Főoldal » Bő-ség vagy szűk-ség?

Bő-ség vagy szűk-ség?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Jó, megmagyarázom… Egy kedves ismerősöm nem mellesleg számmisztikával foglalkozik, és tőle tudom, hogy november a bőség hónapja a számok szerint (is). Én talán egy kicsit földhöz ragadtabb vagyok, úgyhogy november bőségét kicsit gyakorlatiasabb és történelmibb okokhoz kötöm: régen ilyenkor már nem csak learatva, betakarítva volt minden termés, hanem már télire is el volt téve. Az alma elvermelve, a kukorica megszárítva. A szőlő leszüretelve, a pince csurig borral. Az első disznóvágások is megvoltak, úgyhogy még hús is akadt a kamrában. Vagyis tele volt a raktár. Novemberben már nem volt nagyobb mezőgazdasági meló, a berendezések, eszközök karbantartásán, téloi eltevésén kívül már nemigen maradt munka, ellenben jól esően lehetett hátradőlni a székben, miközben a kamrában lógó sok kolbászra, meg a pincében telelő sok krumplira, almára gondolt a gazda. Egyben látta egész éves munkájának minden eredményét, nem csoda, hogy bőségben érezte magát. Akár még azt is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben gazdagnak. 

Ez adta az apropóját annak, hogy a novembert a bőség és szükség, pontosabban szűkség kapcsolatának, a gazdagság-, illetve szegénységtudatnak szenteljem. Mégpedig azért, mert egyrészt ez így a karácsonyi szezonnyitó pénzszórási őrület előtt aktuális, másrészt meg azért, mert a legtöbb emberben ez a gondolkodásmód kissé tudathasadásos állapotot okoz… a legtöbbünkben ugyanis egyszerre vannak meg a szegénység- és gazdagságtudat jellemzői. 


Szerinted mi a szegénység? És a gazdagság? 


Pénzügyileg intelligens ember erre ügyesen megkerüli a választ, és azt mondja, hogy attól függ. Ugyanis mindenkinek mást és mást jelent a gazdagság is, meg a szegénység is. Egyszerűen azért, mert mások vagyunk, és más a pénzügyi komfortzónánk. Ha valamilyen oknál fogva kicsúszunk a pénzügyi komfortzónánkból, akkor azt mondjuk, elszegényedünk, és azon nyomban elkezd mindenki teperni, hogy minél hamarabb visszaküzdje magát a komfortzónájába. Ha véletlenül felfelé sikerül kimozdolnunk, akkor pedig meggazdagszunk, vagy legalábbis jobban élünk, mint egy-két éve… :) (Ami nem mindegy, hogy ezzel mihez kezdünk. Ha a biztonságérzetünk okán csak visszasüllyedünk a megszokott komfortzónánkba, akkor ott ette meg a fene az egészet, és még 20 év múlva is azt fogjuk emlegetni az unokáinknak, hogy bezzeg, amikor egyszer is jól éltünk… Ha azonban kicsit tágítunk a komfortzónánkon, mert tanulunk a pénzről és megtanulunk a több pénzzel is bánni, akkor maradhatunk gazdagabbak – igaz, így már változni fog a gazdagságról alkotott képünk is, és már nem fogjuk gazdagnak, csak átlagosnak érezni az anyagi helyzetünket. Vagyis kicsit magasabb szintre emeljük a gazdagság fogalmát.)

A baj ezzel az, hogy amikor felteszem a kérdést, hogy mi a szegénység, mi a gazdagság, szinte kivétel nélkül mindenki pénzben kezd el gondolkodni: ha ennyije van, vagy annyija, akkor gazdag; ha ennyije sincs, akkor szegény. Pedig ez gáz. Mert soshasem azon múlik a szegénységed vagy a gazdagságod, hogy mennyi pénzed van fizetéskor a bankszámládon, vagy hogy milyen tárgyakkal (lakás, kocsi, ruhák, stb. veszed Magad körül. Sokkal inkább azon múlik, hogy hogyan bánsz a pénzzel, vagyis hogyan gondolkodsz róla, a használatáról, a lehetőségeiről. Vagyis azon, hogy mennyit tartasz meg a kezeden átfolyó pénzből.

A coach (köz)beszól: 

Figyelem, esettanulmány következik! És erősen ajánlott figyelni, hogy a más kárán tanulj!

