Interjú karunk Dékán Asszonyával

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Szinapszis magazin intejút készített az Egészségtudományi kar Dékán Asszonyával, Prof. Dr. Mészáros Judittal, melynek részletét itt olvashatjátok.

Megtisztelő feladat egy ilyen sokszínű Kart vezetni. Mik az első gondolatai az Egészségtudományi Karról?

Szívesen mesélek magáról a Karról, mert nekem ez az életem. Ezzel kelek, ezzel fekszem, emellett igyekszem nem elhanyagolni a családomat, mert az szintén egy másik nagyon fontos része az életemnek.

Nagyon-nagyon szeretem ezt az intézményt, és megpróbálok mindent elkövetni azért, hogy itt jó legyen hallgatónak, jó legyen oktatónak lenni, azzal együtt, hogy én tényleg egy szigorú ember vagyok, de szigorú vagyok saját magammal szemben is. Szigorú vagyok, mert másképp nem lehetne ezt csinálni.

Nemrég éppen Nyíregyházán jártam, mert a Nyíregyházi Főiskola húsz éves évfordulót ünnepelt, már az ottani Egyetem Egészségügyi Kara, így talán a precízebb a megfogalmazás. Hihetetlen volt látni, hogy mennyit fejlődtek, ahogy a nulláról húsz évvel ezelőtt elindult egy új felsőoktatási intézmény. Most már olyan eredményeket mutattak ezen a tudományos ülésen, hogy csak ott ültem, és elcsodálkoztam, hogy ez sokkal nagyobb fejlődés volt, mint a mienk, kénytelen vagyok elismerni. Nekünk is van mit fejlődni, Dékán helyettes úrral hazafelé tartva, azt beszélgettük, hogy nekünk is meg kell rázni magunkat, nehogy a „bezzeg” kar egy kicsit inogjon. Pontosan tudom, hogy mik azok a pontok, amelyek nem olyan stabil lábon állnak, mint amin kellene.

Persze vannak nehézségek is, de bármilyen furcsa, ezek nem anyagi jellegűek, mert ez a kar egészen más, mint az OEP finanszírozottak, ahol az oktatás mellett a betegellátás is jelen van. Az olyan karokon egészen más a büdzsé, mint nálunk, ahol oktatási, tehát állami támogatásából és saját bevételből élünk. Úgyhogy nekünk ilyen jellegű gondunk szerencsére nincs. Sokat dolgozik a Kar sok oktatója, hogy minél több bevételre tegyünk szert.

Milyen kapcsolatot sikerült Professzor Asszonynak kialakítani a hallgatókkal?

Ha nem szeretném a hallgatókat, akkor én nem lennék itt, mert anélkül ezt nem lehet csinálni. Nekem meggyőződésem, hogy oktatási tevékenységet nem lehet anélkül csinálni, hogy az ember ne legyen egy lakmuszpapír a hallgatók felé.

Nagyon tisztelem a hallgatókat, mert nem lehet egy oktatási intézmény vezetőjének lenni, diákság nélkül. Innen lehet mindent elindítani, az oktatói, a hallgatói és a vezetői követelményeket is.

Dékánként arra vágyom, hogy mind az oktatók, mind pedig a hallgatók partnereim legyenek a Kar és ezáltal az Egyetem építésében. Mondanék egy példát, miért kell nekem azon gondolkodnom, hogy a hallgatói viselkedés nem megfelelő, hogy nem vigyáznak az épület értékeire, ahol tanulnak. Miért kell, hogy ez egy dékán gondolataiban legyen. Szóval nagy gond van a hallgatókkal, a hallgatói viselkedéssel. Én nem akarom itt az apácazárda főnénijét, óvónénit és tanítónénit játszani és így tovább, de az emberben legyen tisztességes viselkedés felnőtt korában. Olyan emberekkel vágyok együtt lenni, akikkel a mindennapokban a tudományos eredményekről és céljaikról beszélgethetek, azaz a jövő értelmiségével.

