Mása vonyítása

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Hosszú, elnyújtott, keserves vonyítás.

Mása ül a téli hidegben a kapulejáró tetején. Fejét hátraszegi, füleit lelapítja és csukott szemmel gyakorolja az ősi mesterséget, melyet farkas felmenői hagytak neki örökségül. Mása viszont nem a holdnak énekel. A kapun kívülről, az utcáról hallani a Family Frostos kocsi jellegzetes dallamát. Mása nem tudja elviselni ezt a zenét, de mivel nem áll módjában bármit is tenni a fülsértő szólamok ellen, megpróbálja túlkiabálni.

A dzsesszt viszont szereti. Mindannyiszor mikor Apum felteszi egyik kedvelt dzsessz korongját, Mása elhelyezkedik puha párnáján közvetlenül a hangfal mellett és átadja magát a muzsikának. Gyakran olyannyira, hogy elalszik és hangos horkolásba kezd.

Te milyen hangokat szeretsz? És milyeneket utálsz?

Én speciel valamiért nagyon szeretem a Szamár (a Shrekből) óta elterjedt, a szánk által képzett vákuum során kiadott, jellegzetes “pukk” hangot. Rendszeresen élek is ezzel a lehetőséggel és örömmel veszem észre, hogy sokan ismerik és követik a “pukk” filozófiáját.
Irritál viszont az, ha egy lány magas fejhangon beszél. Persze nem tehet róla, az anyatermészet csúnyán elbánt vele. Toleránsnak kéne lennem, de nem tudok. Idegesít.

Most pedig képzelj magad elé egy egyszerű, fehér, A4-es papírlapot. Nincs rajta semmi különös, üres és fehér. Most képzeld el, ahogy egy kéz felé nyúl, megfogja a bal felső sarkánál és fölemeli. Másik kezével pedig a jobb szélétől egy pár centire befelé megfogja és nagyon lassan fentről lefelé elkezdi tépni. A tetejétől egészen az aljáig, egyenes vonalban. Hallod a fejedben a zajt, ahogy szétszakadnak a papír szálai? Mintha az agyadból tépnének le egy csíkot. A végeredmény egy tökéletesen egyenes, két centiméter vastag papírcsík. Most a kéz ismét a papírhoz nyúl, majd ugyanazzal a kéjes mozdulattal letép még egy csíkot. És ez így megy, míg el nem fogy a papír. Most pedig gondolkodj el azon, hogy Te milyen idegesítő hangokat szoktál kiadni magadból nap mint nap!

Kattogtatod a tolladat?

Dobolsz a lábaddal vagy az ujjaiddal?

Fütyörészel, netán dudorászol?

Tördeled az ujjaidat?

Miért teszed? Lehetsz ideges, feszült, lehet, hogy kényszermozgás, vagy automatizmus, de az is lehet, hogy egyszerűen csak valamiért tetszik az a bizonyos hang. Megnyugtat, elégedettséggel tölt el, esetleg felvillanyoz.

Autisták gyakran megszállottjai ilyen hangoknak. A papírtépés például jellegzetes autisztikus megnyilvánulás. Imádják még ezen kívül a vonat füttyentését, a pörgettyű halk suhogását, a villamos csilingelését, a kalapács kopácsolását, Anya rikácsolását, Apa mély hangú dörmögését.

Várjunk csak! Hogy is volt az utolsó kettő? Igen, jól olvastad! Előfordul olyan, hogy Anya visító hangon szidja autista gyermekét, mert az nem hajlandó (valójában nem tud) rendesen felöltözni, és a gyerek meg csak nevet rajta. Valószínűsíthető tehát, hogy a gyerek élvezi azt a hangszínt, ahogy az anyja kiabál vele. Ettől aztán Anya még idegesebb lesz, arca lángba borul, a haját tépi, torz grimaszok kíséretében kivillantja a fogait, szájából pedig fröcsög a nyál, mint egy langyos nyári zápor. Ha ezen te most mosolyogsz, netán nevetsz, akkor a fent említett autista gyerek már szakad a röhögéstől. Ekkor belép Apa, hogy megkérdezze mi ez a lárma, mire a gyerek elcsendesedik. Az ok megint csak triviális: mivel Apát nem látja sokat, mert Apa éjjel-nappal dolgozik, mint egy napszámos, nincs hozzászokva a hangjához. Neki az a természetes, hogy Anya feldúltan osztja az utasításokat. Apa hangja ritkaságnak számít, oda kell hát figyelni rá!

Gyurkát egyvalami tudja nagyon lázba hozni: ha Mása vonyít.

Így tehát minden alkalmat kihasznál arra, hogy Mása megcsillogtathassa kiváló énektudását. Ez általában a péntek délutáni időpont, ugyanis ekkor érkezik a „fagyis kocsi” (ahogy Gyurka nevezi). De ne szaladjunk annyira előre, nézzük meg mi történik közvetlenül a hangverseny előtt:

Azt, hogy hány óra van, nem tudom pontosan, de valamikor a kora délutáni időszakban járunk. Gyurka megint valamelyik “rutinmeséjét” nézi a nappaliban, Mása pedig horpaszt a sarokban. Csend és harmónia övezi a tájat. Egyszer csak elhangzik a fagyis kocsi szignója, Mása pedig felkapja a fejét és kipattan a párnái közül (na jó, mostanában inkább csak kikecmereg), hogy nyílegyenesen az ajtó felé vegye az irányt. Gyurka guru a másodperc tört része alatt reagál és odaszalad Másához, hogy széles karlendítésekkel, dobbantásokkal és “Mása! Hö! Hö! Gyere!” hanghatásokkal hergelje a kutya már amúgy is agyontépázott idegeit. Mása már meg van veszve, Gyurka pedig járja a maga bizarr indiántáncát, így haladnak kettesben az ajtó felé. Azonban ahogy odaérnek, Gyurka még nem nyitja ki rögtön az ajtót. Előbb látni akarja, ahogy Mása nyüszít, forog körbe-körbe és a falat kaparja, csak azután kegyeskedik megfogni és lenyomni a kilincset. Az ajtót pedig csak pont annyira nyitja ki, hogy Másának ki kelljen préselnie a dohányzóasztal méretű hátát, majd hangos csattanással bevágja az ajtót, majdnem rácsukva azt a kutya farkára. Mása pedig a szabadságtól mámorosan szalad a visszhangzó kapualjhoz, megáll, még állva nyüszög egy sorozatot, majd lerakja a kis seggét a hideg betonra és fejét hátrahajtva azt mondja, hogy

AÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?