Főoldal » Kitérő

Kitérő

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Bulat Okudzsava: Dilettánsok utazása című regényét olvasom éppen. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982) Ő használ például „Betétfejezetet”. Ezek tartalma kapcsolódik a történethez, de háttér információt tartalmaz. Ez is egy ilyen betét bejegyzés arról, hogy miért is blogolok, három olvasmányélmény segítségével. (Szerintem nem csak én, de nem szeretnék senki nevében nyilatkozni.)

1  A műfajról
Okudzsava szavaival. Elnézést a csonkításért, e nélkül is viszonylag hosszú idézet következik (44-47. oldal).
„Az írott szó Katalin uralkodásának közepe táján kezdett elkápráztatni bennünket. … eme eszköz segítségével … kedvünk szerint megnyilatkozhatunk a velünk egyívásúak előtt. … véget nem érő folyamként hömpölygött a papíron, és repült szerteszét színes borítékokban. … a sándori időkben olyan tökélyre emelték ezt a tudományt, hogy a levélírás egyszerű hétköznapi foglalatosságból valóságos irodalmi irányzattá terebélyesedett, … valaki ismét merített belőle, és szárnyra bocsátotta egy finom borjúbőr kötésű, aranydíszítéses könyv formájában. A családi titok felszínre tört, nagy zajt csapva, sok bánatot okozva, de aranyba foglalva a(z) … ügyeskedőt. Aztán, … már tömegestől jöttek az ügyeskedők, … vonzotta azokat, akik rajongtak mások titkaiért, … akik állami szolgálatban álltak. Ezek nyomban megtanulták, hogyan szűrjék ki a lényeget honfitársaik episztoláris kínjaiból, … Ebből születtek meg … a Fekete Kancelláriák, … De mint minden titok, szép lassan ez is napvilágra került, felháborodással és nyugtalansággal töltve el az emberiséget. A megbotránkozott szerzők elkedvetlenedtek, az irodalmi irányzat elhalt, kihunyt az isteni szikra, és az episztoláris műfaj már csak szűk gyakorlati értelemben létezett.
Ám a gondolat már életre kelt. … akadt valaki, aki kiokosította embertársait, miként írják tele a sok tiszta papírlapot önvallomásaikkal anélkül, hogy félnének, hogy e lapok majd a kortársaik ítélőszéke elé kerülnek, … Így születtek a naplók.
A naplók szerzői önmaguknak írtak, … önkéntelenül is a jövővel kacérkodtak, … valaki a padlás vastag porában sok év múlva felfedezi e szerény, rozsdalepte lapokat, és elolvassa őket”

2 A gondolatok áradásáról
Az idézet J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege című könyvéből való. (Animus, Budapest, 2001. 556-7. oldal)
„– Ez? Egy merengő – felelte Dumbledore. – Néha úgy érzem, hogy a fejemben túlcsordulnak a gondolatok és az emlékek – biztosan te is voltál már így.

– Olyankor jól jön a merengő – folytatta Dumbledore, a kőtálra mutatva. – Az ember egyszerűen lecsapolja elméjéből a fölös gondolatállományt, a tálba önti, és ha épp kedve van, elmereng az összegyűlt tapasztalatok fölött. Ebben a formában az emlékek átláthatóbbak könnyebb megtalálni a dolgok közti összefüggéseket.”

3  A nyilvánosság hatalmáról, az igazságról
Egyszerűen nem találom a következő történet forrását, pedig olvastam valahol. Egy arab származású amerikai írta, aki a terrortámadások után gyanússá vált. Munkája sok utazással járt és a reptereken többször került megalázó helyzetekbe, megfigyelés alatt állt. Saját védelme érdekében „felköltözött” a világhálóra. Mindig mindenki követhette, hol tartózkodik, kikkel találkozik, mit csinál: blogot írt, képeket, videókat tett közzé. Mintha a filmekből ismert nyomkövető lett volna rajta.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?