XXII. Téli Olimpia 2014 Szocsi: Goodbye Szocsi! Da szvidányija Szocsi! – 1.rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A 16 nap alatt a legfőbb tanulság (és elnézést ha oly módon el szállnék, hogy esetleg ezt még vagy 50-szer leírnám), hogy 2014-ben és annak környékén vannak egy sportágak, melyben vannak egyes nagy hatalmak, azokat pedig csak olykor-olykor lehet legyőzni. Pontosan így történt ez Szocsiban is, és általában ahogy az várható volt többé-kevésbé, de beigazolódtak a papírformák. 

Na azért persze nem mindenhol, így például a Snowboard számokat illetően is láttunk meglepetéseket, és akkor a férfiak alpesi síben látott eredményeiről még nem is beszéltünk. Ott pedig aztán volt esés-kelés dögivel, ennek is volt köszönhető az egyik interneten megtalálható gif gyűjtemény, és a rengeteg videó a neten. Olykor a körmünket rágtuk (már aki), volt hogy a történelem íródását láthattuk élő egyenes adásba és volt hogy az ember nem hitt a szemének a végeredményeket látva. 

Domracheva szétvert mindenkit!

Nem keveredett semmilyen kocsmai bunyóba a játékok alatt a fehérorosz sílövő nő, nem arról van szó, de az időket és a statisztikát tekintve ezen az olimpián senkinek sem volt esélye ellene. Még akkor sem ha a lövészete nem volt mindig hibátlan. Attól kezdve ugyanis, hogy a sportolónő megnyerte az első számot melyben szerepelt még az elején, olyan szintű gépezet indult meg amit nem lehetett megállítani. Dombracseva elrajtolt, ott hagyott mindenkit, majd az éremátadásig nem is nagyon találták meg az ellenfelek, olyan tempót ment! A földbe döngölt mindenkit ilyet pedig egy olimpián ritkaság látni, hogy a hölgyeknél minden olyan számban diadalmaskodott, melyben érdekelt volt. Mi a főereje? Nos ha gyenge pontot akarunk keresni akkor az egyetlen hely ahol megfogható az a lövészet, de ez is csak abban az esetben igaz, hogy ha a szabály úgy szól majd:  Darya Domracheva a rajt pillanatában kezdjen összepakolni, beöltözni és úgy elindulni.

Ugyanis a fehérorosz, hazájának 5 aranyából hármat ő nyert meg tökéletes futóteljesítményének köszönhetően. Ilyenkor aki szeret kedvencet választani, vagy van és az nem ő, akkor ilyenkor vagy az van, hogy direkt annak szurkol csúnya módon az ember, hogy ő menj már lassabban, vagy legalább csinálj már három esetleg négy lövő hibát egy lövészetnél, vagy a másik lehetőség, hogy direkt dafke neki drukkolunk és azt mondjuk: ez az még gyorsabban! Mindenki másképp ítéli meg az ilyen helyzeteket, de véleményem szerint az utóbbi sokkal tisztességesebb.

Darya Domracheva egyébként pályafutásának első éveiben főként az EB-ken, Junior VB-ken és az Európa-Kupában indult el, majd hamar felhívta magára a figyelmet, mikor 2007-ben az Európa-Bajnokságon kétszer is nyerni tudott, majd két ezüsttel és bronzzal megfejelve tudta hozni ugyanezt a juniorok közötti VB-n. Azóta persze már a felnőttek között is tudott kétszer nyerni, olimpián viszont eddig egy aranya sem volt. 2010-ben még bronzérmes lett, idén viszont már mindent vitt. Lassan 28 esztendős, magánéletben amúgy tornatanár, most pedig ki tudja, lehet felért a csúcsra. Azonban ő egyenlőre nem fogja abbahagyni még akkor sem, ha azt szokták mondani, ott a legérdemesebb! 

Németek a szánkóban és a bobban: mint a színházi maszkok!

Ha most valaki hülyének nézett, akkor teljes joggal teszi, de ugyanakkor várjuk meg a magyarázatot. A németekről és főként a német szurkolókról ugyanis nekem az a fajta két színházi maszk jutott eszembe, ami olyan módon lett elkészítve, hogy az egyik sír, a másik pedig nevet. Ez rájuk most azért is igaz, mert Németország 8 aranyat szerezett az olimpián, ezzel az éremtáblázat 6. helyén zárva (rendesen irigyeltem a teljesítményüket), ebből a 8-ból pedig 4-et a szánkósok szereztek. Konkréten csak hogy világos legyen: Németország az összes szánkó aranyat elvitte!

