A TEACCH program és a PECS képcserés kommunikációs rendszer

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Kérdezhetitek, hogy miért pont ezt a két terápiás lehetőséget emeltem ki a számtalan program közül az autizmus kapcsán. Nos, ennek igen egyszerű oka van: ez a kettő az, amit igen közelről ismerek, többször láttam már működését, és azt is láttam, hogy valóban hatékony rendszer. A TEACCH program nem ködösít és nem hiteget. Nem remél gyógyulást, jelentős javulást viszont igen. Nem mondja, hogy könnyű, hiszen bonyolult, magas szintre fejlesztett rendszerről van, de érdemes megtanulni, mert az eredmények magukért beszélnek. Mindamellett a TEACCH sem hibátlan. Viszont a programban részt vevő autisták, a foglalkozás ideje alatt, olyanok, mint a kisangyalok. Az ember meg sem mondaná róluk, hogy autisták. Ahogy egy szakember mondta: az autista gyerek a TEACCH-ben, olyan, mint hal az akváriumban. Egyszerűen a számukra megfelelő életközegben élhetnek.
Azt már csak én gondoltam tovább, hogy ez valóban egy akvárium, nem pedig maga a tenger. Tulajdonképpen ebből származik a hátránya, de erről később.

A TEACCH (Treatment Education of Autistic and Related Communication-Handicapped Children) 1977-ben, Észak-Karolinában indult hódító útjára, és Eric Schoplernek és Gari Mesibownak köszönhetően nem csak Amerikában, hanem egész Európában elterjedt.

A PECS (Picture Exchanging Communication System) egy alternatív kommunikációs rendszer, ahol egyszerű képek által válik lehetővé az autista számára a kommunikáció. Ugyan nem tartozik szorosan a TEACCH programhoz, attól különállóan is alkalmazható, mégis hatékonyan kombinálható vele.

A TEACCH metódus:

Maga a program egy olyan helyiségben zajlik, ahol az egyes szobák egymástól jól elkülöníthető tevékenységeket képviselnek. Ezek a szobák általában zárható ajtóval el is vannak választva, egyrészt, hogy még tagoltabb legyen, másrészt, hogy külső ingerek ne befolyásolják az autistákat és a terapeutákat a közös munkában.
A foglalkozás központi, egyben leglényegesebb eleme a napirend, valamint a napirendi tábla. Az 5-6 fős csoportban minden gyereknek van saját színe, amit előre megbeszéltek. Ez az Ő színe, amivel dolgozik. A helyiségben egy jól látható helyen helyezkednek el a napirendi táblák, az egyes színeknek megfelelően, egymás mellett. Fölöttük kis edény, amiben a napirendi kártyák foglalnak helyet.
A foglalkozás napja az alábbi tevékenységgel kezdődik: a szülő/terapeuta a gyermekkel közösen felállítja a napirendet, olyan formán, hogy kiválogatja az aznapra szükséges napirendi kártyákat és sorrendben egymás alá helyezi.
Például egy nap így nézhet ki:
1. reggeli
2. vécézés
3. kézmosás
4. játékszoba
5. ebéd
6. pihenés
7. átöltözés
8. udvar
9. átöltözés
10. kézmosás
11. vacsora
12. tévézés
13. alvás

A gyerek (eleinte segítséggel, később önállóan) leveszi a saját színének megfelelő napirendről a „reggeli” nevű napirendi kártyát, majd odamegy ahhoz az asztalhoz, ahol az étkezések zajlanak és a falon lévő kis táblára felragasztja a kártyát. Tehát akkor éppen a reggelizés van soron. A tevékenység addig tart, amíg a terapeuta azt nem mondja, hogy „A reggelinek vége”. Ekkor a gyerek leveszi a napirendi kártyáját a falról, visszamegy a napirendi táblához, a kártyát bedobja az edénybe és leveszi a soron következő napirendi kártyát. A folyamat az utolsó napirendi kártyáig tart és minden egyes alfázisnál ugyanezek a szabályokat kell betartani.
Lényeges, hogy a sorrendet, a tevékenységeket és a helyszíneket illetően mindig szigorúnak és következetesnek kell lenni, különben a gyerek sohasem tanulja meg alkalmazni a napirendet.