Láttam már én is olyan jól kereső, menő vezető beosztású családfőt, aki havi hétszámjegyű keresetet tolt haza – mégsem tudott a családjának anyagi biztonságot nyújtani, mert minden pénzüket elköltötték. (Meglepő módon, el tudták költeni azt a kazal pénzt!) Amikor jött egy jelentősebb váratlan kiadás egy, a méregdrága luxusautójukban támadt motorhiba képében, nem tudták kifizetni az egyébként nem olcsó javítást – és hitelt vettek fel rá… Abba ne is menjünk bele, hogy azon a költési színvonalon milyen váratlansággal érte őket a felismerés, hogy a nagyfiú érettségizni fog. (Még nem továbbtanulni, csak érettségizni! A szalagavató, a ballagás, a bankett minden költségével, ami ugye a jónevű magániskolában szintén nem piskóta költségvetési tételnek számított.) Sebaj, ezt is megoldották hitelből… (Persze személyi kölcsönből, mert annak a legnagyobb a kamata.) Így már két magas kamatterhű hitel ketyegett nekik. A srác pedig a szülők pechjére nem volt hülye, hát fel is vették – de csak költségtérítéses szakra. És kénytelen volt felvenni a diákhitelt, hogy valahogy meg tudjon élni – a szülők pedig újabb hitelt vettek fel a tandíjra. Most ott tartanak, hogy kezdik vakarni a fejüket a törlesztő részletek miatt, mert ha azokat kifizetik rögvest fizetésnap után, már korántsem marad annyi elkölthető pénz, mint korábban. Most ott tartunk, hogy kiszámoltam nekik, hogy ha tönkremegy a hűtőjük, és ugyanazon a színvonalon pótolni akarják, akkor megreccsennek anyagilag… Egy hűtőtől. Mert már évek óta nincs egy kanyi fillérnyi megtakarításuk sem. Vésztartalékként sem, nemhogy a fontosabb életcélok megvalósítására (pl. gyerek továbbtanulása, nyugdíj, gyerek szárnyra bocsátása, stb.). A vagyonépítésről meg már ne is beszéljünk…

Vagyis szép és csillogó díszletek mellett szegények. Régen erre mondták azt, hogy cifra nyomorúság. Szerinted ez mekkora pénzügyi intelligenciára vall? 

A konkrét esetben a család baromi gazdagnak érezte magát, mert a pénzügyi komfortzónájában mozgott: sok bevétel mellett sok kiadást is produkáltak, de amíg ezek egyensúlyban voltak, nem volt gond. Amikor azonban kezdett elbillenni a tartalékok hiánya, illetve a hitelek miatt az egyensúly, akkor már jöttek a gondok – a ragaszkodás a pénzügyi komfortzónához, és vele az életvitelhez viszont maradt. Nem nehéz belátni, hogy a tudat és a valóság köszönőviszonyban sincsenek egymással.

A coach (köz)beszól:

Figyelem, újabb esetleírás következik, és bár ez csak elképzelt, mégis alkalmas a szemléltetésre, mivel valószerű!

Képzelj el egy családot, ahol apu és anyu összesen keresnek havi netto 350.000 forintot! Két gyerek is van, úgyhogy nem élnek nagy lábon, ha ebből jól ki akarnak jönni. Márpedig jól kijönnek! Kis lakásban laknak, ahol nincs ugyan mindenkinek fejenként 100 négyzetméternyi helye, de elférnek, és a lehetőségekhez képest kényelmesen is élnek: a lakás háromszobás, mindenkinek van saját külön kis tere. Mivel a lakás kicsi, a vízzel, villannyal, gázzal spórolnak, így a lakás rezsije nem eget verő. Ruhájuk nincs ezer, de viszonylag jó minőségűek. (Kevés, de használható, jól kombinálható darabok, amelyek jó anyagminőségük okán még jól bírják a strapát is. Egy-egy márkásabbnak mondható darab is akad közte.) Mindkét gyereknek van saját számítógépe – igaz, nem almás gép, és nem a legújabb technikai csodákkal felszerelve, de még állják a sarat, futnak rajtuk az aktuális programok, mert a gépek bírják. Az evést szükségletnek és nem élvhajhász pótcselekvésnek tartják, így az is kontrollálható költséggel jár, plusz keresik a kedvezményes beszerzési lehetőségeket is (akciók, kuponok, termelőktől vásárlás, stb.). Ehhez a nem túl költséges életvitelhez fel tudtak építeni egy kb. 9 hónapos vésztartalékot is – szépen, fokozatosan, de megvan. Ezzel érzik biztonságban magukat. Mellette nyitottak különféle, adózásnál is kedvezően figyelembe vehető megtakarítási számlát, amelyeknek mind céljuk van: a gyerekek tanulásának fedezése, a lakás lecserélése, stb. Most tartanak ott, hogy újabb pénzmagot kezdtek el felépíteni, amit befektetésre, óvatos vagyonépítésre akarnak fordítani. 

Hasonlítsd össze a két bevételt, és azt, hogy mihez kezdtek velük! Szerinted melyikük a gazdagabb?

Ha azt válaszoltad, hogy az, aki

nagyobb anyagi biztonságot épített fel maga körül,

akkor nyertél!

Szóval sokkal inkább az a lényeg, hogy mit gondolsz a szegénységről és a gazdagságról, valamint a pénzről, semmint az, hogy ténylegesen mennyi a bevételed.

Mindez persze azt is eredményezi, hogy lesz egy bizonyos életviteled, ami jellemzően megmutatja, hogy szegény, gazdag vagy középosztálybeli-e a gondolkodásod. Hogy Te melyik csoportba tartozol a gondolkodásod alapján, azt megtudhatod jövő héten, mert a témát folytatjuk!

Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?