Mint a massza – 22. forduló összefoglaló

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Elérkezünk lassan a bajnokságnak ahhoz a szakaszához, amikor a fontos dolgok eldőlnek. Szép lassan a finisbe fordulunk, így minden megszerzett pont felértékelődik, az elvesztegetettek pedig duplán fájnak. A középmezőny borzasztóan egymásba gabalyodott, a 13. és a 3. közt nem csak 10 hely, de mindössze 10 pont van. A bajnoki cím és a kiesők úgy tűnik, hogy nem kérdésesek, de ami a kettő között van… sűrű, mint a massza. Majd bedobják egy dobozba az összes csapatot, megrázzák, és aki, ahova kerül, ott a helye. A forduló előtt arra lehetett számítani, hogy tarolnak a vendégek, de végül egy-két meglepetés is becsúszott az eredménysorba.

Igazi háromesélyes meccsnek tűnt az IV. kerületi, de a pályán az Újpest sokkal meggyőzőbb volt, és Vasziljevics igencsak mázlista sarkazásával be is húzták a meccset. Majd háromszor annyi lövéssel jelentkeztek, mint a Kaposvár, akiket a Hajduch-Balázs kettős még ebben a szezonban is magasra emelhet. A szlovák kapus elképesztő bravúrokra képes (amiket ezen a meccsen is bemutatott), a fiatal magyar pedig erre a szezonra ért be annyira, hogy innentől nehezebb lesz megtartani, mint eladni. Az Újpest az edzőváltás után szépen lassan összeszedi magát, és lassú lépésekkel eléri azt a lépcsőfokot, ahonnan már a felsőházra kell tekintenie, nem pedig lefelé. Még akkor is, ha ebben a középmezőnyben nem lehet semmit sem előre megmondani. Újpest – Kaposvár 1-0 

Mecseki Hadjárat. Így nevezik azt a 3 meccset Pécsett, amit kilenc nap alatt fognak lejátszani. Ennek az első felvonása volt a Győr elleni csata, és bár sejthető, hogy nem ezen a meccsen számítottak nagy eredményre, mégis bekopogtatott a papírforma. Az ETO kevesebb labdabirtoklással is magabiztosan hozta a meccset, amelyen három kiállítás is volt. A Pécs lemondhatott a következő fordulóra Balogh Béláról és Akassouról, az ETO pedig Strestikről. A győriek kicsit sem kelti azt a látszatot, mint akik megkegyelmeznének bárkinek, ha rosszabbul játszanak, akkor is nyernek, és a bajnoki cím már csak karnyújtásra van tőlük. Érdekes, hogy igazi csatárjáték nélkül is eredményesek tudnak lenni, középpályásaik rettentő gólerősek. A PMFC ezzel szemben az imponáló névsor ellenére is borzasztóan hullámzó, és nem lenne meglepetés, ha az idény végére az alsó házban találná magát. Pécs – Győr 0-2

A Siófok, helyzetéből adódóan minden csapatnak kötelezően veendő akadálynak számít. Csakhogy tavaszra masszív – ám győzelmekre még mindig nem képes csapat – állt össze a Balaton partján, így ez a vállalás sokkal nehezebb, mint elsőre látszik. Tomiszlav Szivics Paksa meg is ízlelhette mindezt, hiszen a csontutolsó otthonában csak egyetlen pontra futotta az erejükből. A siófoki vezetés után egy jól eltalált Lázok bombával egyenlítettek, és elgondolkodhatnak azon, hogy ha komolyabb helyezést szeretnének elérni, akkor a gyengébbnek számító csapatokkal miért játszanak ennyire kiegyenlített meccset. Nem volt képes dominálni a tolnai alakulat, idén nem valószínű, hogy a középszerűségnél merészebb céljaik lehetnek. A Siófokon már csak egy méretes csoda segíthet, de a bajnokság hátralevő részében még lehetnek a mérleg nyelve nagyon sok csapat számára, hiszen helyezések úszhatnak el azon, hogy ki tudja megverni őket és ki nem. Siófok – Paks 1-1

Mintha megbeszélték volna, hogy mindkettejüknek fontos a veretlenség megtartása. A Haladás és a Ferencváros meccsén gól nem született, kapura lövés is kevés, ellenben rengeteg párharcot vívtak a játékosok és sokat faragták egymást. Leonardonak jutott ki leginkább a jóból, őt kilencszer állították meg szabálytalanul.  A brazil légiós egyértelműen új színt hozott a Fradi játékába, mindig ott van benne a meglepetés, kis képzavarral élve lehet tőle várni a váratlant. A Ferencváros ezzel az egy ponttal saját magát hozta nehéz helyzetbe, hiszen élesedik a harc a dobogóért, a Haladás pedig a középmezőnyben maradt, de formáját tekintve könnyedén feljebb léphet és jól jöhet ki az óriási tumultusból, ami a táblázat közepén van. Haladás – Ferencváros 0-0