Miért fontos, miért jó a napirend és miért pont így csinálják?

Egy autista életében különösen fontos az átlátható napirend kialakítása, hiszen ez ad neki támpontot az életében, ez nyújt neki biztonságot. Egyfajta kapaszkodó a folyamatosan változó világban. A kártyák mindenki számára érthetőek (még azoknak is, akik soha nem hallottak a TEACCH-ről), így bárhol, bármilyen szituációban alkalmazhatók. Ezen felül a kártyák azért jók, mert nincsenek időhöz kötve. Ezzel az autista nem az órának, hanem a tevékenységnek megfelelően osztja be a napját, ami sokkal rugalmasabb, így kevesebb stresszel is jár. Eleinte nem térnek el az előre meghatározott napirendtől, később azonban szándékosan variálnak vele. El kell érni azt a szintet, amikor a szülő/gyerek szabadon dönthet úgy, hogy a megváltozott körülmények miatt, most felcserélem a „vacsorát” és a „tévézést” (avagy a „tévézés” kártyát kicseréli valami teljesen mással, mondjuk „társasjáték” kártyával). Mindez pedig nem zavarja meg az autistát, hiszen Ő mindig, minden körülmények között a napirendi táblához igazodik, az az irányadó.

A TEACCH másik fontos eleme a „játékszoba”, ahol a fejlesztő foglalkozásokat végzik.

Ez a szoba is a napirend része, tehát ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mint amiket fent említettem. Azonban a játékszoba további részekre van felosztva. Ezek lehetnek például: beszélgetés, rajzolás, kuglizás, kirakós, torna, a végén pedig zárásként matricaosztás. A foglalkozás elsősorban a társas készségek fejlesztésére fókuszál. A játékszabályok betartása, az egymás után következés elfogadása, ezzel együtt a türelem kialakítása, valamint a kommunikáció, az egymásra odafigyelés mind mind a szociális interakciókat javítja. Emellett egyéni foglalkozásra is van lehetőség. Ezek többnyire a kirakós játékok, az összepárosítások, a sorrendbe rakások, ahol lehetőség nyílik egy-egy autistával személyesen foglalkozni, a saját tempójában. Elengedhetetlen a megfelelő motiváció elérése. Ennek érdekében az autistákat sokat dicsérik és jutalmazzák, ha pedig netán valamit nem jól csinálnak, akkor sem büntetés, vagy szidalmazás a válasz, hanem türelmes, ámde szigorú visszaterelés a helyes irányba.

A TEACCH tulajdonképpeni hátránya, hogy ugyan egy, az autista számára nagyon is élhető világot teremt meg, azonban, ha az autista kikerül ebből a világból, akkor van a baj. Míg a programon belül az autista vígan lubickol (mint hal az akváriumban), addig a programon kívüli életben, ahol nincsenek kártyák, nincs napirend és nem az ismerős feladatokkal találkozik, felborul a jól megszokott program. Éppen ezért fontos (lenne), hogy az élet minden területére átültessék a TEACCH programot. Ez azonban egyelőre a jövő zenéje, hiszen ennek megvalósítása nem kevés időt, energiát és pénzt jelent.

A PECS képcserés kommunikációs rendszer:

A PECS rendszer azon alapszik, hogy megmutatja az autistának, hogy képes befolyásolni a környezetét, valamint, hogy képes kifejezni az igényeit, érzéseit. Az utánzáson alapuló kommunikáció egy ideig jól is megy (persze csak azoknál, akik képesek utánozni), azonban, ha már nyitott kérdést tesznek fel (mit kérsz?), általában elakadnak. Fontos megérteni, hogy a kiborulások, a hisztirohamok amiatt vannak, hogy az autista akar valamit, de azt nem kapja meg. Ez idáig egy átlagos gyerek is lehet, a különbség ott van, hogy az autista nem tudja kifejezni az igényét. Amint megértjük a szükségleteit, megszűnik a viselkedés probléma.

