Főoldal » Csináljunk valami e-learninget!

Csináljunk valami e-learninget!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Digitális Megújulás Cselekvési terv fényében úgy érzem, ideje leporolni a távoktatás és az e-learning fogalmát. Egyébként is, egy e-learning témájú blogban ez elkerülhetetlen: a szerzőnek célszerű már az elején megjelölnie, hol áll a téma megközelítésében, kvázi hitvallásként.

Az enyém nagyon egyszerű: bár összefonódik, nem szerencsés összekeverni a távoktatást és az e-learninget. Az első meglehetősen hosszú múltra tekint vissza, gyökerei a 19. század közepén beinduló levelező oktatásig nyúlnak. A távoktatás (vagy a másik oldalról megközelítve a távtanulás) elsősorban módszertani alapállás, tanítási módszer, ami megfelelő tanulói hozzáállást és tanulási rutint igényel. Nem csoda, hogy eredetileg a felnőtt, dolgozó rétegek oktatására, képzésére találták ki, ugyanis a folyamat (elvileg) az önálló , magányos tanulón alapul, akinek tanulását főként automatizált elemekkel (feladatokkal, mérföldkövekkel, sablon szerint készült visszajelzésekkel) “távirányítják”.

Az, hogy milyen konkrét fizikai eszközökkel vagy közvetítő médiumokkal segítjük, a korszellem hozza magával. Marshall McLuhan Gutenberg-galaxisa, bár szakmai körökben kétségek övezik, mindenképpen rámutat egy lényeges dologra, nevezetesen, hogy az aktuális új technológia, ahogyan általánossá válik, fokozatosan bekebelezi a korábbi médiumokat, és megváltoztatja a kommunikáció szokásos aktusait. Ez igaz az oktatás kommunikációs sajátosságaira is. Tehát a távoktatás konkrét “arca” attól (is) függ, hogy éppen milyen mediális korszakban járunk, így mi az, amit a tanulóink (és az oktatóink) jellemzően elérnek és használni tudnak. Amikor a távoktatás fogalma a 20. század hatvanas éveiben kialakult, majd megszilárdult, galaxisunk már túl volt a nyomtatás virág- és a rádió hőskorán is, és a nyugati környezetben a rádió mellett egyre dominánsabbá vált a televízió. A rádiós, de főként a televíziós tartalmak azonban drágák voltak, emellett azt feltételezték, hogy az összes tanuló azonos időben tud “odaülni” elsajátítani a tananyagot. Ez pedig nem jellemző a heterogén összetételű, dolgozó tanuló-társadalomra. Ezért egészen a videoszalagok és a személyi számítógépek elterjedéséig a távoktatási tananyagok túlnyomó többségükben írásosak, papíralapúak voltak.

Érdekes módon nagyjából abban az időben, amikor a távoktatás fogalma a fent említett távirányított oktatás formájában elterjedt, jelent meg – igaz, nagyon korlátozott körben – a számítógépes oktatás is. Ennek azonban akkor még nem sok köze volt a távolról való tanuláshoz, hiszen az internet még az Arpanet nevű gyerekcipőben járt. Számítógépekkel eleinte kötött helyszíneken, szimulációs jellegű feladatokban dolgoztak, főleg katonai és pilóta-kiképzésekben (mellesleg már akkoriban megjelent az első cikk, amelynek szerzője a számítógéppel tanulók gépfüggőségét vizionálja), tehát távoktatásnak semmilyen értelemben nem minősülhetett. Azonban kétségtelen, hogy a számítógépes oktatás (CBT- computer-based training) az e-learning előfutárának tekinthető. Ezt követte a személyi számítógépek, majd az internet térhódításakor a számítógépes oktatás számos formájának megjelenése, ami aztán az elektronikus tanulásig, azaz az e-learningig vezetett.

Az e-learning tehát, ellentétben a távoktatással, nem módszertani vagy tanuláselméleti, hanem kemény technológiai képződmény. A kiindulópont itt az eszköz vagy az eszközök csoportja, amihez megfelelő módszerek illeszkednek (ennek folyamatos átrendeződését éljük meg ma is). Ugyan az e-learning legszűkebb definíciója valójában elektronikus alapú, sőt online távoktatást takar, e-learningnek számít szélesebb értelemben minden olyan tanulástámogatás, amely elektronikus eszközökkel dolgozik. Például tehát e-learning nemcsak a virtuális osztályterem, vagy egy közösségi portál tanulási célú használata, hanem a digitális tábla vagy akár az elektronikus prezentáció szisztematikus alkalmazása is.

Ha nem az összefonódó formákat nézzük – egy oktatási keretrendszer sokoldalú, átgondolt használata egy egyetemi levelező képzés során például e-learning is meg távoktatás is -, hanem az eltérő indíttatást, világos, hogy a távoktatás és e-learning épp az ellenkező irányból indultak. Igaz, hogy majdnem ugyanoda érkeztek… de a kettő különbségét akkor is látnunk kell, főleg ha oktatási szakemberként működőképes megoldást szeretnénk létrehozni – vagyha diákként képzést választunk.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?