Főoldal » Róma művészete

Róma művészete

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Róma

FÖLDRAJZI TÖRTÉNETE

A Földközi-tenger medencéjében Hellász virágzó időszakában egy másik nagyhatalom kezdett kibontakozni: Róma. Róma eleinte kis település volt, de fokozatossan meghódította a körülötte lévő területeket. A terjeszkedés következtében rómaiak (latinok) uralták a mai Olaszország egész területét, majd végül óriási birodalmat hoztak létre.

Építészet

A római kultúrára két nép volt különösen nagy hatással: az etruszkok és a hellének.

       Az etruszkok a latinok szomszédságában élt nép, amelynek kultúrája magas szinten ált. Ők terjeztették el a hellén műveltséget Itáliában; utakat,csatornákat, városokat építettek, fejlett volt a fémfeldolgozásuk is.   

A halál az etruszkok hite szerint egy új lélek kezdetét jelentette. A halottak sírjai sokkal látványosabbak voltak, mint az élők házai.

       A rómaiak a hellénektől vették át – többek között a – a templomok külső formáját, az etruszkoktól a boltívkészítés technikáját. Ez új megoldásokat tett lehetővé, forradalmosította az építészetet.   

A boltív

A boltív kődarabokból kialakított félkötív. Pilléren vagy támfalakon nyugszik, és a a legmagasabb pontján zárókő helyezkedik el. A pillérek közti távolságot fesztávnak nevezzük. Boltívekkel már nagyobb távolságot tudnak áthidalni, így lehetővé válik erős hidak, vízvezetékek, csarnokok építése is.

       A boltívnek szánt köveket ék alakúra faragták. Mivel ezek az elemek nagy erővel nyomják egymást, így felületükről kiindulva a sulyt egymásnak adják át, ezért a boltív teljes sulyát a fal tartja. 

    

     A római építészet egyik leg híresebb, máig is álló emléke a Pantheon. (Nem tévesztendő össze a parthenonnal, vagyis az athéni fellegvárban található templommal !)  A római templom építését Agrippa kezdte, majd Hadrianus császár fejezte be. Elnevezése alapjá “minden istenek temploma” lehetett.

      Az épület jól mutatja, miként hasznosították a hellén építészeti megoldásokat a latinok. A szemlélő először az előcsarnokba léphet be, melynek érdekessége hogy oszlopai egyetlen kőböl faragottak. Így a kör alaprajzu templomcsarnokba jut. Az óriási kupola 43,2 méter átmérőjü, s ezt hát méter vastag fal tartja. Az építészet történetében máig a legnagyobb olyan kupola, melyet vasbeton szerkezet nélkül építettek.  A megvilágítást egyedül a kupola tetején kilenc méter átmérőjü környílás biztositja. 

     Róma városának központja a Forum Romanum, a régi vásártér volt. Itt ált a levéltár, a szenátus épülete és a bírósági tárgyalások színhelye, s Bazilika is. A fórumon vonult végig a győztes hadvezér diadalmenete. Itt áll a diadalív, amely azért készült, hogy a győztes hadvezér harci szekerével alatta mehessen át, és hirdesse dicsőségét. Általában három boltozatos nyílással látták el.

