Ingerentia Additamentum

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Resümé

A grafikai sorozatok többségükben, anyagukban kirekesztik a szemlélőt. Csupán az képes belépni a körbe, aki hajlandó megbontani az anyagot és betekint mögé. Tehát a maga szubjektív terébe képes bevonni a látványt. Itt muszáj hozzájárulnia a mű befolyásolásával és mozgatásával az alkotáshoz, különben az észlelésből ki lesz rekesztve, ezáltal érdektelen lesz a munka szemlélése. Azokat a kíváncsi embereket kívánom megcélozni, akiknek munkáim szólnak és hajlandóak közelebb menni a témához, – hogy az amúgy nem szükségszerűen behatárolt műből ne kelljen kirekesztenem a nézőt – hogy megközelítsék és értelmezzék azt.

Ingerentia1 Additamentum2
1 Ingerentia; befolyás, beavatkozás, közreműködés
2 Additamentum; függelék, járulék, hozzáadás, ráadás

Messziről nézve kilenc hungarocell lapot látunk, amik részben, vagy egészben kitakarják a falon lévő munkákat. Azt nem látjuk, hogy ezeken a hungarocelleken további grafikák találhatóak, amik szembefordulnak a falon lévőkkel így takarva azokat. A falon lévő munkáim két sorozat vegyítése, ami formailag rokonságban állnak egymással, de témájukban és szemléletükben teljesen más irányt képviselnek.
Az egyik a belső álmokat és rezdüléseket kívánja felidézni, míg a másik a nézőpont váltásával a műholdfelvételek szubjektív tájábrázolásai (amik egy másik munkám építőkockái, ami egy játék terepasztala). Ezek a munkák anyagukban roncsolt rézlemezek lenyomatai, amiket hungarocellre kasíroztam fel, úgy, hogy a munkák kifutóak tehát akkorák, mint a lemezek maguk. Ezek az alkotások kiugornak a fehér fal síkjából. A velük szembehelyezetek litográfiák, amik litokréta és/vagy litótus rajzok. Ezek a kisméretű fekete-fehér grafikák improvizációk. Az anyag az eszköz és a saját lehetőségeimet feszegetik. Függönyként damilon lógnak, lebegnek szembe a többi munkáim előtt. Ha valaki egyet megmozdít a damilok rendszerének köszönhetően az összes megbillen és így feltárulhatnak a rejtett dolgaik.
Lényegében a három grafikai sorozatom összekapcsolásáról van szó ebben a műben, hogy felkutassam, kik azok az emberek akik hajlandóak értelmezni a munkákat és ezáltal lehetőséget adnak a műnek, hogy hatást gyakoroljon rájuk és befogadhassák azt, de nem szükségszerűen. A világnak csak töredékéit vagyunk képesek felfogni, de a világ nem morzsákkal van tele, hanem integrált egészekkel. Ezen komplikált körülmények közül kell megtanulnunk kiválasztani azokat a részleteket, amik nem a felszínen helyezkednek el, és így mélyebb észleletet nyújtanak – ez a felismerés nem mást jelent, mint az értelmezést. Akik nem rendelkeznek ezen képességgel, azok tulajdonképpen a gondolatról maradnak le.
A munkám térbeli és síkbeli szembenállása arra hívja fel a figyelmet, hogy a mű megismeréséhez szükségünk van kíváncsiságra, ami segít felismerni a művet, hogy képesek legyünk feldolgozni azt. A felismerés lehetővé teszi, hogy közvetlenül az adott információn átlépjünk, majd lokalizáljuk a tárgyakat, a dolgokat elkülönítsük egymástól és az előtér-háttér viszonyt értelmezzük. Utána meghatározzuk a művet, tehát állandónak láthassunk dolgokat, tárgyakat attól függetlenül, hogy hogyan érzékeljük pontosan őket. Az embernél ezen felül még kialakulhat a gondolkozás képessége is, de nem szükségszerűen. Az élethez elég a szabályok ismerete, nem fontos gondolkozni ahhoz, hogy éljünk. Azokat keresem, akik elgondolkoznak azon, hogy miért, és képesek valamilyen saját következtetést levonni a látványról attól függetlenül, hogy mi is az.
Manapság az érzékelést megzavarják, sőt befolyásolják, leépítik. Napjaink legszánalmasabb próbálkozásai közé tartozik, hogy a tévében reklámok segítségével próbálják meg felhívni az emberek figyelmét az igazi élet szépségére és mediálisan teljesen át nem adhatóságára. „Semmi sem jobb, mint egy tökéletes fejlövés, de néha ha felfedezed a valódi világot az sokkal-sokkal kielégítőbb..”1
Az embereket manapság gyerekkoruktól kezdve bombázzák a reklámokkal és egyéb befolyásoló eszközökkel, amik olyan szabályokat sulykolnak beléjük, amik nem valódiak. A konszernek és az ezeket vezető emberek anyagi érdekeit képviseli szinte minden, ami körül vesz minket és azt tanítják meg nekünk először, hogy ezeket a jelzéseket keressük, mert ezek képviselik az igazi értékeket. Márkáktól és gondolati rendszerektől függő embereket hoznak létre, akiknek nincs más életcéljuk, csak hogy fogyasszanak, a trendet kövessék és ezen feltételekért mindent megtegyenek. A „fejlett” társadalmunk ilyen módon teszi magát életképtelenné. A A tv, az internet és mobil kommunikáció felgyorsította az információ áramlási folyamatát. Az új médiumok ellen az emberek többsége védtelen. Nem volt lehetősége a társadalomnak definiálni ilyen rövid idő alatt ezek optimális kezelését. Szinte teljesen meg lett fosztva a többség a valódi tapasztalás lehetőségétől. A tapasztalás szellemét akarom megidézni ezzel a munkámmal azt, amikor még az emberek át tudták élni az eléjük táruló látványt és, ezáltal mélyebben tapasztalhatták meg azt. Mikor képesek voltak megállni a mű előtt és szemlélni azt. Most kénytelenek vagyunk eldugni a munkát a kiállító térben, hogy felkeltsük az emberek kíváncsiságát iránta, hogy talán hajlandóak legyenek megállni előtte.
