Főoldal » Értekezés az orosz-magyar kapcsolatokról

Értekezés az orosz-magyar kapcsolatokról

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

2012. október 10-én részt vehettem és meghallgathattam az Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont által az “Orosz-magyar kapcsolatok a rendszerváltás után” címmel megrendezett kerekasztal beszélgetést. Az előadásra a Corvinus Egyetem „c” épületének nagyelőadójában került sor.

Az Antall József Tudásközpont alapítvány 2009-ben alakult, amely a Budapesti Corvinus Egyetemmel együttműködésében jött létre. A Tudásközpont alapítója dr. Antall Józsefné, az alapítvány névadója pedig Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke.

Maga a Tudásközpont kiemelt figyelmet fordít a Corvinus Egyetem hallgatóinak, doktoranduszainak tehetséggondozására, továbbá lehetőséget nyújt mind elméleti, mind gyakorlati képzésekre, kutatások, felmérések készítésére, valamint ezek eredményeinek közzétételére is, ezen kívül konferenciák szervezésére is. Az alapítvány céljának és feladatának tartja továbbá a közéleti érdeklődés felkeltését, és az államtudományi ismeretek bővítését a fiatalság körében.

Az Antall József Tudásközpont szervezésében került sor a kerekasztal beszélgetésre, melynek „apropóját Dr. Keskeny Ernő, volt moszkvai nagykövet, jelenlegi külügyminisztériumi főosztályvezető újonnan megjelent, a magyar-orosz kapcsolatok 1989-2002 közötti időszakát feldolgozó könyve adta”1.

A beszélgetés résztvevői voltak Keskeny Ernő, a Külügyminisztérium „oroszfelelős” főosztályvezetője, Deák András szakértő, Máté T. Gyula, a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetője, Valerij L. Jahov, a budapesti orosz nagykövetség követtanácsosa és Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet elemzője, valamint Stier Gábor, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezetője.

A beszélgetés témája pedig az orosz-magyar kapcsolatok alakulása volt a rendszerválástól egészen napjainkig, vagyis annak bemutatása, hogy hogyan is változott át ez a kapcsolatrendszer a két ország között a rendszerváltást követő évtizedekben. 

A beszélgetést Stier Gábor vezette, aki a beszélgetés indítványozójaként elmondta, hogy a könyv íróját személyes tapasztalat, valamint személyes beszélgetések is inspirálták annak érdekében, hogy a könyv elkészülhessen, továbbá Keskeny Ernő, aki 1991-ben kezdett dolgozni a külügyminisztériumban, mint szovjet referens résztvevője is volt ezen eseményeknek és diplomáciai szempontból is nagy fontosságú a könyv megjelentetése.   

A könyv értéke Rácz András szerint többek között abban áll, hogy egy gyakorló diplomata szemével nézhetjük az eseményeket, de mégis közérthető nyelvezettel, olvasmányos formában.

Ami az 1991 után történt változásokat illeti, nemcsak a politikai elitet, de a közvéleményt is megosztja. „A résztvevők egyetértettek abban, hogy a két ország kapcsolatában a kilencvenes évek elején bekövetkezett távolodást szélesebb geopolitikai összefüggésben kell nézni. Ahogyan a szerző megjegyezte, Magyarország „nem fordított hátat” Oroszországnak, azonban 1989-1991 a „szétesés”, a gyökeres változások évei voltak mindkét országban, amelyeknek a kimenetele egyáltalán nem volt megjósolható. „A szovjet, gorbacsovi változásokhoz fűzött remények között nem szerepelt a Szovjetunió felbomlása” – hozta fel példaként az egykori diplomata. Valerij Vlagyimirovics Ljahov, az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetségének követtanácsosa egyetértett abban, hogy az akkori magyar és orosz változásokat egyaránt világpolitikai kontextusban kell szemlélni. Hangot adott annak a meglátásának is, hogy a változások irama mindenkit váratlanul és felkészületlenül ért.”2 Valerij V. Ljahov szerint az átalakulások ideje volt a rendszerváltozás.

