Főoldal » Steiner Kristóf hű Madonnához?

Steiner Kristóf hű Madonnához?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az emberek vagy szeretik, vagy nem szeretik. Azt hiszem, hogy köztes megoldás nincsen, ha Steiner Kristóf szóba kerül egy társaságban, vagy akár a médiában bukkan fel. Nem is tudom pontosan, hogy mióta van a köztudatban, de már lassan olyan, mint egy családtag. Velünk nőtt fel, vele nőttünk fel, velünk változott évről-évre vagy akár hónapokról-hónapokra, és mi is vele változtunk. A csilivili, külsőre mindent adó srácból lett egy visszafogott férjezett férfi. Lehet azt mondani, hogy ő itt van, ahol él: nem azzal törődik, hogy mi volt akkor és ott, hanem arra próbál koncentrálni, hogy most hol van és mit kell tennie. Azt állítja, hogy a Kabbala is segít meg segített neki, hogyha el is fogja valami mélységbe repülés, akkor visszarántódik hirtelen egy-egy üzenete kapcsán. El is hiszem neki, hiszen tényleg erről szól, de erről majd egy külön bejegyzés jön hamarosan…

Steiner Kristóf az A Steiner Kristóf, aki újságiroskodik, könyveket ír, akié Özge, botrányairól elhíresült botránytalanná nőve ki magát, nem fél kimutatni és kimondani amit érez vagy gondol, nem fél megmutatni önmagát a világnak, többotthonos,  Nesszeszeren napi útmutatókkal add erőt többszáz embernek, inspirációival és saját személyiségével már-már példaképi státuszra is emelkedett az idők folyamán. Hogy csinálhatta, hogy sikerülhetett neki? Gondolt egyet, és ez lett belőle a saját tudta nélkül? Persze, mint ahogy mi is, ő is megjárta a változás minden icike-picike poklát és mennyországát. Amikor valamelyik nap egy régi, ezeréves film került a kezeim közé és megnéztem, akkor Steiner Kristófot alig ismertem meg a szerepében… (Casting -a szerk-) Talán tényleg így változunk mi is? Nem szokatlan, csak fura és mosolyra húzodik a szád, felnevetsz, hogy “te jó Isten!”, és a pillanat el is illan: nincs helye megdöbbenésnek, mert az egész olyan természetes, mint ahogy leszaladunk a boltba egy szelet kenyérért. Az emberek változnak, és néha észre sem veszük a folyamatot, csak már a végeredményt. Jól van ez így? Persze. Ilyen volt, ilyen lett: a keddi Akváriumban egy olyan élményt kaptunk, amire számítottunk. Úgy mentünk oda, úgy voltunk ott, mintha hazaérkeznénk, mintha az egész ott levő emberiség egyfajta család lenne. Bár bután hangzik, de tényleg így érezhette ott magát az ember. Már az első taktus után táncra perdültek: az elején még csak hárman-négyen mozogtak, aztán egyre jobban belejöttek, s egy pislantás és már teltház volt a dj pult előtt vagyis a terem közepén. Madonna szólt balról, jobbról, fentről, lentről, te pedig hirtelen nem is tudtad, hogy most énekelj, üvölts, vagy csak ugrálj. Végül mindegyiket csináltad. Nem a slágerszámok mentek, hanem elfelejtett vagy alig játszott, vagy ezeréves dalok: ez adta az est különlegeségét. A cseresznye a torta tetején.
Kiszakadtál a megszokásból. Elhagytad az árnyékodat. Kipörögtél a körhintából. Lehet, hogy csak pár órára is, de az emberek éltek, úgy igazán éltek. Kellett hozzá egy Steiner Kristóf is, aki egy másodpercet sem állt meg: táncolt, ugrált, a dalok szövegeit betűről-betűre tudta, cédéket osztogatott, kiabált, nevetett, néha kiszaladt fotózkodni a tömegbe, megint ugrált, mint valami hiperaktívan lelkes endorfin. Mozgatórugó, míg Madonna a kapocs: a kapocs, ami megteremtette az ott levők között a közös hídat, amire gondolkodás nélkül felléptünk és nem bántuk meg, mert hihetetlen mértékben fantasztikus volt.

M: Volt olyan személy mögötted,melletted, aki bármit is tettél, mindig melletted állt? Akire jogosan mondhatnád, hogy akár a példaképed is lehetne?
S.K: Szerencsére rengeteg ilyen ember vesz körül az édesapámtól a páromon át a barátaimig. Ugyanakkor én abban hiszek, hogy ha igazán odafigyelünk egymásra, és nem a másik negatív tulajdonságait domborítjuk ki, mindenkitől tanulhatunk, és valamilyen szempontból mindenki lehet a példaképünk.

