Főoldal » Hogy lesz valakiből “negyedmaratonista”?

Hogy lesz valakiből “negyedmaratonista”?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A maratoni élményem után most megosztok veletek egy másik élménybeszámolót (ahogy ígértem korábban), mely arról szól, hogy lett Kedvesemből negyedmaratonista!

Az egészet érdemes talán ott kezdeni, hogy Menyasszonyom nem egy hatalmas sportember. Ő az önkifejezést inkább a művészetekben találja meg, de nincs is ezzel semmi gond. Látva, hogy én a sportban érzem otthon magam inkább elkezdett érdeklődni a mozgás iránt. Egy kis alakformálás, torna, séta, kocogás. 2012-ben egy jó barátomat kísértem el és segítettem Keszthelyen, hogy lefussa élete első félmaratonját. Számára nagy élmény volt, és ez az élmény ragadósnak bizonyult.

Kedvesem nem sokkal a verseny után elejtett egy kósza gondolatot: ˝Jövőre futok veletek.˝ Aztán ez a kijelentés később sokat jelentett. Májusban volt a keszthelyi verseny, de aktívan futni igazából október-november környékén kezdtünk, mikor én már elhatároztam, hogy maratont futok. Az én célkitűzésem megvolt, így Kedvesemen volt a sor, hogy döntsön. Eldöntötte, jön futni, de csak velem váltóban.

A cél tehát kialakításra került10,5 kmmájus 19-re. Október végén elvégeztük az első erőfelmérőt, ahol megtudtuk mire, illetve miből kell építkeznünk. Az eredmény a következő volt: Saját tempóban, minden megkötés nélkül 2km volt az első teljesített táv, nagy nehézségek árán.

Aztán jött a tél és a hideg. Bevonultunk edzőterembe, ahol a futópadon a cél a megfelelő tempó kiválasztása volt. Mindent figyelembe véve a tempó 8:15-8:30 környékén kezdett kialakulni. Speciálisan egy versenyre készültünk, így megnéztük a pálya sajátosságait. A legfontosabb az volt, hogy a frissítőállomások távjait megnéztük. Ezek Keszthelyen nagyjából 2km-re követik egymást, így a felkészülést is így állítottuk össze.

Az első alkalommal, mint írtam egy ilyen szakasz teljesítése sikerült. Aztán később jött az első két kilométer után egy kis frissítés, séta és mikor pihent volt a szervezet jöhetett a következő táv, amíg jól esett. Aztán rátértünk a konkrét 2km futás kis frissítés és futás a 4. kilométerig és így tovább február-március környékére már működött a 8 kilométeres futás pihenőkkel.

Jól álltunk bizony. Március végén már kimerészkedtünk a természetbe, ahol valamelyest újra kellett tanulni a dolgokat. A természetben ugyanis nincs szalag, ami kényszerít minket a tempóra, saját magunknak kell diktálni az iramot. Bizony az első időkben előfordult, hogy ˝elfutotta˝ Menyasszonyom az elejét és már az 5. kilométert sem sikerült lefutni. Ez bizony benne van a pakliban. Nincs ezzel gond, csak ezek hatására és a közeledő verseny hatására beindult egy kicsit a bizonytalansági faktor… Ez talán akkor múlt el, amikor a verseny előtt, talán két héttel sikerült egy 9,5-es futás Sopronban.

Aztán természetesen vannak olyan dolgok, amit nem lehet 100%-ban gyakorolni. Milyen lesz a pálya pontosan, milyen lesz tömegben futni, hogy fogunk váltani???

Ezzel bizony akadtak is gondok, de erről majd kicsit később. Kezdődött a verseny azzal, hogy leadtuk természetesen a nevezést, így a helyszínen átvettük a rajtcsomagot. Rajtszámot, pólót, kuponokat. Aztán elfogyasztottuk a gombóc partin felszolgált gombócokat, és sört, hogy legyen másnap energia.

Másnap reggel nagy volt az izgulás, de részemről is. Debütáltam, mint ˝edző˝, mentor, futótárs. Be is néztem rendesen a rajtot, mert a 9:50-es indulást 9:00-nak láttam, így elég időben sikerült odaérnünk, majd két órával a rajt előtt. Legalább végignéztük az árusokat, a sportolók érkezését, megkerestük a rajthelyet és legalább volt időnk a feszültség oldására is. Kicsit levettük a futás terhét magunkról azzal, hogy eltereltük a figyelmünket a sétával és ismerkedtünk a pálya látható szakaszával.