Festészet és szobrászat

A római szobrászat és a festészet a görögnek folytatása és tovább fejlődése. A rómaiak a régebbi időben Nagy-Görögország és az etruszkok révén, utóbb magában Hellászban ismerték meg a görög szobrászatot és festészetet. Kr. e. 250-től fogva még szorosabbá vált az ismeretség. Ez időtől fogva a görög művészek mind sűrübben vándoroltak Rómába és a római győzelmes hadvezérek a meghódolt görög városokból a szobrokat, a festményeket és a művészet egyéb termékeit nagy tömegben szállították Rómába. Marcus Marcellus volt az első hadvezér, ki 212. görög művészeti tárgyakat hozott Rómába Szirakuzából és azokat Honos és Virtus templomában helyezte el. Fulvius Flaccus 210. Capuát, Fabius Maximus 209. Tarentumot fosztotta meg művészeti kincseitől. Quintus Flaminius 196. Hellászból visszatérve három napos diadalmenetének két napján az érc- és a márványszobrokat mutatta be. Fulvius Nobilior 191-ben 258 érc- és 230 márványszobrot hozott Rómába, Paulus Aemilius 168. diadalmenetén 250 kocsira való szobrot és festményt, a következő két napon pedig még több edényt, érmet, fegyvert, stb. mutatott be polgártársainak. Mummius, ki 146. Korintust hódította meg, onnét mindent elvitt, ami elvihető volt. Sulla Athént fosztotta ki. Scipio 190. Antiochust Sziria királyát legyőzvén, Ázsiából diadalmenetében 224 arany koronát, 1220 elefántfogat és 134 szobrot hozott Rómába. A császárok, Hadrianus és az Antoninusok kivételével, követték a példát. Ekként Kr. e. II. sz. közepén Róma nyilvános épületei: a templomok, a curiák, a porticusok, sőt a magán építmények is el voltak halmozva görög szobrokkal és festményekkel, melyeket aztán a művészek is követtek. Róma élénk művészeti tevékenység helyévé lett. Erre vonatkozik Plinius azon állítása, hogy a 156-ik olimpiásztól (Kr. e. 150) a művészet ismét emelkedett; a régieknél alsóbb rendü, mindazáltal elismert képességü művészek éltek, mint Antaios, Kallistrates, Polykles, Pythias, Timokles, stb. Közülök Polykles készítette a Metellus-féle Jupiter-templom számára az istenség szobrát, azonkívül egy Juno-szobrot. A Rómában élt görög szobrászok közül nehányat fenmaradt műve után ismerünk. Apollonios műve a belvederi torzó, Glykon műve a Farnese-féle Herakles, Kleomenes műve Germanicus szobra a párisi Louvreban, Aristeas és Papias művei a két kentaurus-szobor, melyek egyike Rómában a capitoliumi muzeumban, másika a Louvreban van.

A köztársaság vége felé a római fölfogás mind jobban érvényre jutott, és a görög szobrászat saját jellegéből mind jobban kivetkőzve, a római irányban fejlődött tovább. Görögországban a szobrászat kivált a vallás szolgálatában állott, Rómában világiassá vált, föladata volt a világi nyilvános épületek és magánházak diszítése, s ezzel kapcsolatban a szobrászat tárgya is megváltozott: élő emberek képmását és elvont fogalmakat személyesítő, u. n. allegoriai szobrokat készítettek az istenek szobrai helyett. A képmások egyéni hasonlóságára s jellemzésére törekedvén, a szobrászat nem a szép formákat, hanem a valószerüséget, a természethüséget kereste. A római szobrászat ebben az irányban haladva oly tökélyt ért el, hogy egyéni jellemzés tekintetében messze túlszárnyalta a görög szobrászatot. Ide tartoznak a nagyobb domboru művek, melyek történeti eseményeket ábrázolnak, s melyeket diadalemlékek diszítésére használtak. Ilyenek p. Titus diadalíve, különösen pedig Trajanus császárnak Kr. u. 113. fölállított oszlopa, melyet a dáciai háboru eseményeit ábrázoló domboru művek borítanak.

A római festészet is folytatása a görögnek. Minthogy azonban görög festészeti művek nem maradtak fönn, nem határozhatjuk meg, hogy a római festészet a görögtől mennyiben tért el. Rómában számos görög festő dolgozott. De voltak Rómának saját festői is. A legrégibb, aki említtetik, Fabius Pictor, Salus templomában történeti tárgyu nagy falképeket festett. Ludius festő Augustus idejében honosította meg a szobák falait diszítő változatos tájképeket, általában a képirás azon nemét, mely a római lakás jellemző sajátosságává lett. A Vezuv által eltemetett campaniai városok, jelesül Pompeji romjaiból, valamint a Rómában előkerült ilyetén falképek azonban nem szolgálhatnak sem a görög, sem a római festészet mértékeül. Szintén görög művészek gyakorolták és fejlesztették tovább Rómában a mozaik-képirást, melynek néhány becses emléke maradt fönn. Ugyanez áll az éremvésésről és a drágakövek metszéséről.

      

   

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?