Miért olyan népszerűek a deviáns sportolók?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

X beleszlopál az ellenfél kapusának kulacsába; Y a boxmeccse kellős közepén belevigyorog ellenfele képébe, majd kiinteget a nézőtérre; Z úgy dönt 3-4-es állásnál egy 9 frame-ig tartó párharcban, hogy mára elég volt a snookerből, kezet fog ellenfelével, és távozik. X-ről, Y-ról és Z-ről ezen esetek hallatán elsőre annyit mondanánk: bunkó. De ha azt mondom X=Ibrahimovics Y=”Prince” Naseem Hamed és Z=Rony O’Sullivan, akkor már azt mondanák: hát igen, bunkó, DE… Azoknak a sportolóknak, akikre felnézünk,  hajlamosabbak vagyunk megbocsátani a kisebb-nagyobb kilengéseiket, formabontó magatartásukat. De vajon miért? Kedvelnénk-e őket akkor is, ha nem így viselkednének? Tudnának-e ilyen teljesítményt nyújtani, ha nem ilyen emberek lennének?

Mi a deviancia?

A deviancia a társadalmi normáktól való eltérés, a szabályok be nem tartása. A társadalmi szabályok (pl.: törvények, erkölcsi- és illemszabályok) biztosítják egy közösség számára a biztonságot, a kiszamíthatóságot, hisz ha ezeket betartja mindenki, nincs mitől félni. A deviáns ember, vagy csoport (mert lehet ilyen is) nem tartja be ezeket a szabályokat, így az adott közösség, mely a normákat felállította, kilöki magából. Ebben persze benne van a létszám fontossága – egy személy vagy csoport igazából csak akkor lehet deviáns, ha kisebbségben van. Az ilyen magatartású emberek tehát a szabályok betartói számára kiszámíthatatlanok, ezért zavaróak, vagy egyenesen félelmet keltenek. Akkor miért olyan népszerűek mégis?

Dennis Rodman nőnek öltözött

Melyik volt előbb: a zsenialitás vagy a deviancia

Zseniális emberek sok fantasztikus teljesítményt (nem csak a sportban) úgy értek el, hogy az alapszabályokról nem véve tudomást láttak neki a munkának. A szoros szabályok gyakran lekorlátozzák az emberi gondolkodás mozgásterét, így a cselekvésben is gátolnak. A zseniket gyakran deviánsnak tarthatjuk, mert kibontakozásukhoz szükségük van a normák ledöntésére. A deviáns egyént pedig azért tarthatjuk zseniálisnak, mivel a szabályok be nem tartásával képessé válnak olyasmire, amire mi nem. Könnyen összekeverhető és gyakran össze is mosódik a két fogalom. A sportban azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szabályok ledöntésén túl óriási munka teszi lehetővé a hihetetlen teljesítményeket. Ha Ibra csak elhiszi, de nem tudja kivitelezni, hogy 35 méterről is lehet gólt ollózni, akkor sosem valósul meg. Ha Hamed nem edz minden nap kő keményen, akkor hiába próbált volna lehetetlen szögekből ütni, nem talált volna el semmit. Egy zseni számára a szabályok akadályok céljuk elérésében. Egy deviáns egyén számára nincsenek szabályok (hatásos túlzás!). Egy deviáns zseni számára nincs elérhetetlen.

Példaképek

Mindenki a legjobbakat figyeli. Úgy akar mindenki futni, ütni, vezetni, úszni, ugrani, bármi, mint ők. Rengeteg pénz jár mellé? Jöhet! Rajongók ezrei plakátokat ragasztanak a falukra róluk, a mobiljuk háttérképeként szerepeltetik őket, sokan még az esti kakaójukat is a hősük képével díszített bögréből szürcsölik el (attól lehet aztán jót aludni!). Sokan még a deviáns viselekdésükben is csak azt látják, hogy ez az ember mennyire különleges. Az elvakult szurkoló nem is próbálja erkölcsileg értékelni a cselekedeteit – amit ő csinál, az jó! Utánozzák a magatartásukat. Jó mókának tűnik, hisz más, mint ahogy eddig viselkedtünk. Divat lesz belőle, többen felveszik a stílust, s bizonyos közösségben már nem is számít majd deviánsnak ez a magatartás, hanem ez lesz a normális.

Balotelli fanok

A kiszámíthatatlanság

Ami egy közösség számára félelemkeltő tulajdonság, az a sportban a garancia arra, hogy történni fog valami váratlan, valami olyan, ami még nem volt. Az egyik régi kedvenc, Roy Jones Junior meccsein – fénykorában – például biztos volt, hogy olyan extra húzásokat, szinte a semmiből (vagy a háta mögül) előrántott pofonokat, igazi boxparádét láthatunk, hogy még az is szívesen megnézte a meccseit, aki nem szerette sem a boxot, sem a rapet, sem a nagyképű alakokat. Klasszikus stílussal is megverhetett volna mindenkit, de ő showman volt, s nem sok tisztelet szorult bele ellenfelei iránt – így lettek meccsei tele látványos, túlzó, magamutogató, de zseniális elemekkel.

RJJ

Az erőszak

Bizonyos sportágak szerves része az erőszak. Itt konkrét előnyt jelent, ha a sportolónak nincsenek olyan erkölcsi gátjai, amelyek megakadályoznák az ellenfele támadásában. Ehhez még hozzá tartozik az is, hogy szurkoló is a kemény erőszakos játékot, meccseket szereti. Az ő elfojtott (vagy nem is annyira elfojtott) agressziójuk felszabadítója is lehet egy könyörtelen játékos vagy bunyós.

Egy szó, mint száz

A formabontó egyéniségek gyakran mozdítják előre a sportágakat (az persze kérdés, hogy a megfelelő irányba-e), felrázzák a nézőket, a vetélytársakat, a szponzorokat. Azt tudják adni, amit igazán szeretünk a sportban: zseniális, váratlan húzásokat, addig még nem látott mozdulatokat, nagy győzelmeket – az igazi szépségét. A zseniális, nagyképű, szabályokat figyelmen kívül hagyó sportolóknak sok ilyet köszönhetünk. Valaki utánozza őket. Valaki szerint csak a sportesemények időtartalmára lenne szabad kiengedni őket a ketrecből. Egy közepesen érzékeny ember (vajon ki lehet az?) véleménye szerint viszont a deviancia csak addig hasznos, amíg nincs mások kárára. Az embereknek felelőlésséget kell vállalniuk azért, hogy sztárok, és sokan felnéznek rájuk. De hát egy deviáns embert ez hol érdekli, ugye?

A herceg

Források:

Wikipédia
Tóth Anikó Panna: Devianciaszociológia (Debreceni Egyetem BTK szociológia szakos dolgozat) 

Nézd meg, ha érdekel: 

Prince Hamed
http://www.youtube.com/watch?v=lLXcgZ84ndk

Sportszerűtlenség top 10
http://www.youtube.com/watch?v=sBNNAvyspGs

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?