Anarchizmus iskolája ?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Sebastian Faure 1858-ban született gazdag családban. Iskolai éveit a szigorú fegyelem, életviteli szabályok jellemezték. Politikája az elnyomottak felemelkedéséért szól. 1895-ben megalapította a „Libertaire” c. újságot. Az anarchizmus győzelméért küzdött egész életében. 1940-ben gyermekek iskolai nevelése céljából kommunát hozott létre, La Ruche-ban.

Saját előadásaiért, írásaiért kapott díjait teljes egészében az iskolára fordította. Az iskola 1917-ig működött, anyagi okok miatt zárják be.

Az iskola létszáma alacsony volt összesen 40 tanuló és 20 munkatárs élt itt. Faure elsősorban az árva, elhagyott és nevelőszülőknél elhelyezett 6-10 év közötti gyermekekkel foglalkozott. Alapos felvételi vizsgán kellet megfelelni. Egészségi alkalmasság volt az 1. szempont a szűrésnél. Az iskola személyzete olyan emberekből állt össze, aki Faure ismerőse, barátja volt. Munkabér nem volt. A tanárok ezért is gyakran cserélődtek, illetve mivel főleg szakmabeli (pl: zenész, festő, asztalos) mesteremberek voltak elszegődtek máshová.

Minden tanár önálló volt. Mindegyik tudta, hogy mit akar tenni ehhez igyekezett a feltételeket teremteni. Heti egyszer tanácskoztak és az értekezleten jelen lehetett néhány tanuló. Felelősök hetente váltották egymást, feladataikat állandóan pontosítani, változtatni kellett. Ebből adódóan olykor viták, veszekedések is kialakultak.

A gyermekeket életkoruk szerint csoportosították 12 éves korig kicsik, 15 éves korig középsősök, 15 éves kor felett nagyok csoportjait alkották.

            A kicsik az iskolában voltak, játszottak, segítettek a kerti munkában, sportoltak. Középsősök szakmai gyakorlaton vettek részt 3 évig.

 A műhelyekben termelőmunka folyt, a termékeket értékesítették. 15 éve felettiek vagy az iskolában maradtak és termelőmunkát végeztek, vagy bárhol máshol dolgozhattak.

Faure véleménye az, hogy a gyermek születésekor se nem jó, se nem rossz. A gyermek lelke tiszta lap. Az iskolájának célja a szolidaritás és a nevelés. Egészséges, szép, erős gyermekeik vannak. A gyermekek rendszeres órarenddel rendelkeznek. Fontos a kirándulás, sport, mozgás, megfigyelés és beszélgetés módszerével a kritikus gondolkozás fejlesztése. A példamutatás, engedékenység, meggyőzés, gyengédség, révén lesz igazán nyílt szellemiség, erős akarat, jószívűség. A gyermeki léleknek meg kell szabadulnia káros késztetéseitől és a jó hajlamokat, kell fejleszteni.

Nevelők vannak a gyermekekért és nem fordítva. A növendékkel szemben a nevelő segítő felnőtt, aki segíti a tudatos életvitel felé. Faure a „kertész” metafórát használja pedagógiájára. Fontos a testi nevelés, napirend, sportolás, kirándulás, értelmi nevelés, erkölcsi nevelés. Faure Robin cempusis-i pedagógiai gyakorlatát folytatta. A gyermekek harmonikus fejlesztésének és az integrált nevelésének koncepcióját vitelezte ki a 20. sz.-ban. Gondolatai több vonatkozásban is egyeztek a polgári reformpedagógia gondolkodóival.

Az anarchista iskola „új emberben” tud gondolkozni, új, átalakult társadalmi rendszerben. Faure nem volt olyan aktív anarchista mozgalomszervező inkább előadott. Itt is tegezhetik a tanulók a tanárt. A kis létszám, ami kb. 50 volt lehetővé tette, az iskolában a spontaneitást, ami hajtóerejűvé nőtt.

Valóban anarchizmus iskolája volt a Faure által vezetett intézmény?

Bibliográfiák:

Bozóki András-Sükösd : Az anarchizmus elmélete és magyarországi története.- Cserépfalvi Könyvkiadó, 1994

Mikonya György: Rend a rendetlenségben avagy : a szabadság útvesztői anarchisták és nevelés.-Eötvös Kiadó, Bp., 2009

Gyurgyák János: Anarchizmus.-Századvég Kiadó, Bp.,1991

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?