Mik azok a hosszú távú elképzelések, amiket megvalósítana ezen túl?

Fontos, hogy még milyen MSc szakot indítsunk, akkor azon gondolkodnék, hogy még milyen PhD programot valósítsunk meg, indítanék még egy kurzust, mert az enyém már betelt. Ez egy nagy kar, sok hallgatóval, ráadásul volt egy tévhit nálunk, itt a karon, hogy minket lenéznek, hogy mi csak jövevények vagyunk. Ugyan már, ezt csak néhány ember találta ki, mert akkor sem kell mással foglalkozni, ahelyett, hogy megnéznék, hogy mi van nálunk.

Amit meg kell sürgősen csinálnom, és ez most egy olyan vezetői feladat, ami fölött már két éve nem tudok dűlőre jutni, az úgynevezett harmadik ütem nálunk. Ez azt jelenti, hogy a kar eddig két ütemben készült el, az első ütemben a Szentkirályi utcai oldal, utána az úgynevezett második ütemben készült el a Vas utcai épület. Na most, évek óta megy az úgynevezett harmadik ütemért a harc, amire már nem kaptunk állami támogatást,  de Ivády Vilmossal, az Egyetem gazdasági főigazgatójával kitaláltunk egy jó megoldást, hogy a kar önmaga fogja megcsinálni ezt. Nem azért, mert van kétmilliárdunk, mert most pillanatnyilag még nincs a zsebünkben, de van olyan beruházó, aki megfinanszírozná a hiányzó részt. Ha nem lesznek a kart érintő nagy elvonások, akkor ki tudjuk fizetni évenként ennek az építkezésnek a költségét, persze részletekben.

Ismét a Kar Dékánja lett. Ennyi idő után, hogy tartja meg elhivatottságát e faladat iránt?

Csak akkor szabad régóta csinálni, ha az embert megválasztják. Büszke és kényes is vagyok rá, hogy ez a szavazás teljesen tiszta, titkos volt és annyira 100%-os volt, hogy ezt csak így lehetett csinálni. Négy év alatt egy dékán semmit nem tud érdemben tenni. Én imádtam oktatni és imádok is a mai napig, időhiányban már csak 1-2 előadásom van, illetve a Phd-s hallgatóim. Nem megyek felkészületlenül be egy előadásra, ezt nem engedhetem meg magamnak.

Ennyi idő után hogyan tarja meg a belső motivációt?

Szerintem, az ember alapvetően genetikusan ilyen. Ezt láttam a szüleimtől, nagyon sokat tanultam apámtól és anyámtól is. A vezetést apámtól. Szeretem ezt csinálni, ez mindenképp kell hozzá.

Szabadidejét mivel tölti?

Szeretek aludni, na most az nem illik, hogy egy Dékán ezzel kezdje…Emellett nagyon szeretek úszni, rossz a hátam sok üléstől, és ezért tényleg jól esik.

Versenyző voltam, úsztam. Igaz, hogy ez gyermekkoromban volt, de válogatott kerettag voltam, hajnalban keltem és mentem úszni. A sport tartást ad. Nagyon fontos még az életemben a családom, különösen a két unokám. Nem vagyok igazi nagymama. Nem főzök, nem sütök, sajnálom az időt rá, nem is tudok jól, de e helyett elmegyek velük, veszünk sütit, megnézünk egy kiállítást. Sokat megyünk játszótérre, rengeteget játszunk együtt. Főleg a kicsivel. A naggyal inkább angolul tanulunk. A nagyobbik, ő 13 és fél éves, jelenleg amerikai iskolába jár, ennek köszönhetően nagyon jól beszéli az angol nyelvet. A kisebbik lány unokám, pedig egy igazi nagy játékos, mesemondó. Szabadidőnkben nagyon szeretek utazgatni velük és persze a férjemmel, aki a legjobb barátom.

 

Készítette: Békási Sándor és Oláh Dániel
A teljes interjút elolvashatjátok a Szinapszis magazin honlapján: www.szinapszis.sote.hu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?