A PECS rendszer hat fázisra osztható:

0. fázis: mi az ami fontos neki?
Először is ezt a kérdést kell feltenni magunknak, hiszen ezzel lehet majd az autistát motiválni. Keksz, kóla, drazsé, chips? Lehet bármi, a lényeg, hogy egyszerű legyen, kicsi és könnyen megvalósítható. Hiszen lehet, hogy az autista odavan a mozifilmekért, azonban nem kifizetődő minden egyes alkalommal jutalom gyanánt egy DVD-vel előrukkolni.

1. fázis: fizikai csere.
A terapeuta először két választási lehetőséget ajánl fel. Kezében két kártya, az egyiken drazsé van, a másikon ropi. Felteszi a kérdést: mit kérsz? Ekkor pedig a gyerek választ egyet a két lehetőség közül. Ha ez megtörtént, a terapeuta felmutatja a kártyát és érthetően azt mondja: „Drazsét!” Végül átnyújtja a drazsét. Az autista mögött egy másik terapeuta ül, aki segíti őt a mozgásban (neki nem szabad megszólalnia). A cél, hogy egy idő után az autista maga mondja ki, hogy mit szeretne.

2. fázis: egy dologgal való gyakorlás, amíg tökéletesen nem megy, utána lehet szélesíteni a választékot.

3. fázis: a kommunikációs tér expandálása, azaz kiszélesítése.
A dolognak távolról is működnie kell. A tárgy, illetve a kép is lehet távolabb, a távolság pedig folyamatosan nő, majd egy idő után egyre több embert is bevonnak a „játékba”. A lényeg, hogy addig ne adjuk át a kívánt dolgot, amíg előtte meg nem kaptuk a kártyát.

4. fázis: Diszkrimináció.
Azaz pontosan ki kell tudnia választani, hogy mit akar. Ennek lényege, hogy képes legyen döntést hozni, hiszen valós tétje van annak, hogy melyik képet választja. Fontos, hogy attól még, hogy mi tudjuk, hogy Ő mit szeretne, azt a dolgot adjuk oda neki, ami a kártyán szerepel, különben soha nem kap valós visszacsatolást.

5. fázis: mondat struktúrák alkotása.
Ez lehet kérés, de lehet élmény, érzés megosztása is. Szintén kártyák segítségével történik. A kártyákat sorrendbe kell raknia, úgy hogy értelmes mondatot kapjon. Pl.: Kérek — egy — drazsét. És ki is kell mondania. Más példa: Milyen napod van ma? Én ma — vidám/mérges/fáradt — vagyok.

6. fázis: ez a végső fázis az, amikor már ténylegesen a verbális kommunikációra kell törekedni.
A gyereknek funkció szerint és spontán kell cselekednie, valamint meg kell tudni különböztetni a kérést és az élményt.

A szókártyák folyamatosan bővíthetők, egyre több és több szóval. Erre szükség is van, hiszen a gyerek egyre gyakorlottabbá válik és folyamatosan bővül a szókincse. Az idő előrehaladtával nem csak a kérhető tárgyak köre fog bővülni, hanem megjelennek az árnyaltabb érzelmek is (pl. büszkeség, féltékenység). A kártyák gyakorlatilag bárhová elvihetők és bárki számára érthetőek.

A végső cél, hogy ráébresszük az autistát a beszéd értelmére és hasznára.

A következő részben az alternatív kezelési technikákról lesz szó.

Akiket bővebben érdekel a téma:
www.teacch.com
www.pecs.com

Youtube videók:
TEACCH:  http://www.youtube.com/watch?v=ddGLJ2r4rcw

PECS:  http://www.youtube.com/watch?v=ZP48lxnNdHM&feature=related
               http://www.youtube.com/watch?v=tr3lQXNEcps&feature=related

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?