Közvetlen riválisok csatája volt a Pápa és a Kecskemét mérkőzése – a csapatok 14. és a 13. helyről futottak neki a meccsnek – de ez csak látszólag volt így. Míg a Pápa horrorisztikusan gyenge formájától próbált megszabadulni (tavasszal még gólt sem lőttek), a Kecskemét inkább fölfelé tekingetett. A hazaiak irányították a meccset, de az alföldi csapat taktikus, érett, okos játékkal hozta el a pontokat Veszprém megyéből. Zsivóczky Gyulának megkegyelmeztek a meccs után, folytathatja a munkát, de elgondolkodtató, hogy igazán nagy, kidolgozott helyzete szinte nem is volt a csapatnak a meccsen. Egyelőre annak örülhetnek, hogy van náluk két gyengébb csapat, a Kecskemét viszont a tízedik helyre lépett, és csak 4 pontra van a dobogóért küzdő csapatoktól. Pápa – Kecskemét 0-2

Ahhoz a csapathoz látogatott az MTK, amely a Pápa mellett a legrosszabb formában van a hazai bajnokságban. Pontosabban csak látogatott volna, de az Eger még mindig Vácon játssza a hazaikat. Abszolút a papírforma szerint alakult a mérkőzés, a budapestiek egy pillanatig nem hagytak esélyt az egrieknek. És nem azért, mert annyival többet támadtak, vagy többet lőttek, mert ezekben a statisztikákban kiegyenlített volt a meccs (sőt az Eger többet birtokolta a labdát!). Hanem abban, hogy az MTK ezüstvárományoshoz méltó módon használta ki az adódó helyzeteket, 5 kaput eltaláló lövésükből 3 gól született. Amíg a helyzetkihasználásban nem tud fejlődni az Eger, addig nem a hazai pálya hiánya lesz a legfőbb gondjuk. Az MTK magabiztosan őrzi második helyét, az Eger pedig szép lassan kezdhet búcsúzkodni az első osztályú miliőtől. Eger – MTK 0-3

Ez a Loki már nem az a Loki! Mondhatnánk ezt is színpadiasan, ha újkeletű lenne a dolog, de nem az, hiszen az elmúlt hetekben a Debrecen csak bizonygatja, újjáépítés szükséges a Nagyerdőben. Ezt nem a Honvéd elleni döntetlen mondatja velem, hanem a játék képe, amely már közel sem elsöprő. Persze, egyszer el kellett jönnie ennek az időnek is, de a tavalyi veretlenség után hirtelen érkezett. A Honvéd ismét bizonyította, hogy bárki ellen képes bármilyen eredményre, ez a meccs is legalább hatféleképpen alakulhatott volna. Nem érződött egyik csapaton sem a vereségtől való félelem, nyerni szeretett volna mindkettő. Az ilyen meccsek mindig döntetlenre végződnek, nem? Most igen. Igazán egyik csapatnak sem jó ez, a Honvéd lassan betagozza magát a középmezőnybe, ezzel az remivel leszakadt a dobogóért harcot vívóktól, míg a Debrecen továbbra is nehéz helyzetben van a bronz tekintetében, elsősorban a formáját tekintve, legnagyobb problémájuk mégis a kiállított jobb hátvéd, Nagy Zoltán. Honvéd – Debrecen 2-2

A Videotont talán még időben rántották vissza a földre, az első három tavaszi fordulóban megnyert három meccs gyakorlatilag papírforma volt, de úgy tűnik kicsit önelégültté váltak tőle. A Diósgyőr nagy skalpot szerzett, és újra képbe került számukra a dobogó, hiszen a többi eredmény is szerencsésen alakult az ő szemszögükből, ezzel átrajzolták az erőviszonyokat. A meccs után elmondható, hogy mindkét csapat eséllyel száll versenybe a harmadik helyért, ráadásul ott van még a Loki és a Fradi is. A Diósgyőr a győzelmen kívül annak is örülhet, hogy Rudolf hosszú idő után értékelhetően játszott, és hogy Ribánszki közel tökéletes meccset hozott le, míg a Videotont az vigasztalhatja, hogy úgy tűnik Nikolics újra megtalálta a góllövő cipőjét. Diósgyőr – Videoton 2-1

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?