Mit az aranyat, a nőknél még az ezüst is az övék lett! Viszont a bobban már megesett velük az a csúfság ami már hosszú évek óta nem: egyik számban sem szereztek érmet! Egyszer fenn, egyszer lenn ahogy mondani szokták, de talán ennél is figyelemfelkeltőbben lehet fogalmazni ha azt mondom, a riválisok és a többi ország aki szánkóban volt nagy esélyes, visszakapta az élettől mindazt amit az elvett tőlük még az első hét során.

A férfiak egyes szánkója (persze mindenkinek más a szerelme) nekem a kedvencem a téli sportágak közül. Fantasztikus tempóval száguldanak és nem kell feltétlen óriási sztárnak lenni ahhoz, hogy valaki sikeres olimpikon legyen. Itt egy példa: az olaszok kétszeres olimpiai bajnoka és egyben a sportág egyik legnagyobb alakja (aki itt történelmet is írt. J ), nevezetesen Armin Zöggeler, civilben szakmája szerint rendőr! A másik pedig amiért nagyon szerethető, hogy párhuzamot lehet vonni (akárcsak a bobnál) az autó vagy éppen a motorsportokkal, már csak azért is mert gyakorlatilag ez az egyetlen olyan sportág az olimpián, amit nem századokra, hanem ezredekre mérnek. Nem véletlen nevezik ezeket téli Forma 1-nek is.

És szükség is van rá, még akkor is, ha a harmadik futam után már várható volt, hogy ha valaki az élen nem fog hibázni, simán megtartja az adott helyezését. Így is lett, Zöggeler aki 2002-ben és 2006-ban tudott olimpiát nyerni, utóbbit ráadásul hazai pályán, ezúttal akárcsak négy éve, a harmadik helyen állt. Most pedig még történelmet írt, mert ő lett az első olimpikon, aki hat téli olimpián is érmet tudott szerezni. Nos neki ez sikerült. És mit ad isten, a sors ismételte önmagát, ugyanis akárcsak Vancoverben, úgy most is nem hogy a jövő, de már a jelen nagy bajnoka, Felix Loch állt az élen. Ugyanaz a srác aki négy éve még csak mindössze 20 évesen lett olimpiai bajnok, igaz akkor a világ másik felén Kanadában. Most is ő vezetett, az előtt az Albert Demcsenko előtt, akit olyan üdvrivalgással fogadtak a rajongók amit egy sima szánkó versenyen nem mindig lehetett tapasztalni.

A helyzet ugyanis az, hogy minden sportágban ahol volt legalább egyetlen egy darab orosz induló (legyen az esélyes vagy esélytelen) annak a helyszíni drukkerek torkuk minden erejével üvöltöttek, akarom mondani szurkoltak. Jó volt ezt látni, az pedig talán nem meglepő, hogy hazai pályán ilyen jól ment a Torinóban még Zöggeler mögött ezüstöt szerző Demcsenkónak. Az oroszoknak ugyanis volt bőven lehetőségük tesztelni ezt a pályát, azok pedig szorgos olimpikon lévén (tisztára mint a kisiskolásoknál) gyakoroltak is rajta amennyit csak lehetett. Ennek ha nem is feltétlen a szánkóban, de később a bobban meglett a haszna.

De visszatérve Loch-ra. A srác azóta sem lett sokkal idősebb, csak négy évvel mint mindenki más, de ha valaki azt hinné, hogy attól, hogy négy évvel idősebb lett már meglehet verni nagyot téved. Most lesz csak a legnehezebb! Zöggelerre megint utalva, az olasz bebizonyította és még sokan mások is Szocsiban, hogy lehet idős az ember (az olasz már 40 éves, Demcsenko 42!), attól még ott lesz az élmezőnyben és ezt nagyon sokáig lehet még csinálni. És aki pedig nagyon sokat olvasgatja a Facebook-on a mindenféle ilyen-olyan idézetes oldalakat (nem nézem le őket, csak nem vagyok nagy rajongójuk, bocsánat innen is), azok tudják, hogy a motoros verziójú képeknél szokott felírva lenni olyasmi, hogy inkább az öljön meg (és persze a képen lévő szereplőnk a gépére néz vagy rajta száguld) mint mondjuk a cigi vagy hasonlók.