A résztvevők mégis egyetértettek abban, hogy a rendszerváltoztatás egy tudatos folyamat volt, és Deák András, a Magyar Külügyi Intézet szakértője szerint is, Magyarország orientációja a rendszerváltáskor nagyon hamar világossá vált, azaz külpolitikai orientációs változásokat akart, azaz nyitni más országok felé is.

Szó volt többek között arról is, hogy milyen szerepe volt Antall Józsefnek Magyarország akkori helyzetére. „Antall József miniszterelnök mindig is törekedett a normális – sőt: baráti – viszony fenntartására, amihez Mihail Gorbacsovval és különösen Borisz Jelcinnel meglévő személyes jó kapcsolata is nagyban hozzájárult.”3 Tehát a külpolitikai intézkedései igen előremutatóak voltak, már csak azért is, mert Magyarország gyors reagálása a rendszerváltás idején példanélkülinek számított és valljuk, be, máig annak számít. Mondhatjuk, vagy fogalmazhatjuk úgy is, hogy elsők voltunk az indulásban.    

Ezt követően Deák András a rendszerváltás fenntarthatóságáról beszélt. A magyar – orosz viszony egy kaotikus viszony volt, mind társadalmilag, mind gazdaságilag egyaránt. Ez a kapcsolat a két ország között természetesen jóval összetettebb volt, mivel gazdasági összeomlás volt és ebből a recesszióból kellett felépítkezni.

Máté T. Gyula, a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának vezetője szerint ennek az egyik útja az, ha elismerjük egymás értékeit, akár az emlékművek tekintetében, akár a politika mezsgyéin. Tehát ezen kapcsolatok fejlesztésére vonatkozóan „hangsúlyozta, hogy ez nem csak üzleti, hanem politikai kérdés is, amihez kölcsönös gesztusok illetve egymás értékeinek és érdekeinek elismerése szükségesek.”4

S máris elérkeztünk a jelen kapcsolatrendszeréhez a két ország között, pontosabban az orosz tőke beáramlásának kérdésköréhez. Mi az optimum ebben a kategóriában? A piac mennyire nyitott az orosz tőke beáramlására, akár mindkét fél oldalán? Vagyis napjainkban a kérdés az, hogy jó, vagy nem jó nyitottnak lenni, kell-e nyitottnak lenni, illetve milyen mértékben lehetünk nyitottak az orosz, vagy akár más külföldi tőke beáramlása iránt?

Keskeny Ernő: És ez máris felvet egy következő kérdést is, a tőke be, illetve kiáramlása hova fejlődhet, azaz hova juthat el? Például a mezőgazdasági gépek fejlesztésében, v. akár az építőiparban. De nemcsak Oroszország felé, hanem Kína, Ukrajna, Azerbajdzsán, és még sok más keleti „szomszédunk” felé lehetőség van nyitni. Valamint még kérdés lehet az is, hogy Oroszország helye a nyitásban hol van?

A jövő: Keskeny Ernő – az energetika felé nyit Magyarország Oroszországgal, az energia nagy részét Oroszországból fogjuk kapni. Tehát érdekünk, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápoljunk. És ebben egyetértett Valerij V. Ljahov is, miszerint kölcsönös, előnyös együttműködések alapján elindulni a jövő felé. Természetesen vannak még megoldandó kérdések a jövőt illetően, lásd Paks, Malév, stb. amihez még idő kell.

S végül a beszélgetés zárásaként szó esett az új nemzedékről is, azokról a fiatalokról, akik inkább érdeklődnek Oroszország iránt, nincs negatív tapasztalatuk, s ezáltal egy új kapcsolat épülhet ki a két ország között. Ez egy új út lehet a magyar-orosz kapcsolatok még szorosabbá tételéhez, fejlődéséhez.

Magáról a könyv elemzéséről bővebben a http://tolsztojtarsasag.hu/politika/a-magyar-orosz-kapcsolatok-az-elemz-diplomata-szemevel.html oldalon olvashatnak. 

Forrás:

1,2,3.4 http://www.ajtk.hu/sajto/105-orosz-magyar-sajto

http://www.magyarhirlap.hu/kulfold/orosz-magyar-kapcsolatok-a-rendszervaltas-utan

A vezérkép forrása:

http://www.ajtk.hu/kepzes-oktatas/kul-es-biztonsagpolitikai/97-orosz-magyar

képek: google

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?