Mivel egy kétkörös félmaratoni versenyt rendeznek Keszthelyen, ezért a rajthely közelében kialakított cserezóna volt számomra a cél, majd az, hogy az első kör után tovább fussak Menyasszonyommal. A terv annyi volt, hogy mivel a félmaratonistáknak egy 2 óra 30 perces szintidőt határoztak meg a szervezők én bevállaltam egy 50 perces első kört, hogy a másodikra maradjon 1 óra 40 perc. A teremben tartott edzések folyamán meghatározott 8perc 15mp-es ezer méterekkel számolva valamivel 1óra26 perc feletti időt kapunk. Ehhez hozzá jön még egy kicsit a várható meleg és az első verseny izgalma még mindig beleférhet az 1 óra 40 percbe. Megállapodtunk egy másfélórás 10,5 km-ben, melyben én azért biztos voltam, hogy sikerül. A váltózónában meghatároztuk a találkozási pontot – egy telefonfülkét – ahol majd keressük egymást. Az első körben próbáltam felmérni GPS segítségével a frissítők közti távokat, az időjárási viszonyokat és természetesen az 50 perces körömre koncentráltam, melyet egy perc híján meg is futottam. Bevallom a nagy meleget nem bírom futás közben és itt egy kicsit meg is zuhantam. Lényeg a lényeg odaértem és volt még több mint másfél óránk a befejezéshez. Ám nem találtam Kedvesemet a váltózónában… Berohantam a tömegbe, ahogy tették ezt sajnos a nézők is, valahol a tömegben hátulról megtaláltam a pólót, amit kerestem. Elindultunk a második körre, mely így elég feszülten kezdődött a lökdösődő nézők, valamint a többi versenyző türelmetlensége miatt is. Ebből kifolyólag azonban fel sem tűnt az első emelkedő, az első eltelt kilométer, úton voltunk nem volt visszaút, és már túl is volt Menyasszonyom az első érzelmi holtponton. Az második holtpont a verseny legmelegebb szakszán adódott, ahol árnyék nélkül egy 2,5 km-es szakaszt kellett teljesíteni. Itt volt is egy kicsi plusz gyaloglás, de én ekkor már tudtam, hogy bőven-bőven időn belül sikerültek a kilométerek… A második holtpont után már ˝csak˝ ki kellett futnunk a Balatonpartra, kikötő, utolsó frissítő. Aztán az elszántság, hogy meg kell csinálni! Később kis öröm, mikor közlöm, hogy már olyan távon járunk, ahol ezelőtt még sosem. Már csak Helikon Park a hűsben, frissítőkapu és a célfotó. Öröm a köbön, befutócsomag, érem, vidámság, és a mondat: ˝Soha többet!” ˝Majd meglátjuk˝- gondoltam, vagy talán mondtam is. Örömkönnyek családi fotózás és egy örök élmény.

Aztán megnéztük a hivatalos időt: 1óra 18 perc, vagyis majd egy perccel jobb kilométerekkel sikerült, mint terveztük! Az a bizonyos versenydrukk, ami sokat segített.

Menyasszonyom a szállásra visszatérve még az élményeket ecsetelte, majd jött a Freudi elszólás: ˝Legközelebb a váltásnál majd a zóna legvégére állok, hogy könnyen megtaláljuk egymást!˝ ˝Legközelebb???˝ ˝Na jó, majd meglátjuk…˝ A minap, pedig arra értem haza, hogy Menyasszonyom találkozott egy futós ismerősünkkel, aki elárulta, hogy a Budapesti Nike félmaratonon is lehet váltóban futni. Engem kicsit meglepett az érdeklődés, de örültem a vállalkozó szellemnek. Most épp a 28. Nike félmaratonra készülünk…

Bíztatok arra mindenkit, hogy ha szeretne futni, hobbyból, kikapcsolódásként, vagy versenyszerűen, fogjon bele bátran. Szinte minden nagyobb városban lehet találni 5-7-8 kilométeres versenyeket, melyekre egyedül is fel lehet készülni, vagy lehet találni társakat, ha az ember körülnéz. Ha bárkinek könnyebb úgy nyugodtan írjon nekem és próbálok segíteni. Idén még lesz jó idő, ideje felhúzni a nyúlcipőt!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?