Szarajevó gyermekei kritika

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az ember mióta úgy döntött, hogy csoportosulásokba verődik annak érdekében, hogy javítson életkörülményein, és hogy elkerülje azt, hogy egy farkasfalka felzabálja, azóta küzd a társaslét konfliktusaival, és csiszolja a problémamegoldó készségeit. Tehát ez egy többezer éves folyamat, ami bár még nem tökéletes, de a jelenlegi helyzetet nézve azért legtöbbször sikeresen működik.

Ezért volt Aida Begic filmje számomra kissé érthetetlen. Ehhez pedig most kénytelen leszek kicsit spoilerezni (amit sárga háttérrel jelölök meg). Szóval adott a háború sújtotta Szarajevó, ahol a lakosok monotonitással túltelítődött mindennapjai az utolsó cseppnyi boldogság érzetet is kiszippantják az emberből. A társadalmi normál, a moralitás és az együttélés alapszabályai teljességgel a süllyesztőbe kerültek. Két árva testvér, Rahima és Nedim, elkeseredett hétköznapjaiba csatlakozhatunk be. Láthatunk apróbb és nagyobb akadályokat is folyamatosan felmerülni a kis család életében. Ilyen például Nedim iskolai bukdácsolása, vagy Rahima munkahelyi vis major helyzete, a számlák vészes felhalmozódása, kis híján egy fegyverbotrány meg egy felbőszült képviselő magánhadjárata a nővér ellen. Mindezek tetejében pedig ott van egy alapkonfliktus a két testvér között, amit a kommunikáció teljes hiánya csak súlyosbít. Ez egy kissé drasztikus, de életszerű családi dráma, amit úgy gondolom, sokan át tudnak érezni. A film szerintem mégis elrontja ezt. Az általam felsorolt problémákkal nem hogy lényegében nem foglalkozik a film, hanem fel se oldja igazán. Bár az is lehet, hogy csak nekem esett ki néhány jelenet, ez esetben írásban és személyesen kérnék elnézést az érintettektől. De Rahima és Nedim ingoványos kapcsolata végig ott ül a film elejétől a néző vállán és bemutatja, hogy távolodik el egyre jobban a két testvér (akiknek egymáson kívül nincs senkijük) az olyan párbeszédekkel, mint:
– Volt valami érdekes az iskolában?
– Nem.
– Kérsz vacsorát?
– Nem.
– Elmondod hová mész?
– Nem.
Egyetlen kísérletet tesz a film, ennek a kapcsolatnak a javítására. Egyetlen egyet. Aztán a film végére hirtelen egy összetartó családmodellé válik a két tesó. Kicsit hiteltelen volt.

De a történeti bakugrások mellett számomra voltak fehér foltok is. Ezek talán jobban zavartak, mint az érthetetlen szillogizmusok. Ilyen például az, hogy sosem tudjuk meg miért mondják Nedimnak azt testvére jelenlétében, hogy: „Te biztos többre viszed majd, mint a nővéred.” Ez egy nagyon jó motivációs vagy demotivációs erőt sejtet a két karakter részéről. De egyszerűen nem volt kiépítve. Vagy ott van az enyhe utalás, hogy Rahima, mielőtt elvesztették volna anyjukat, feltehetőleg kocsmázott – ez csak az én személyes teóriám -, de a helyzetre való tekintettel kénytelen volt felelősséget vállalni magáért és Nedimért. Ez a karakterfejlődés is érdekesebb lehetett volna. Maga a két karakteren nevének jelentése is jó szimbólum: Rahima, jószívű; Nedim, belső társ. De ez sem lett szerintem szépen kidomborítva. Egy nehezen döcögő szerelmi szállal is találkozunk. Ez itt kivételesen tetszett. Érezni lehetett, hogy sérült emberekről szól a film, akiknek nehezükre esik az érzelmek kialakítása és közvetítése.

Végig úgy éreztem, hogy egy logikai kapocs kimaradt nálam a film megértéséhez, és ezért le vagyok maradva a történettől. Ha az meglett volna, akkor nem is éreztem volna butácskának a forgatókönyvet. Az üzenete, a tartalma ettől függetlenül fájóan igaz és aktuális. A karakterek és a köztük lévő erő viszont lehetett volna jobban kidolgozott.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?


Warning: Unknown: write failed: No space left on device (28) in Unknown on line 0

Warning: Unknown: Failed to write session data (files). Please verify that the current setting of session.save_path is correct (/var/www/clients/client0/web5/tmp) in Unknown on line 0