A sterilizáció és a náci biomedikális koncepció

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

,, A Führer az orvostársadalom megtisztítását sokkal fontosabbnak tartja, mint például az államigazgatásét, miután álláspontja szerint az orvos dolga az, legalábbis annak kellene lennie, hogy a faji kérdéseket rendben tartsa”

Martin Bormann


 

Az első lépések: az irányelvek és a bizottságok

A sterilizálások csak a náci Németországban váltak a tömeggyilkosságok előfutáraivá. A kényszersterilizáló programok azonban nemcsak Németországra voltak jellemzőek. Korábban is létezett a nyugati világ sok országában, beleértve az Egyesült Államokat is, ahol külön történelme van az erőszakos és illegális sterilizálásoknak, amit főleg  a társadalom lecsúszott rétegei esetében alkalmaztak. Itt fejlesztették ki a századforduló táján egy büntetés-végrehajtási intézményben a vaszektómia egyszerű formáját. Ez a folyamat, azzal együtt, hogy egyre erősebb lett az eugenika, a fajnemesítés iránti érdeklődés, oda vezetett, hogy 25 államban iktatták törvénybe a pszichopata bűnözők és a genetikailag visszamaradott emberek kényszersterilizálását.

 

Nem kell csodálkozni azon, hogy míg a ,,fejlett és demokratikus” nyugati államokban törvényes lett a vaszektómia, addig Németországban még csak intézmény se volt rá létrehozva. Ezt sérelmezte is 1923-ban Fritz Lenz német orvos-genetikus – később a sterilizáció szószólója – továbbá azt is nehezményezte, hogy náluk még törvény se tiltja a különböző fajhoz tartozó férfi és nő házasságát, sem pedig az epilepsziában vagy értelmi fogyatékkal rendelkező emberek házasságát. Az amerikai eugenikai mozgalmakkal olyannyira összefonódott a biomedikális koncepció, hogy leginkább a következő idézet szemlélti:

,, A biológiai az államférfiaknak szóló első figyelmeztető jele, hogy az emberiség fejlettebb fajai visszafele kezdenek fejlődni… ez a civilizáció, ahogy már jóval korábban észrevettük, önpusztító; a civilizáció elpusztítja az őt megalkotó embert; így hát az a rengeteg erőfeszítés, amit a népesség szaporítására fordítunk, ahelyett, hogy magát az embert fejlesztenénk, egyre közelebb hozza a civilizáció pusztulásának óráját”

A.E. Wiggman

Lényeges, hogy elválasszuk a genetikát az eugenikától. A genetika mindig is legitim tudományág volt, noha akkoriban nem volt túlzottan fejlett. 1900-ban Mendel fedezte fel a genetika alaptörvényeit, melyeket aztán a nácik túlzottan nyersen és sokszor helytelenül használtak. Az eugenika szót Francis Galton alkotta meg 1883-ban, mellyel az állítólagos örökletes értékek fontosságát hangsúlyozta egy biológiai csoport erősítése érdekében. Fejlődéstani utalásai és a genetika törvényeire való hivatkozásai ellenére az eugenika, mint önálló tudomány nem állja meg a helyét.

Nagy-Britanniában folyamatosan ellenálltak az erőszakos sterilizációnak, az Egyesült Államokban pedig az alkotmányban foglalt személyiségjogokra hivatkoztak, és arra, hogy az érintettek keveset tudnak az öröklődésről, így sikerült visszavonni az összes sterilizációkról hozott törvényt. Azonban, mint korábban említettem Németországban még intézmény se volt rá, így törvény se, amit visszakellett volna vonni, ezért szabad útja volt a faji és orvosi genetikának, amely később párosult a totalitárius rendszerrel és mivel nem találkozott legális ellenkezéssel, könyörtelenül megvalósult a kényszersterilizációs program. Valójában a náci uralom egy olyan biomedikális koncepcióra épült, amely megkövetelt valamiféle faji tisztítást, ami a sterilizálásoktól a tömeggyilkosságokig fejlődött.

Hitler hatalomra jutása után felgyorsultak az események, ugyanis törvényileg is bevezették a sterilizációt. A következő örökletes betegségekben szenvedőket sterilizálták: gyengeelméjűség (200.000), skizofrénia (80.000), epilepszia (60.000), Huntington-chorea (600), öröklődő vakság (4000), öröklődő siketség (16.000), súlyos testi deformáció (20.000), örökletes alkoholizmus (10.000). A 410.000 ember sterilizálása feltehetően csak kezdeti lépés volt, mivel csak olyan betegeket érintett, akiket már intézetekben kezeltek.

Különleges genetikai Egészségügyi Bizottságok alakultak, hogy döntést hozzanak a sterilizálásokról.  A náci párt befolyása alatt álltak, a három tagból kettő orvos, az egyik a náci párthoz hű egészségügyi dolgozó, a másik az öröklődés szakértője, a harmadik pedig körzeti törvényszéki bíró volt. A fellebbviteli törvényszékekben is orvosi vezetők helyezkedtek el. Minden orvosnak a praxisa során jelentést kellett tenni azokról a betegekről, akiknél valamilyen okból fennállt a sterilizáció indikációja. Az orvosi titoktartást semmibe vették, ráadásul remekül körbe volt bástyázva a rendszer a törvény és a rendőrség által.

Jellemzőek voltak a sterilizálás legjobb módszeréről folytatott viták. A leggyakoribb sebészeti eljárás a férfiak esetében az ondóvezeték, nőknél a petevezeték elkötése volt. Wagner professzor azzal a javaslattal is előállt, hogy a gyengeelméjű nők egész méhét is távolítsák el. Ezt remekül meg is indokolta: a sterilizált gyengeelméjű nők különöse vonzóak voltak a másik nem számára, ugyanis nem kellett a teherbe eséstől tartani. Ez tripperrel végződhet, amely ha átterjed a méhnyakra, hordozóvá válnak, így esetleg megfertőzhetnek olyan egyedeket is, akik netán genetikailag tiszták, a vírus miatt pedig meddővé válhatnak.

Sajnos a sterilizálás eddig sem örömteli szakasza elérkezett ahhoz a fázishoz, ahol a fanatikus orvosok, már azon személyek sterilizálását szorgalmazták, akiket valamilyen rokoni szál fűzött ilyen betegekhez. A náci rezsim elvetett minden ellenzéki fellépést, nem volt helye a fellebbezésnek, ha valaki mégis megpróbálta a sikertelenség majdnem biztos volt. Ezzel együtt a törvényesség látszata nagyon fontos volt, a tanácskozásokat körüllengő szigorú titoktartás pedig hatalmat és titokzatosságot kölcsönzött ennek az egészségügyi hivatalnak.

A politika is kihasználta a sterilizációs folyamatokat, ugyanis arra utasították a bizottságot, hogy az egyén erkölcsi és politikai magatartását is figyelembe kell venni a gyengeelméjűség megállapításánál, ebből kifolyólag könnyen rásüthették bárkire, aki a politika ellenlábasa volt. A sterilizációs törvényekhez illeszkedve és a rasszista politika folyamatos erősödésének köszönhetően létrehozták a nemzeti kartotékrendszert, amiben nyilvántartották a sterilizáltak adatait. Az örökléstan biológiáját és a faji higiéniát kutató különleges intézeteket hoztak létre az egyetemeken. Az orvos, mint genetikai tanácsadó és rendőr a ,,genetikai defektusok nélküli családok” éber őrzőjévé vált. Más szóval a sterilizáció volt a náci biokrácia orvosi támasza.

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?