Főoldal » Türelem

Türelem

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Korai volt még a szerelemhez. Könyvespolcomon a fekete óra zölden vibráló kijelzője tizenhét óra tizenhat percet mutatott. De a fiatalság ilyen. Türelmetlen, nem bír várni. A hormonok dúlva, pezsegve akarnak minél hamarabb gátat szakítani és utat törni maguknak. Ilyennek is kell lennie. Az lenne éppen furcsa, ha nem ilyen lenne.

Mikor hátulról átkaroltam és belecsókoltam a nyakába, felvillant előttem a neonzöld kijelző, emlékezetemben pedig, hogy valószínűleg éppen ebben a pillanatban vetítik a Dragon Ball egyik újabb epizódját, tehát Gyurka bizonyosan a szomszéd szobában van. Csak egy rezdülésnyi időre ingott meg bennem a vágy, aztán ismét átvette az irányítást.

A földre terített puha gyapjútakarón ölelkeztünk. Csupán egy apró mécses adott némi fényt, bár nem volt fontos látni. Csak érezni. A bőrét, az illatát, a melegségét. Megszűnni tőlük, de a leginkább arra vágyva, hogy a világ szűnjön meg helyettünk.

Ekkor valahonnan a csak sejthető, alig észlelhető távolból folytott hang csendült fel:

– Krisztiánka! – szűrődött át az ajtón gyengén és esetlenül.

Mintha a dübörgő zenét egyszer csak minden előjel nélkül kikapcsolták volna, úgy állt be a csend közénk, úgy szakadt meg köztünk a tánc. Arcomat a hajába temettem elkeseredésemben.

– Krisztiánka! – hallatszott megint a cseppnyi szégyenkezéssel vegyített hívó szó.

– Mi az?! – kiabáltam ki türelmetlenül.

– Gyere! – érkezett a tipikus válasz.

– Miért, mi van?!

– Csak gyere!

Nem akartam elhinni. “Ne haragudj!”, súgtam és letéptem magam róla, mint varrt a sebről. Vékony csíkban vér serkent ki belőlünk. Halkan és végeláthatatlanul káromkodtam, míg magamra vettem ruháimat. Utáltam őket, érintésüktől megvonaglott az arcom. Túl érzékeny voltam. Akkor csak a bőrt tudta elviselni a bőröm.

Óvatosan kiléptem a megszentelt helyről és ismét visszakerültem a valóságba. Odaát, a másik szobában, a másik világban egy szigorú Mester várt rám, előtte a dvd lejátszóval, mely testet öltött aszkézisem.

– Nem működik a dvd. – mondta a Guru.

Szemem még nem szokott hozzá a kellemetlen fényhez. Hunyorogva vizsgáltam meg a szerkezetet. Kilazult a vezeték. Visszadugtam. Akkor már működött.

– Köszönöm Krisztiánka! – mondta a Mester. Nem válaszoltam. Csak mogorván visszavonultam. Vissza az álomszerű, szakrális térbe. Ahogy beléptem megszűnt minden bánat. Mintha el sem hagytam volna. Egymásra néztünk és türelmetlenül, de vidáman kuncogva borítottuk magunkra a felejtés takaróját.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?