M: Hogy bírsz mindig úgy mutatkozni, mint valami energiabomba? Ez csak a látszat, vagy tényleg ennyire kiegyensúlyozott vagy minden másodpercben? Kedden is majd kicsattantál a boldogságtól, és az energiától. Hogy csinálod?
S.K: Természetesen nekem is vannak rossz pillanataim, és az is előfordul, hogy alig tudok megmozdulni, annyira nincs energiám. Ilyenkor viszont általában eljutok arra a felismerésre, hogy a rossz állapotom nem a környezetem hibája, és nem külső tényezők befolyásolják, hanem egyszerűen nem teszek eleget azért, hogy felemeljem önmagam. Ilyenkor igyekszem tenni valamit másokért, és ez feltölt energiával. A keddi bulin viszont nem volt szükségem rá, hogy „felhangoljam” magam, mert annyira vártam már a partit, hogy a magas energiaszint adott volt. Tizenéves korom óta nem táncoltam ennyit. Csodálatos volt figyelni az embereket, amint elengedik magukat, és a zenére mindannyian egyé válunk. Ahogy Madonna is mondja, a zene összehozza az embereket, amikor pedig együtt vagyunk, bármire képesek vagyunk. Még arra is, hogy a puszta jókedvünkkel hatással legyünk a világra, és jobb hellyé tegyük azt.

M: Volt benned valamiféle félelem a keddi madonnás bulival kapcsolatban? Mondjuk, hogy kevesen jönnek el, hogy nem fogják élvezni, vagy bármi ilyesmi? És aztán milyen érzés volt benne lenni, majd “túllenni” rajta?
S.K: Félelem nem volt bennem, csupán egészséges izgalom. Biztos voltam benne, hogy rengetegen lesznek – hiszen a Facebook eseménylinken többszázan jeleztek vissza, és sokan már az esten viselendő ruháikat is előre lefotózták. Jó érzés volt tudni, hogy mások is épp úgy készülnek az estére, mint én. A parti után úgy éreztem, mintha kémiailag megváltozott volna valami a testemben – és ez valószínűleg így is volt, hiszen négy órán át megállás nélkül táncoltam. Ahogy a maratoni futóknak is rengeteg fizikai változás megy végbe a testükben a futás közben és után, én is belázasodtam éjszakára, és egyfajta euforikus boldogsággal kevert fáradtság lett urrá rajtam.

M: Van meghatározó pillanatod az estéből?
S.K: Mivel nem vagyok „igazi” DJ, volt néhány apró hibánk – ilyen volt az, mikor fél percre elhallgatott a zene. Egy másodperc töredéke alatt ki kellett ötölnöm valamit, és elkiáltottam magam: „Free Pussy Riot!” A Pussy Riot nevű orosz női punkbanda három tagja a márciusi elnökválasztás előtt a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban ilyen maszkban, gitárjaikat tépve “imádkoztak” a Szűzanyához, hogy űzze el Vlagyimir Putyint, az azóta megválasztott államfőt, az ügyészség pedig mindezt két év börtönbüntetéssel bosszulta meg. Madonna szerint a művészethez mindig is hozzá tartozott, hogy a művész reagál arra, mi történik a társadalommal, és saját eszközével formálja azt., ezért nem is lehet különválasztani azt, hogy valaki művész, és azt, hogy valaki politizál. A lányok bebörtözése óta szinte minden koncertjén arra buzdítja a közönséget, hogy lépjenek fel a cenzúra ellen. Épp ezért a buli közönsége azonnal csatlakozott hozzám, és amíg beindult a zene, teli torokból üvöltöttük a „Free Pussy Riot” jelmondatot . Számomra az volt az este legvarázslatosabb pillanata.

M: Miért pont Madonna?
S.K: Madonna személyisége a kilencvenesévekben fogott meg, amikor megkapta Evita szerepét, mert egy szenvedélyes levélben megírta a rendezőnek, miért ő a legideálisabb a szerepre. Minél többet hallgattam a dalait és a nyilatkozatait, annál jobban inspirált. Madonna számomra az önmegvalósítás manifesztációja, mert az emberi vágyak három lépcsőfokát megjárva testiségre, majd hatalomra, végül spirituális fényre áhítozott. Azért inspirál, mert én is a “sex sells” törvényét kihasználva vívtam ki a figyelmet, majd a bugyuta botrányok után kezdtem ráébredni: most, hogy eljutottam idáig, ideje valami valódit adnom. Madonna számomra közvetítő ebben a világban. Mára számomra egyértelművé vált: ez a nő, akire az egész világ valamiféle perfekcionista droidként gondol, valójában végtelenül alázatos lélek, aki bármire hajlandó, képes, és elszánt azért, hogy a világot jobb hellyé tegye. Ezt pedig egyéni szinten valósítja meg, milliókat inspirálva.

M: Számíthatunk arra, hogy majd lesz még egy ilyen kis buli/összejövetel a közeljövőben?
S.K: Ez nem is lehet kérdés. Ez a buli még csak a kezdet volt…

Véleményem szerint mondhatom azt nyugodt szívvel, hogy nagyon várjuk a következő ilyen kis összejövetelt, szóval tessék ám iparkodni! Mindenesetre köszönöm az élményt, és a válaszokat.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?