Küzdelem a képzelet és valóság határmezsgyéjén

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mi teszi lehetővé a szabadságot, amikor a valóság kilátástalan börtönné zárul körülöttünk? Hol csap át a realitás a fantázia birodalmába? Mi teszi a harcost harcossá?

 

Ilyen és ezekhez hasonló kérdések kísérik végig Zack Snyder fantasztikus akciófilmjének megháromszorozott világát. Többről van szó, mint a realitás talaján túl emelkedő küzdelemről. A külső és belső valóság rétegeinek váltakozása és egymásba való átmenetének szugessztivitása mesterien felépített illúzióba csábítja a nézőt. Ezt a hatást csak fokozzák a filmet színesítő, tökéletesen megválasztott dalbetétek, mint például Marilyn Manson Sweet dreams című számának átdolgozott változata és az izlandi származású énekesnő, Björk Army of me című dala.

 

A főhősnőt, Baby Dollt mostohaapja elmegyógyintézetbe záratja, ahol a lányra lobotómia vár. Ám a műtét, amely megfosztja emlékeinek terhétől és az öntudatlanságba taszítja őt, paradox módon egyszerre kaput is nyit számára egy másik világba. Mintha egy torzító tükrön lépnénk át, egyetlen pillanat alatt átlényegülnek a díszletek és a szerepek. Az intézet luxus klubbá alakul, amelynek tulajdonosa az egyik ápoló, Blue, a betegek pedig a férfi üzletfeleit szórakoztató konzumlányok jelmezét öltik magukra.

 

Egyikük eredeti nevére sem derül fény, csupán művészneveken (Sweet Pea, Rocket, Amber és Blondie) ismerhetjük meg őket. Ez a gesztus finoman érzékelteti, hogy a lányok múltja eltörlődött, egyetlen jövőjük és egyben a túlélésre való esélyük a klubban végzett munka.

 

A Baby Dollt alakító Emily Browning jelmezének kellékei, a matrózruha, a két copfba font, szőke haj és a hosszú szempillák valóban egy babához teszik őt hasonlatossá, és gyermeki ártatlanságot kölcsönöznek neki. Ezzel kitűnik a többi lány közül, akik már mindannyian kiégtek, beletörődtek a sorsukba.

 

Ám Baby Doll, miután a tánc mámoros identitásvesztése a fantázia világának újabb kapuján segíti őt át, tovább küzd. Képzeletében szamurájok, sárkányok és katonák elevenednek meg, és miközben ráébred saját erejére, újdonsült barátnőinek is reményt ad. Az öt lány innentől kezdve életüket kockára téve, vállt vállnak vetve harcol elveszett szabadságuk visszanyeréséért.

 

A végső küzdelem során felgyorsulnak az események, ezzel párhuzamosan a szabadulás körülményeinek narratívájában adódik némi következetlenség. Ez a kis esetlenség azonban véleményem szerint megbocsátható, és sem a látványos akciójelenetek sem a film mondanivalójának értékéből nem von le semmit.

 

Noha az egyértelműen kiderül számunkra, hogy a fantázia olyan kincs, amely a legszigorúbban őrzött börtön falain is átrepít, a film végén még nyitva marad egy fontos kérdés. Vajon győztek-e a főszereplők, vagy hiábavaló volt a harcuk? Ezt a kérdést már minden nézőnek magának kell továbbgondolnia, és megtalálnia rá saját válaszát. „Megvan minden fegyvered a harchoz. Hát küzdj!”

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?