Főoldal » Az első prezentáció és az első önbecsapásom

Az első prezentáció és az első önbecsapásom

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Nem titok, hogy mindig sugárzik belőlem az önbizalom, többnyire a tökéletes, zseni és egyéb felmagasztaló szavakkal hivatkozok magamra. Így egy prezentáció sem jelenthet gondot – egy akármilyen – kiállok és stand up, ahogy szoktam. Igen ám, de elszámoltam magam: nem voltam egy súlycsoportban a hallgatósággal, akiknek a száma sem volt elhanyagolható. A lényeg, hogy megkaptam az a segítséget, amely ténylegesen elhelyez egy skálán, amely azt határozza meg, hogy mennyire vagyok felkészült és ura saját termékemnek.

Az egész feladat célja az volt, hogy felmérjék mire vagyok képes, felmérjék azt, hogyan reagálok egy ilyen feladatra, szituációra. Sajnos az első sokk, akkor ért ,amikor megláttam, hogy a 16 fős tárgyaló fokozatosan kezd megtelni hallgatósággal. Ahogy érkeztek meg én  úgy lettem egyre bizonytalanabb, mert tudtam, hogy pár fővel bármikor megbirkózok, de akkor biztos hamis képet kaptam volna a felkészültségemről.

Szerencsére nem volt annyira reménytelen a helyzet, mint a PDG-s konferencia válság megbeszélésen 3 héttel a konferencia előtt. Ott éreztem igazán egyedül és gyengének magam. Most nem voltam annyira kiszolgáltatva, de közel azonos teher került a hátamra. Ott mások segítettek ki, most magamat kell megmentenem. Kérdeztem, tapasztalnom és fejlődnöm kell.

Annak ellenére, hogy a prezentáció nem volt egy meggyőző előadás attól függetlenül a további fejlődésem fontos állomása lett. A szakmai tudásom fejlesztésre szorul, valamint a prezentációs képességem felélesztése is elengedhetetlen lesz. A tanácsok többségét mind éreztem, sőt tudtam. Mindegyik vélemény a felkészültség hiányára vezethető vissza. Nem volt elegendő szakmai tudásom, ezért ültem be a gép mögé, hogy a megosztott képernyőről tudja puskázni.

Nem sikerült, mert még a puskázást sem gyakoroltam, nem is kellett volna, ha pontosan ismerem a terméket és a hozzá kapcsolódó jogszabályokat. Mert akkor nem kellett volna ülve maradnom és sunnyognom. Nem kellett volna a beérkező jogos kérdéseknél a vállamat húzogatnom, nem kellett volna kellemetlen helyzetbe hoznom a főnökömet és saját magamat.

Természetesen tekinthető ez nullpontnak, ahonnan lehet fejlődni, de nem szabad elfelejteni, hogy nem ezért vettek fel, nem ezért tanulom már hónapok óta a Scrum módszertanát és a cég termékeit, hanem azért, hogy a cég szempontjából hasznos legyek. Lusta és önelégült voltam. Talán azért, mert könnyet jött munkát kaptam, amelyet már az első perctől kezdve élvezek. Talán azért, mert tudom, hogy minimális erőfeszítéssel is sikeres lehetek, de ezek után növelni kell a tétet és nagyobb hatásfokkal kell dolgoznom.

Miért írtam meg ezt? Ez egy retrospektív visszaemlékezés, amely a következő prezentációmhoz/előadásomhoz fog sokat hozzáadni. A fejlődésem ezek után nyomon követhető és értékelhető.

Update: természetesn nem voltam annyira menthetetlenül rossz, mert azért lett szervezve az egész, hogy egy “ellenséges” környezet alakuljon ki, hogy szokjam a potenciális ügyfeleket  – valamint az is örömmel töltött el, hogy ennyi tudással azért elég sok embert lepipáltam volna, DE az előrelépés megkérdőjelezhetetlen :)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?