Nos ez lehet a szánkósoknál is. A sebesség hajtja őket, mint minden valamire való ilyen szakmában versenyző sportolót. Van akinek ez az alapvető természetes közege. Felix Loch pedig azzal, hogy idősebb lett csak még jobban megismerte a szakma minden egyes csínját-binját, ezzel pedig csak még nehezebb lesz őt legyőzni mert fejben nem csak tapasztaltabb lett. Kérem szépen ez a fiatal ember, már érett is! Magyarul, száguld mint a mérgezett egér, nagyon ügyes, tehetséges és ha nem hibázik a versenyeken, esetleg a mostani ellenfelek nem tudnak valami újat mutatni, akkor ez az erősorrend addig meg marad, mígvagy ő nem mondja be az unalmast vagy nem kap egy fiatal tehetséget maga mellé, aki jobb nála, vagy rosszabb esetben felveszi vele a versenyt és az egyetlen hibája, hogy még éretlen. És hol kötünk ki? Megint ugyanott: Loch csak egyre érettebb lesz!

Magyar indulónk is lehetett volna egyébként férfi egyes szánkóban: Pulai Imre olimpiai bajnok kenusunk, ugyanis már régóta próbálkozik kijutni, most végre úgy nézett ki meglesz a dolog, miután  teljesítette a FIL feltételeit, sikerült neki a minimális öt világkupapontot összegyűjtenie, azaz ötször célba érkezni világkupán. Szabadkártyában reménykedett.

Úgy tűnt minden flottul ment, de… Igen, nem tudott ott lenni, mégpedig azért nem, mert a nemzetközi szánkószövetség úgy ahogy van visszavonta az indulási jogát. Végül egy koreai versenyző indulhatott helyette.

Mint az később kiderült, Pulai négy év múlva is ott szeretne lenni, ám nem hanyatt, hanem úgyszólván hason fekve, tehát szkeletonban. A váltás hátterében a sporoló saját elmondása szerint anyagi és egyben sportdiplomáciai okok állnak.

“Sportdiplomácia és persze pénz állt a döntés hátterében. Egy koreai versenyző indulhatott helyettem. Négy év múlva Dél-Koreában lesz a téli olimpia, Pjongcsangban új szánkópályát építenek forintban kifejezve milliárdokból. Ráadásul a koreaiak rendeltek a nemzetközi szövetséget uraló németektől húsz új szánkót, aminek darabja legalább tízezer euró” – idézi Pulait az mno.hu.  

„Az én szánkóm, ami nem is rossz eszköz, hatezer euróba kerül, de a legjobbak olyannal versenyeznek, amelynek húszezer euró az ára. Két ilyen szánkó között egy pályán négy-öt másodperc a különbség, ami rengeteg abban a sportágban, ahol századok döntenek. A szkeletonok között nincs ekkora eltérés. Ezt a szert a szánkóhoz hasonlóan vállal és lábfejjel kell kormányozni, ez szerintem nem okoz gondot, nem én leszek az egyetlen, aki ezt az utat járja. A rajtot kell megtanulnom, mert a szkeletont nem berántani kell, hanem futásból kell ráfeküdni” – beszélt a döntése hátteréről Pulai, aki elmondta, még ezen a télen szeretné kipróbálni az új sportágat, és jövő héten tervei szerint kiutazik Rigába. Sok sikert kívánunk! 


Felmerülhet viszont a kérdés, mi volt a nőknél, illetve az új bemutatkozó számban. A szám látványos, ez volt a váltó, melyben mindenki ment egyet az adott országoknál akiknél mindegyik számban volt legalább egy induló, majd egymás után csúsztak le és a célban az érzékelő megérintése jelezte, indulhat a következő. A hölgyeknél kettős német győzelem született, de most annyi változás volt Vancoverhez képest, hogy az akkori bronzérmes lett most az első, míg az akkori győztes csak ezüstérmes. Ők nem mások mint a most győztes Natalie Geisenberger és az ezüstérmes Tatjana Hüfner. A bronzérmet nem más szerezte meg mint az amerikai Erin Hamlin. Férfi kettesben a két Tobias, nevezetesen Arlt és Wendl nyertek. 

A Jamaicai bob csapat:


Ez egy történelmi pillanat volt. De tényleg! A Jamaicai bob csapat 2002-es Salt Lake City-ben való szereplése után nem volt valószínű, hogy még egyszer látjuk őket majd az olimpián, márpedig az, hogy itt vannak igazi kuriózum! A Jég Veled c. film óta nagy sztárok lettek és azóta nem feledjük őket, most pedig Szocsiba megint kijutottak és hallattak is magukról, igaz nem éppen a kiugróan jó eredményeknek köszönhetően. Kettes bobban sikerült indulniuk, de még a verseny előtt felhívták magukra a figyelmet, miután megosztottak az interneten egy 8 bites (igen annyi!) videót, mely egy klip a jamaicai turisztikai hivatal által, az alatta lévő külön erre az alkalomra készített dalhoz. Ezt annak alapján sikerült összehozni, hogy ismét ott voltak az olimpián.

