Múzeumi oktatás

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A rendszerváltás előtt a múzeumok számára a fő feladatot a gyűjtemények kialakítása, rendszerezése, illetve a tudományos kutatások támogatása jelentette. A közművelődési célok teljesítését szolgálták a kiállítások létrehozása a múzeumi gyűjteményekből; ünnepélyesebb múzeumi rendezvények megrendezése, illetve a múzeumbaráti körök működtetése.

A múzeumok egyik legfontosabb feladatává vált, hogy befogadja a dinamikus ütemben növekvő kulturális örökség együttest, ha adottak a feltételek. A múlt, a kulturális és civilizációs örökség őrzése, ápolása, bemutatása mellett a hagyományok tanítása is múzeumi faladat. Kulcsszereplők a változásban a múzeumi oktatók, moderátorok, mediátorok, akik napjainkban mint közösségfejlesztő szakemberek jelennek meg, így a közérdek kibontakoztatásának kísérleteiben, megvalósításában és fennállásában is fontos szerepet töltenek be.

A 21. században múzeumi téren tehát már megjelenik a fő funkciók között az oktatás, a szórakoztatás és a múzeumi nyelvtanulás is, ezért egyre népszerűbbek a múzeumokban a képzések, melyek a társadalom számára nélkülözhetetlenné váltak. A múzeumi oktatás egyik nagy előnye a formális oktatással szemben, hogy egy másik térben, pontosabban magában a múzeumi térben zajlik a tanítás. Ennek köszönhetően lehetőség van olyan programok kínálatára a múzeum látogatói számára, amelyek szórakoztató jellegűek. Aktivitásuk vagy interaktivitásuk révén pedig lehetővé teszik a hatékonyabb tanulást.

A látogatóbarát múzeum kialakítása csak a rendszerváltás után azok a muzeológus szakemberek kezdeményezik, akik nemzetközi tapasztalatokra tettek szert, s megtapasztalták a világban a nyitottabb szisztémákban működő múzeumi gyakorlatot. Sok muzeológus szakember közül kiemelkedik többek között Káldy Mária, Vásárhelyi Tamás, Cseri Miklós, akiknek köszönhetően a magyar múzeumi gyakorlatban meghonosodhatott a múzeumpedagógia elmélete és gyakorlata.

Káldy Mária 1974 óta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársa, aki 30 éven át irányította az intézmény közművelődési tevékenységét (kiállításüzemelés, múzeumpedagógia, rendezvényszervezés, közönségszolgálat, marketing és kommunikáció). Jelenleg a Múzeumi Oktatási és Képzési Központot igazgatja. Múzeumi közművelődés témában több felsőfokú egyetemen (ELTE, DE) is tanított. A Múzeumok Mindenkinek Munkacsoport alapító tagja.

Vásárhelyi Tamás is méltó példa múzeumi oktatás fejlesztését tekintve. 1992 és 2009 között a Magyar Természettudományi Múzeum közművelődésért, kiállításkészítésért, később a marketingért is felelős főigazgató-helyettese volt. Nagyon sokat publikált elméleti és múzeumtörténeti tanulmányok mellett tudományos ismeretterjesztő könyveket és cikkeket, kiállítás-vezetőket, kiállítási munkafüzeteket és családi felfedező füzeteket. A munkatársaival együtt megvizsgálta a látogatottságot a Magyar Természettudományi Múzeumban, s az eredmények alapján új szakmai-kiállítási újításokat valósítottak meg. Többek között népszerű közönségkiállításokat szerveztek, amelyeknek az volt a célja, hogy a látogatók jól érezzék magukat, szórakozzanak, ennek köszönhetően a látogatók száma kétszázezer főre emelkedett.

Nagy lépésnek számított, hogy Cseri Miklós létrehozta a közönségszolgálati igazgatóságot, jelezve, hogy a szakmuzeológiával egyenrangú feladatokról van szó. Emellett közbelépésének köszönhetően a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, Szentendrén a múzeumi kiállítás egyszerre látványtár-tanteremmé, múzeumpedagógiai foglalkoztatóvá és szakmai raktárrá vált. Az itt megtalálható, igényesen megírt katalógus-kiállításvezető komplex tankönyvként szolgál a látogatók számára. A múzeumpedagógiai/-andragógiai füzet pedig a tananyag feladatlapja; vagyis integratív elven működő multifunkcionális szerepkörű modern múzeummá vált.

