönség  jókedvét, arra a következtetésre jutottunk, hogy ha valami ennyi boldogságot okoz a tömegnek, az igenis szükséges és hasznos a mai világban. 


A másfél óra végén, mint egy jól megtermett pont a bizonyos i-n, minden idők egyik legnagyobb generációs himnusza, a Nirvana Smells Like Teen Spiritjének remixe csendült fel, hogy a Trevor Guthrie énekessel közösen jegyzett This Is What It Feels Like koronázza meg a másfél órás periódust. Páratlan fellépés, életre szóló pillanat. A MasterCard Nagyszínpad ezzel műsorának félidejéhez érkezett. Nagyon fel van adva a lecke a második etapra.

/Szikora Klaudia/

Források: Sziget.hu/Balatonsound/Facebook.com


MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?