Írni-olvasni és egyébként is…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

AZ ÍRNI-OLVASNI TUDÁS NEMZETKÖZI NAPJA

Szeptember 8.

 

Pár napja egy külvárosi postahivatalban jártam, és rájöttem mit jelent egy szó, amiről már elég régen olvastam, de soha nem néztem utána csak sejtettem mit jelent. Két ablak volt ahol ügyeket lehetett intézni, de csak egy hölgy volt, aki kiszolgált, besoroltam ahhoz az ablakhoz ahol az én ügyemet intézték, ki van ugyanis írva mindenhová, hogy melyik ablaknál milyen ügyet intéznek. Ez is fontos, mert a felirat segít a tájékozódásban. Miközben várakoztam, figyeltem a másik ablaknál történteket ugyanis feltűnt, hogy egy úr különösen körülményesen vásárol és sokat is kérdez, ahhoz képest, hogy csupán borítékot és egyéb egyszerű dolgokat vásárol. Mindenesetre végzett és leült az egyik asztalhoz, hozzám pedig jött a postás hölgy, hogy megérdeklődje, mit kívánok. Intéztük az ügyünket, amikor egyszerre csak odatoppant elém az iménti úr anélkül, hogy megkérdezte volna megszakíthatja-e az ügyintézést és izgatottan elkezdett hadarva, amit gyors kézmozdulatokkal kísért, kérdezni. Már majdnem felelősségre vontam az „udvariatlansága” miatt, de valami megállított. Mégpedig arra, hogy mi, utólag jöttem rá. Az miatt szakadt meg a „rendreutasítás” amit és ahogyan kérdezett.

„’Írni – olvasni tudás és esélynövelés’ (Literacy and empowerment) jelmondattal indított programokat az UNESCO a 2009-10. évi biennium időszakában az ENSZ 2012-ben záruló Alfabetizáció Nemzetközi Évtizede jegyében.”

Az úr ugyanis zord külseje ellenére, (Az a típus, aki nem ismer lehetetlent, erős hangú és testalkatú, külsejével tekintélyt kikövetelő, ennek tudatában és ez által úgy érzi mindenki tart tőle és ezzel szeretné kompenzálni az egyéb hiányosságait, pedig tisztában van saját jelentéktelen személyével. Kocsmapulti és családi mikrokörnyezetben érzi jól magát, ahol uralkodhat és zsarnokként viselkedhet, azon kívül egyéb közösségben csak elefántként táncol a porcelánboltban. Eleget láttam ilyet.) láthatólag kislányos zavarban és nagy gondban volt. Ráncolta a homlokát, és pillanat alatt nedvesség folt jelent meg az ingén, hadart és minél hamarabb szeretett volna túl lenni az egészen. Azon kívül érezhető volt viselkedésén egy türelmetlen düh is mivel nem értette mi a fenét kell neki ilyen butaságokkal foglalkoznia, mikor egyéb dolga is van ezen a földön. Azt kérdezte gyorsan darálva a szavakat  és kissé remegő kézzel közben mutogatva a borítékot és levelet, hogy hová kell írnia borítékon a címzettet, a feladót és nyomtatott betűvel vagy folyamatos írással írja-e azt? Ezért nem szóltam rá és ezért jutott eszembe az, hogy mit is jelent az a szó: „funkcionális analfabéta”, ebben az esetben. Sokan sokféle meghatározását használják ennek a szónak, sőt egyes meghatározások szerint én is az vagyok, de ebbe most ne mennék bele, mert hosszú-hosszú fejtegetések és példák következnének. Mindenesetre az eset nem egyedülálló.

„A jelmondat az írni és olvasni tudás képességének fontosságára hívja fel a figyelmet, arra, hogy a tudás elengedhetetlen szerepet játszik a társadalmi életben való részvétel, az állampolgárság és a fejlődés generálásában, s alapvetően járul hozzá a társadalmi változásokhoz és a szegénység felszámolásához.”

Nem sokkal később, amikor láttam, hogy szeptember 8-án lesz az írni-olvasni tudás napja, eszembe jutott egy könyv, amit talán 16 éves koromban olvastam. Egy kép maradt meg bennem ezzel kapcsolatban. Ülök egy szüretelő ládán az akkor még Egri Csillagok Termelő Szövetkezet egyik Eger környéki tanyáján, talán Noszvaj közelében. Október végén már jóval túl a szüreten, zuhog az eső kint ezért beszorultunk a tanya egyik épületébe. Szőlész tanoncként ilyen helyekre jártunk így utólag fogalmam sincs miért, gyakorlatra, ugyanis nem emlékszem milyen szakmai munkát lehetett volna végezni azokon a lepusztult szerintem csak veszteséget termelő helyeken. Szóval ülök a szüretelő ládán és kizárva a külvilágot, nem is hallva a másik harminckét tini kölyök, köztük pár lány is volt, mutálós hangzavarát, olvasom Jack London remekét, a Martin Edent.

