Főoldal » Miért nem pihensz, amikor pihensz?

Miért nem pihensz, amikor pihensz?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Most, hogy én is aktív nyaralásban vagyok, azt hiszem, éppen időszerű a téma: vajon miért van az, hogy egyre többen nem pihennek akkor sem, amikor elvileg pihennek? Vagyis miért töltik az emberek egyre nagyobb számban a szabadságukat azzal, hogy dolgozzanak? 

A tapasztalataim azt mondatják velem, hogy lehet, hogy a sokat szidott pénzt, az anyagi helyzetünket ilyenkor is csak bűnbaknak kiáltjuk ki. Ha már olyan sok mindenért lehet hibáztatni, eggyel több, vagy kevesebb indok már igazán nem számít neki…

Való igaz, a pénznek nem számít, mert az csak egy darab papír, és mint ilyen, nagyon sok mindent elbír. Akinek ez igazán számít, az Te vagy és a családod. Mert miről is van itt szó, kérem szépen?

A szitu nem is olyan bonyolult…

mint amilyennek a magyarázatainkban feltüntetjük. Aláírom: a legtöbben nem azok között az anyagi körülmények között élünk, amelyek között szeretnénk. Sőt az is előfordulhat, hogy valamikor már éltünk jobb anyagi körülmények között, és azóta is azt sireatjuk, és kapaszkodunk, hogy legalább újra azok között legyünk. (Ez nem mellesleg dicséretes.) De miért gondoljuk úgy, hogy ennek a szabadságunk az egyik legmegfelelőbb terepe, amikor a szabinak éppen az lenne az értelme, hogy a munkaerőnket úgy megújítsuk, hogy megérje a munkáltatónknak tovább is alkalmazni minket? (Felmerült már Benned a gondolat, hogy esetleg azért fizet teljes bért a munkáltatód arra az időre is, amíg bent sem vagy, mert ebben az egészben neki kizárólag az a remény ér meg ennyit, hogy szabi után kipihenten, frissen sokkal jobban fogod tolni a szekerét?)

Azt kell, hogy mondjam, ezena  téren is igazolódni látszik a régi tételmondatom, miszerint

A pénz olyan, mint a lakmuszpapír: kijelzi a konfliktusforrás, de a bibi nem ő maga.

A pénzre hivatkozva ugyan lehet a szabadságról, a pihenésről lemondani, csak nem éri meg: a szabi után lehet, hogy még nyúzottabban mész vissza, és ezzel nem teljesíted a szabadságról kötött megállapodás Rád eső részét a munkáltatóddal szemben… (Ez ugyan így betű szerint nem szerepel a Munka Törvénykönyvében, de attól még ez a jogértelmezés lényege a munkaügyi bíróságokon is.)

Miért is nem pihenünk akkor a szabadságunkon?

  1. mert siratjuk a régi életszínvonalunkat – ahelyett, hogy a mostani kereteinknek megfelelő nyaralási lehetőségek után néznénk, inkább gürizünk a szabi alatt, hogy egyszer majd újra megengedhessük magunknak a külföldi nyaralást is. 
  2. mert ilyenkor érjük magunkat utól a ház körüli melókkal – ez nem kifejezetten pénzkereső munka, viszont pénzspórolós, hiszen ha ilyenkor mi magunk festjük le az ablakokat, ajtókat, vagy éppen mi tesszük le a PVC-padlót, akkor nem kevés pénzt takarítunk meg. Ez jogos is lehet, ha tényleg olyan minőségben tudjuk megcsinálni a munkát, hogy utána nem kell mégis csak szakit hívni hozzá, hogy most már tényleg drága pénzen hozza helyre, amit mi eltoltunk… És maga a munka sem biztos, hogy káros, ha egészen más jellegű, mint amit a munkahelyen végzünk. Csak arra kell figyelni, hogy azért maradjon idő arar is, hogy kiránduljunk, olvassunk, süttessük a hasunkat, és később ébredjünk…
  3. mert elfoglaltnak látszani menő – tény és való, van egy ilyen irányú társadalmi elvárás is, hogy már messziről látszódnia kell rajtunk, hogy szorgalmasak vagyunk, igyekvőek, mi hajtjuk a pénzt. És dolgozunk is becsülettel, látástól Mikulásig. Az ebben a kontextusban már nem feltétlenül számít, hogy van-e látszatja is ennek, mert manapság mindent rá lehet fogni a körülményekre, a kis magyar panaszkultúra pedig kiváló táptalajt is ad az olyan tirádákhoz, amelyek úgy kezdődnek, hogy “Na, most nézd meg, annyit dolgozom, mint egy állat, és mégsem jutok ötről a hatra…”
  4. mert látszat-munkafüggők vagyunk – nem összekeverendő az előző pontban szereplő elfoglaltnak látszódással! Bár itt is külső elvárásnak kell megfelelni a munka mennyiségével kapcsolatban, itt már azért a személyes motiváció is játszik. A lényeg a túlkompenzálás: ha már az az elvárás kintről is, bentről is, hogy dolgozzunk, akkor mindent bevetünk. Belekapunk ebbe is, abba is, hátha bejön valamelyik, de türelmünk nincs kivárni az eredményt, így aztán ott fogunk állni egy halom elkezdett munkával, amit sosem, vagy a legritkább esetben fejezünk be. Kívülről baromi elfoglaltak vagyunk, eredmény viszont pénzügyileg konvergál a nullához, kondícióban pedig a felmosó rongy kategóriához… Tulajdonképpen látszatmunkákban fáradunk el, de azt nagyon. És mindezt a szabadságunk alatt (is). 
  5. mert becsvágyóak vagyunk – na, ez a tipikus workaholic, vagyis munkamániás. Általában a feltörekvő, karrierista alkalmazottak és a vállalkozók betegsége. És ezt szó szerint értem, hogy betegség: sok pszichológus, pszichiáter szakosodott ennek kezelésére. Sokféle jellegzetes mondat hangzik el egy igazi munkamániás szájából, de nagyjából a “Ha én nem csinálom meg, nem lesz tisztességesen megcsinálva sosem…” viszi a pálmát. (Itt szeretném megjegyezni, hogy az, hogy most éppen a szabadságom ideje alatt jelenik meg az újabb post az automatizált rendszerek korában ne tévesszen meg senkit. Én köszönöm szépen, jól érzem magam a tengerparton most is.)
Ha jobban megnézed a valódi indokokat, akkor talán látszik, hogy igazából egyik esetben sem a pénz miatt van gáz. Csak előveszünk egy nyilvánvaló és széles körben, igaz, tévesen elfogadott indokot, amivel része lehetünk a nagy közös egyetértésnek, és nem lógunk ki a sorból…
Jó pihenést a nyár hátralévő napjaira mindenkinek!
Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!

Online matematika kurzusok felső tagozatosok számára

3 csomagajánlattal készültünk a felső tagozatos diákok számára. Az online kurzusok nem csak a felvételire, de akár már az érettségire való készülésben segítséget nyújthatnak. Válaszd ki, hogy melyik csomagban rejlő tudásra van most a legnagyobb szüksége gyermekednek.
RÉSZLTEKÉRT KATTINTS IDE

KIEMELT AJÁNLATOK

KÉPES VAGY RÁ!
MATEKZSENI SZÜLETIK!
TE IS OKOS VAGY!
 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?