Öröklött hajlamaink megváltoztatása

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ha a jellemvonásaidon kívánsz változtatni, csak úgy teheted meg, ha előtte másképp gondolkodsz az ezzel kapcsolatos hiedelmeidről, mint eddig. Ha azt hiszed, hogy a jellemvonásaid öröklöttek, és semmi esélyed változtatni rajtuk, ugyanakkor szeretnél újabb jellemvonásokat magadévá tenni, ez nem fog menni. Jellemünk a szokásaink által fejlődik ki. Magunkon viselünk úgynevezett alapértelmezett személyiségvonásokat születésünk pillanatától kezdve. Én ezt úgy képzelem el, mint amikor megveszel egy új telefont, feltöltöd, bekapcsolod, és van egy alapértelmezett beállítás rajta, a háttérkép, a csengőhang, a hangerősség és a többi. Ugyanez van akkor is, amikor világra jössz. Alapértelmezett jellemvonásaid kezdenek kialakulni annak függvényében, hogy milyen hatások érnek otthon, szépen lassan eltanulod a viselkedésmintákat a szüleidtől anélkül, hogy erről tudnál.

Megszületésünkkor a fizikai testünkön kívül hajlamokat is öröklünk a szüleinktől. Az öröklött hajlamok azonban nem kőbe vésett igazságok, ugyanis akarattal megváltoztathatóak pontosan ugyanúgy, ahogyan a mobiltelefonod gyárilag alapértelmezett csengőhangját a beállítások menüpontban tetszésed szerint átállíthatod. Vannak közöttük jó tulajdonságok is, amelyekre büszkék vagyunk, és vannak olyanok is, amelyekre egyáltalán nem. Egy-egy hirtelen indulati felindulásunkban felismerni vélhetjük egy családtagunk gesztusait, amelyeket amúgy a legkevésbé szeretünk az illetőben. Ilyen például annak a kamasznak az esete, aki összetűzésbe kerül a szüleivel, és elhatározza, hogy ő másképp fogja a dolgokat kezelni, mint a szüleik, a történet végét pedig tudjuk, felnőtt korára pontosan azokat a dolgokat fogja csinálni, mint ami ellen annyira küzdött. Ám ennek nem kell feltétlenül így lennie. Azok ragadnak bele az úgynevezett generációs szokásokba, akik semmit sem tesznek a szokásaik kontrollálásáért, hanem sodródnak az árral, és azokkal a jellemvonásokkal dolgoznak, amelyekre hajlamokat örököltek az elődeiktől.

Az öröklött hajlamok csak akkor vállnak a jellemünk részéve, ha engedünk a kísértésnek. A kísértések a szokásainknak való ellenálláskor bukkannak fel. Ha például tíz éve minden nap elszívtál egy doboz cigit, és elhatározod, hogy mától egy szálat sem szívsz el többet, második fázisként jelentkezni fog a kísértés, hogy visszaszokj rá. Amikor egy alapértelmezett rossz szokásunkat kívánjuk lecserélni, ugyanazon a fázison megyünk keresztül, mintha aktív dohányzóként egyik napról a másikra leszoknánk a cigiről. A kísértési fázisban kell a harcot megvívni ebben az esetben is, ha pedig azt legyőztük, akkor a siker garantálva van, hiszen az új szokás kialakul a régi helyett, és a jellemünk részévé válik. A hajlamaink között vannak pozitív és negatívak is.

Egészséges szellemű emberként arra kell törekedni, hogy az öröklött pozitív hajlamainknak engedjünk és álljunk ellen a negatívaknak. Ha erős szeretet hajlamot érzel akkor, amikor meglátsz egy kutyát, és az arra sarkall, hogy megsimogasd, akkor szabadon kiélheted a hajlamodat, mert ezzel szeretet adsz, és az semmiképpen sem lehet negatív hajlam, legalábbis úgy gondolom. Ellenben, ha vitás helyzetekben hajlamos vagy vérig sérteni a vitapartneredet sőt, dúrva szavakat vágsz hozzá, akkor valószínűleg, egy igen erős negatív hajlammal van dolgod. Ebben az esetben jobb, ha veszel egy mély levegőt, és tudatosítod magadban, hogy megint előjött ez a hajlamod, és mivel szeretnél erről leszokni, ellenállsz annak, hogy mintaszerűen válaszolj rájuk.

Mindig van választási lehetőséged, ha használod az eszed. Ha nem használod az eszed, akkor spontán fogsz cselekedni az alapértelmezett programodnak megfelelően. Az alapértelmezett programodat pedig az határozza meg, hogy ellenállsz-e huzamos ideig a hajlamaid kísértésének vagy utat engedsz nekik. Azok a hajlamok, amelyeknek ellenállsz, egy idő után megszűnnek, illetve átalakulnak. Azok a hajlamok pedig amelyeknek utat engedsz, egyre erősebbé válnak. A választás rajtad áll: utat engedsz, vagy ellenállsz?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?