„Az UNESCO főigazgatója, Koichiro Matsuura felhívta a figyelmet, hogy 776 millió felnőtt analfabéta él a Földön és 75 millió iskolás korú gyermek nem látogat alsó fokú oktatási intézményeket.”

Leegyszerűsítve és röviden: Martin egy kölyök korától önellátó matrózként dolgozó életcél nélküli nem különösen érdekes sorsú fiatal, egy a sok százezerből a 20. század fordulóján Amerika nagyvárosaiban, aki szerencsés véletlen folytán megismerkedik egy jómódú családdal és szerelmes lesz a tőle pár évvel idősebb egyetemista polgárlányba. Ahhoz, hogy álmai hölgyéhez közel kerüljön, elhatározza, hogy tanulni fog és író lesz, persze ebben van egy jó adag sznobizmus és a tudatlanságból fakadó hamis csodavilágkép is, amit csak később, elismert és olvasott emberként tudatosít magában. A család nem nézi jó szemmel a sarjadó szerelmet és megpróbálja elszakítani egymástól a fiatalokat, később, amikor már Martin híres lesz, azonban már nem bánnák akár a nászt sem. Autodidakta módon emberfeletti erővel küzdi fel magát és valóban eléri, amit akart, de a folyamat, amin keresztül megy, rádöbbenti, hogy a világ, amit olyannyira irigyelt, és amire vágyott, hamis, önző és embertelen. Mindenben és mindenkiben csalódva végül elmeríti magát a tengerben, de azt is csak a hatalmas akaraterejének, tudatosságának és nyakasságának köszönheti, amivel megáldotta vagy megverte a sors. Egyébként, ahogy Nietzsche mondta: az öngyilkosság gondolata erős vigasz, nem egy rossz éjszakán átsegített már minket, és ezt a véleményt magam is osztom, de ez ismét egy másik történet.

„Szakértői becslések szerint Magyarországon az analfabéták száma nem éri el a lakosság egy százalékát, de a funkcionális analfabéták száma ennél jóval magasabb. Steklács János, a Magyar Olvasástársaság elnöke szerint a magyar felnőtt népesség 25-30 százaléka funkcionális analfabéta, az OECD adatai szerint pedig minden negyedik magyarnak jelent gondot az olvasás és az olvasottak megértése. A 2000-ben és 2006-ban végzett PISA kutatások adatai alapján a magyar 15 évesek szövegértési képessége jelentősen a nemzetközi átlag alatt marad – közli az ELTE Társadalomtudományi Kara hírlevelében.”

Fogalmam sincs hogyan került a kezembe a könyv, valószínűleg teljesen véletlenül és magamutogatásból olvastam mivel oly sokszor csináltam ilyesmit, hogy kitűnjek az átlagból vagy inkább a masszából, amire egyébként semmilyen tulajdonságom miatt nem lettem volna képes és egyébként sem érdemeltem volna meg. Martin erős volt jóképű és hatalmas akaraterővel okos és mindenki által tisztelt igazi íróemberré vált. Úgy gondoltam, ugyan erős és jóképű és író nem, de értelmes és talán okos ember lehetek, és hogy ez szívós tanulással és sok olvasással nekem is sikerülhet. Óriási tisztelet alakult ki bennem az írástudók iránt, a könyvek iránt, az okos emberek iránt. Akkor valószínűleg sznobizmusból és kétségbeesésemben rengeteget olvastam és sokat is fejlődtem magam is, de egyéb tulajdonságaim felülkerekedtek és sok-sok kacskaringót és egyéb zsákutcát talált meg az életem. Már gyerekkoromban is és később is mindig irigyeltem azokat az embereket, akiket láttam olykor-olykor a televízióban, vagy hallottam egyéb helyeken, akik számomra érthetetlen dolgokról beszélnek nagyon komolyan ráncolt homlokkal és töprengve, időnként izgatottan, de mégis méltóságteljesen. Elhatároztam, hogy egyszer én is ilyen okosan fogom ráncolni a homlokom, és méltóságteljesen formálom majd a szavakat, amire mindenkinek oda kell majd figyelnie. Nem így történt hála Istennek, de egy nagyon fontos dolog azért kialakult bennem. Ez pedig a hajlandóság, a befogadó készség és egy bizonyos tudásvágy. Nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy ne próbáljam megérteni a körülöttem zajló világot. Persze most sem értek sok mindent, de ez sem ezekre az oldalakra tartozik.