A múzeumoknak nyitottá kell válniuk a társadalom felé, és alkalmazkodniuk kell a látogatók igényeihez, hiszen mára már rendkívül változatos kínálatot nyújtanak a különböző kulturális és szabadidő piacon lévő létesítmények. A változási trendeket az alábbiak jellemzik:

– a látogatók igényeire formált programok száma folyamatosan növekszik;

– a látogatókkal való kooperáció is fellendült;

– marketing és PR-munka megjelenése a múzeumi vezetésben erősen megjelent;

– professzionális menedzsment a jellemző;

– szolgáltatások fejlődésnek, bővülnek.

Különösen fontossá válik a múzeumok kulturális turizmusban betöltött szerepe, mert felértékelődik a szakszerű és hatékony marketingtevékenység és a múzeumi menedzsment fontossága, de a legtöbb múzeumban hiányos a felnőtt múzeumlátogatókra irányuló kínálat, így általában kimerül a tárlatvezetésekben, valamint a múzeumi, történész és egyéb tudományos szakemberek konferenciáinak szervezésében.

Az ICOM Szakmai Etikai Kódexe kimondja, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a múzeum kiterjessze közművelődési szerepét a népesség valamennyi rétegére. Amennyiben jól működik a múzeumi mediáció, a múzeum elősegíti a változások kritikus vizsgálatát, amely alternatív elméletek létrehozásának, kulturális és interkulturális megközelítések bemutatásának és kipróbálásának színterévé válhat, ismerteti a globális rendszerekben zajló változásokat, lehetőséget adva például konferenciák, szakmai ülések megrendezésére. Kiváló alkalom, hogy múzeumokban önkénteseket toborozzanak.

Az elmúlt időszakban egyre jobban elterjedt egy új kifejezés, mely pontosan kifejezi a múzeumok napjainkban egyre elterjedtebbé váló új feladatát: az „Edutainment”, vagyis szórakoztatva oktatni vagy oktatva szórakoztatni. A kifejezés a szórakoztatás (entertainment) és oktatás (education) angol kifejezésekből összevonva jött létre. A felnőttekre jellemző, hogy ha ismeretlen és érdekes tárgyakkal szembesülnek, akkor kialakul a „meg akarom nézni, meg akarom ismerni” érzése. Felkelti a kíváncsiságot, ösztönzi a tanulást, ha a felnőtt megérintheti, kézbe veheti, megtapogathatja a tárgyakat, melyek kreatív és érzelmi ösztönzést is nyújtanak; fejlesztik a vizuális készségeket. Jó alapot adhatnak az önálló művészeti alkotások létrehozásához, kísérletezéshez, mivel a tárgyak megmutatják, hogyan lehet szavak nélkül gondolatokat és érzelmeket kifejezni.

A múzeumi oktatás magában a múzeumi térben, az oldottabb légkör megteremtésének lehetőségében rejlik. Ennek köszönhetően olyan programokat, olyan tevékenységformákat kínál a múzeum a látogatói számára, melyek a szórakozásukat szolgálják, aktivitásuk vagy interaktivitásuk révén pedig lehetővé teszik a hatékonyabb tanulást.

A különféle múzeumpedagógiai módszerek sokféle módot, lehetőséget kínálnak a múzeumi aktivitás megteremtésére. Aktivitás alatt ez esetben a múzeumi programban résztvevők bármilyen módon, eszközzel való aktivizálását értjük, legyen az csupán jól irányított kérdések feltétele, vagy bármilyen kognitív úton megvalósuló aktivitás. Szerencsére hazánkban egyre inkább elterjedőben vannak az eszközökkel való aktivizáló módok; elég csupán az úgynevezett „érints meg” típusú kiállításokra gondolni, vagy az interaktivitás legkülönfélébb módokon való megnyilvánulásokra.

A szórakoztatva tanulás megvalósulására a versenytársakkal való sikeres fellépés érdekében is szükség van, hiszen ma már nem vita kérdése, hogy termék-e a kultúra? Igen, valóban jövedelmező termékről van szó.

A múzeumoknak számos versenytárssal, kulturális szolgáltatóval kell felvenniük a harcot, köztük a színházzal, a mozival, a televízióval és az internettel. A két utóbbi olyan szabadidős eltöltési alternatívát kínál, mely nem igényel semmiféle aktivitást. Ez egyrészt hátrány, mivel a televízióhoz szokott, elkényelmesedett embereket nehéz valamiféle aktív múzeumi programra elcsábítani, mely ráadásul pénzbe is kerül. Maslow szükségletpiramisa alapján pedig jól tudjuk, hogy amíg az alapvető emberi fiziológiai szükségletek nem elégülnek ki, addig nagyon nehéz elvárni, hogy az adott személy részt vegyen egy múzeumi programon. Másrészt van előnye is a televízióval szemben, mert ha a múzeumnak sikerül megvalósítania a szórakoztatást, talán sikerrel veheti fel a versenyt a televízióval és az internettel szemben. Ehhez azonban nagyon sok minden kell, mert nem elég csupán színvonalas, érdekes és szórakoztató programokat szervezni a múzeumban. Elengedhetetlen a közművelődési, múzeumpedagógiai tevékenység megfelelő kommunikálása is (marketing).