A meghatározások eltorzulnak és az emberek elé életképtelen modellek állnak példaként (sztárok, celebek vagy akár a sztárművészek). Az emberiség ilyen szempontból, története ismerete alapján szinte még soha nem volt ekkora morális válságban. Az emberek önálló gondolkodási képességét ilyen mértékben és ilyen globálisan még soha befolyásolták.
A művészet általában a hátérben marad, csak a reménytelenség hozhatja el az előrelépését és kiállását, megnevezve bizonyos célokat. A művészeti alkotás számára az egyik legfontosabb eszköz a konstruktív emlékezet. Segítségével néhány megadott kellékkel képesek lehetünk egész mondanivalót kifejteni (bizonyos kulturális beállítottságú emberek számára célzottan). Kiemelhetünk tárgyakat, mozdulatokat, arckifejezéseket, élőlényeket vagy gesztusokat, amikhez bizonyos általános fogalomtársítás járul, és ezeket más kontextusba helyezhetjük szándékunktól függően. Megtisztíthatjuk, vagy tejesen el is homályosíthatjuk az értelmezési tartományokat. Ennek fontos eszköze a címadás, hiszen a cím elindíthatja a szemlélőt egy bizonyos úton, ami ugyanúgy lehet félrevezetés, mint pontos célzás is a tartalomra. A művészi szándék és/vagy személyiség a legfontosabb mérvadója a címadásnak úgy, mint az alkotásnak is. A két eszköz egymástól nem áll messze fontosságban, mindkettő pontos kell, hogy legyen a szándékunk átadására (ez jelentheti azt is, hogy nem akarunk megnyílni az emberek előtt és ezért cím nélküli képeket hozunk létre).
A sémáknak, amik emberek, tárgyak, események, vagy helyzetek, egy osztályának mentális reprezentációi, a címadásban és az alkotásban is nagyon jelentős funkciói vannak. A sémák az esztétikában az ideáknak felelnek meg nagyjából. Például olyan általános kategóriák, mint a kutya, a szék vagy az asztal egyfajta séma és/vagy idea, hiszen tárgyak bizonyos csoportjait képviselik. A sémák nem csak a sajátos tárgyakra és eseményekre vonatkozó ismereteink leírására használhatók, hanem azokra az ismeretekre is, amelyek megmutatják, hogyan cselekedjünk bizonyos helyzetekben. Például a legtöbben rendelkezünk egyfajta sémával azzal kapcsolatban hogy hogyan kell egy autót vezetni, vagy hogyan kell az étteremben étkezni és vannak ilyen sémák a képfeldolgozásban, a zenehallgatásban és az olvasásban is, mint sok más tevékenységben.
A sémák és/vagy ideák alakjában történő észlelés és gondolkozás lehetővé teszi számunkra, hogy a minket érő nagy tömegű információból gyorsan és gazdaságosan kiszűrjük,megszervezzük és feldolgozzuk a használhatóakat. Ahhoz már bizonyos gyakorlatot kell szerezünk, vagy magas fokú érzékenységgel kell rendelkezünk, hogy ezekben a sémákban és/vagy ideákban észrevegyük a finom torzulásokat és ezekből levonjuk a helyes következtetéseket. Ezek a finomságok teszik a mű élvezetét sokszor annyira megfoghatatlanná és ezért ezeket nevezzük többségükben művészetnek; viszont bizonyos sémákba való túlzott kategorizálás, amit a szemlélődő hajt végre, éppen eltakarhatja előle az eredeti mondanivalót vagy szándékot, ez az, ami nem a mi képességeinktől függ, és amivel nem is tudunk mit kezdeni.
A sémák a szemlélődő szempontjából eltorzítják és igazából meg is foszthatják tartalmától a művet és visszaemlékezve csupáncsak a semmitmondó sematizált és/vagy idealizált váz marad meg, amiből pont a tartalom észlelése hiányzik, tehát azokat az embereket keresem, akik képesek a sémákat és/vagy ideákat felülbírálni és mást is képesek felfogni a tanult meghatározott dolgokon kívül.
A sorozatok két év nonfiguratív kisgrafikai munkáinak válogatása. A legrégebbi a térképes sorozat, utána a három álmos munka következik, végül pedig az elmúlt félévben készültek a litográfiák. Mivel ezek mind belső indíttatású alkotásaim, ezért másféle megközelítésüket érdektelennek tartom kiállítótérben. Ezek személyes dolgok, amiket csak az arra érdemeseknek mutatok meg és itt is csak annak, aki veszi a fáradságot arra, hogy felfedezze, különben rejtve maradnak.

1 www.mtvswitch.org – videó – Log off – reklámszövege – A fiatalokat megcélzó integrált kampány a klímaváltozásra és az élet valódi értékeire próbálja felhívni a figyelmet.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?