„Másodlagos analfabetizmus: az érintett megtanult írni-olvasni, de elfelejtette. Fő oka a telefon és a tévé elterjedése, de okozhatja afázia is. Az 1970-es években fedezték fel. A másodlagosan analfabétáknak eredetileg akár egyetemi végzettségük is lehetett. Nagy részük korábban a mezőgazdaságban dolgozott, de akadnak köztük kiváló mesteremberek is. Akár három-négy nyelvet is beszélhetnek. Mivel nem találnak új állást, ezért hajlamosak részt venni a szervezett bűnözésben. Aktív tanulásra képtelenek, ezért nagyon nehéz őket tanítani.”

Nehéz ebben a világban élni, főleg örömmel és elégedetten. Nagyon sokszor gondolok arra, hogy milyen kegyelemben részesültem Istentől, hogy időnként még jól is érzem magam a nem túl szép bőrömben és a nem túl elegáns környezetben ahol élek éppen, mert hagyományos értelemben vett otthonom ugyan nincs, de Isten nagy ege alatt én is kaptam pici helyet. Minden viszonylagos. Sok helyen megfordultam már és rengeteg tapasztalatom van bizonyos dolgokban. Volt halál közeli élményem és már itt a földön, jártam a pokolban. Időnként közel kerültem a csillogáshoz, elképedtem azon, hogy miként is lehet úgy élni, hogy gyakorlatilag mindent, hangsúlyozom, mindent megkaphat valaki, amiről valaha is álmodhatnak egyes emberek. Kevés dolog van, amin meg tudok lepődni, azonban mégis van olyan.

„A kutatók szerint a magyar népességben legalább százezerre tehető a teljesen írástudatlanok száma, s ennek többszöröse a különféle szempontok alapján funkcionális analfabétának mondható felnőtt. Akadnak, akik idősebb korban szereznék meg az alapvető ismereteket, de egyre kevesebb a működő felnőttek iskolája. Így nem csoda, ha az analfabetizmus újratermelődik.”

Az egyik, ha azt veszem észre, hogy emberekben semmi hajlandóság nincs arra, hogy saját maguk érdekében a legkisebb erőfeszítést sem tegyenek azért, hogy a szellemi megalázottságukból kilábaljanak. Nem az anyagiakra gondolok, az csak egy kis része az életnek, hanem az igazira, az emberi méltóságra. A szellemi megalázottságot arra értem, hogy a legalapvetőbb dolgokban is másokra szoruljanak, átverhetők legyenek és minden tőlük határozottabb és „írástudóbb” „nagydumás” embert felsőbbrendűnek tartsanak, akik szemrebbenés nélkül kihasználják őket. Nagyon sok ilyen tapasztalat van a 21. századelején.

A másik, amikor éppen az ellenkezőjét látom. „Tanult” emberek egyetlen dolgot tartanak szem előtt, kihasználják a többieket, hamis ígéretekkel és egyéb szemfényvesztéssel próbálnak mindenki fölé kerekedni, hatalmat szerezni és azt megtartani, önkényesen alakítani, akár tönkretenni, de mindenképpen uralkodni mások életén, ideológiákat és kitalált összeesküvés-elméleteket és hamis és ordas eszméket követve szintén a 21. századelején, sem Istent sem embert nem tartva tiszteletben. Ilyenkor szomorú, elkeseredett, izgatott és dühös leszek, nem mindig ebben a sorrendben.

Az 1986 óta végzett monitorvizsgálatok eredményei alapján nem lehetünk nagyon elégedettek a felnövekvő generációk olvasási teljesítményével sem, hiszen az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalok körében folyamatosan újratermelődik az olvasással kapcsolatos negatív viszony, és ezt nem lehet egyedül csak az elektronikus eszközök megjelenésére visszavezetni. Minden negyedik-ötödik magyar fiatal funkcionális analfabéta – derült ki a nemzetközi felmérésekből. Az arány a felnőttek körében sem jobb. A hatékony olvasási stratégiák megtalálásához az iskolában ma tanultak mellett újakat is el kell sajátítani.”

Az idézetek forrása: itt és itt.

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?