A múzeumi közművelődéssel, felnőttoktatással kapcsolatban megjelenő újfajta tendenciák közül kiemelendő az olyan újabban megjelenő foglalkozásoknak a köre, mint a múzeumi nyelvtanulási projektek, vagy a családot, mint célcsoportot megszólító hétvégi programok.

Az intézményeknek fokozni kell a múzeumok tudás- és nevelésközpontú szerepkörét, a belső képzések, továbbképzések, átképzések mellett rendszerszerűen kell kapcsolódnunk a formális–non-formális–informális oktatás és nevelés feladataihoz, és ahhoz a múzeumi gyakorlathoz, amely a felnőttek a magyar hagyományokat megismerik, megtanulják, hogy az európai és a globális térben megmaradjon a magyar nyelvű kultúra.

Tisztázni kell néhány alapfogalmat, többek között a formális, a non-formális és az

informális tanulást:

formális tanulás (oktatás): oktatási és képzési intézményekben valósul meg, és oklevéllel, szakképesítéssel ismerik el.

informális tanulás (képzés): nem feltétlenül tudatos tanulásról van szó; elképzelhető, hogy az egyének sem ismerik fel a tudásuk és készségeik bővülését. A múzeumi kultúraközvetítésben akkor beszélünk informális tanulásról, ha a résztvevők önkéntesen, választással kerülnek egymással viszonyba, s a kapcsolat fennállása során mindvégig lehetőségük van a kilépésre.

non-formális tanulás (önképzés): a formális oktatási és képzési rendszerek mellett zajlik, de ritkán ismerik el hivatalos bizonyítvánnyal. Lehetséges színterei: munkahely, civil társadalmi szervezetekben és csoportoknál (ifjúsági szervezetek, szakszervezetek, politikai pártok) is. A non-formális tanulás megvalósulhat a formális rendszert kiegészítő szervezetek vagy szolgáltatások révén is úgy, mint művészeti/zenei kurzusok, sportoktatás vagy vizsgára felkészítő magánoktatás.

Források:

Szabó József: A múzeumok új kihívása: a múzeumandragógia.

http://www.hermuz.hu/muzeumandragogia/adatok/publikaciok/konferenciak/muzandr_20090511/szabojozsef.pdf; (2010. 11. 14.) 90. 91. 92.

Sári Mihály és Dominek Dalma Lilla: Iskola a múzeumban.

http://www.hermuz.hu/muzeumandragogia/adatok/publikaciok/konferenciak/muzandr_20090511/sari_mihaly_cikk.pdf; (2010. 10. 05) 55–56.

Káldy Mária rövid önéletrajza.

http://www.mokk.muzeumokmindenkinek.hu/szemely/szemely.php?IDSZ=17; (2011. 03. 03.)

Múzeumi iránytű 2. A nyitott múzeum.

http://www2.muzeumokmindenkinek.hu/files/tudastar/pu_0004.pdf; (2010. 10. 08.) 212.

Magyar Természettudományi Múzeum. http://www.nhmus.hu/hu/intezmeny; (2010. 12. 21.)

ICOM Múzeumok Etikai Kódexe 2004. http://www.ace.hu/icom/MKmelleklet.pdf; (2011. 02. 03.)

Koltai Dénes és Koltai Zsuzsa: Felnőttoktatás és múzeumi képzés.

http://www.hermuz.hu/muzeumandragogia/adatok/publikaciok/tanulmanyok/koltai.pdf; (2010. 09. 25.) 3–6.

Keményné Pálffy Katalin (2003): Bevezetés a pszichológiába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 24–45.

Memorandum az egész életen át tartó tanulásról. ftp://ftp.oki.hu/eu/memorandum.pdf; (2010. 08. 24.) 7.

Kurta Mihály (2010): Múzeumandragógia és múzeummediáció. Innovációs törekvések a múzeumi kultúraközvetítésben. 37. In: Káldy Mária, Kriston Vízi József, Kurta Mihály és Szabó József (szerk.): Múzeumandragógia 1. Az I. Országos Múzeumandragógiai Konferencia válogatott anyaga. A Magyar Nyelv Múzeuma, Széphalom, 2009. május 11–12., Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiadja, Miskolc –Szentendre. 23–54.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?