Hiába, a legendákat sosem felejtjük el, ahogy Winston Watts és Marvin Dixon nevét sem. Gyakorlatilag Szocsiban senki sem kapott akkora tapsot és szurkolást – bármely számra is gondolunk – mint az oroszok, kivétel ez alól a jamaicai bob csapat. A jamaicaikról pedig akkor tessék egy kis gyorstalpaló ha valaki nem tudná kik is ők, és miért szereti őket mindenki: A bob csapat az 1988-as Caglaryi téli játékokra jutott ki és erről készült a jég veled film, majd most 80 ezer dollárt összegyűjtve 2002 után ismét ott voltak a mezőnyben. A pénzre azért is volt szükség, mert nem kaptak megfelelő támogatást.


A megérkezésük utáni időszak nem volt számukra túl szerencsés, mert nem kapták meg a felszerelésüket időben, ennek következtében pedig edzeni sem tudtak egy ideig. Ami pedig az eredményeket illeti, nos sajnos az utolsó fordulóba már nem jutottak be, a 29. helyen végeztek.

A téli olimpia Phelpse – Ole Einar Björndalen:

Azt hiszem talán az Index.hu internetes hírportál sporttal foglalkozó oldalán, a Sportgézán láttam ezt a címet ezért is írtam ide. Érdekes volt, de nem véletlen. A norvég sílövő elképesztő karriert tudhat maga mögött már akkor is ha csak az eredményességét tekintjük, akkor pedig pláne ha azt mondjuk, hogy ő bizony már 40 esztendős. Ez egy átlagembernél még talán nem olyan nagyon öreg kor, de mint a mellékelt ábra mutatja még egy sportolónál sem minden esetben. Björndalen ugyanis ennyi évesen minden idők legsikeresebb téli olimpikonja és egyben minden idők legidősebb olimpiai aranyérmese is lett. Ez viszont már valóban csak a hab a tortán nem mellékesen ahhoz, hogy nyolcszoros olimpiai bajnoknak mondhatja el magát. Az örökranglistán egyébként Norvégia eddig sem panaszkodhatott, hiszen Björndalen előtt is egy honfitársuk vezette az örökranglistát, ő pedig nem más volt mint Björn Daehlie. Róla érdemes tudni, hogy mindössze 6 évvel idősebb „a téli olimpia Phelpsénél” és hogy 1992 illetőleg 1998 között tudott olimpiákon indulni és elérni elég nagy sikereket.

Björndalen két aranyat vitt el ezen az olimpián, az egyiket egyedül szerezte a 10 KM-es számban, ahol nagyszerű futást produkált, így pedig szépen lealázta a fiatalokat is, a másikat pedig vegyes váltóban hozták össze közösen a többiekkel. A vitrinben így már 8 arany, 4 ezüst és egy bronz díszeleghet, ami egy éremmel több mint Daehlie-nek van, neki ugyanis bronzérme nem volt. Persze azért Daehlie az Daehlie, így nem volt meglepő mikor a most két aranyat nyerő sportoló úgy nyilatkozott, neki még mindig honfitársa a legnagyobb sportoló. 


Narancs, narancs mindenütt!

Ha azt mondjuk, hogy Hollandia idegileg is kicsinálta a mezőnyt, akkor szerintem az nem nagy túlzás. Elég bosszantó lehetett ugyanis sok ország számára, hogy akármilyen fantasztikus teljesítményt nyújtanak saját sportolóik, ennek ellenére egy sem fér fel a dobogóra. A magyarázat persze egyszerű és világos: a hollandok összesen 24 érmet vittek el a nagypályás gyorskorcsolya küzdelmek alatt, ráadásul ebből nem egyszer volt olyan, hogy csak narancs színben pompázott a dobogó. Csak hollandok fértek fel rá, így lehetett az, hogy a játékok végére megdöntötték az osztrákok 2006-os Torinóban felállított rekordjukat, miszerint ők szerezték eddig egy olimpia alatt a legtöbb medált.

Az előbb említett évben Ausztria az alpesi síben verte tönkre a mezőnyt, akkor összesen 14 érmet szereztek, ami lássuk be jócskán eltörpül a mellett a 26 mellett, amit most Hollandia hozott össze. Tudni lehetett, hogy ők a nagy esélyesek és hogy ez a nemzet egy igazi gyorskorcsolya nagyhatalom, de ezt azért mégsem gondoltuk volna. Statisztikailag az eredményük 8 arany 7 ezüst és 8 bronzérem. Innentől kezdve nem kell csodálkozni azon, hogy az éremtáblázat negyedik helyezettjeiről beszélünk és azon sem, hogy csak egy érmet nem nagypályás gyorskoris szerzett, az is egy bronz volt.


A hollandok tehát majdnem mindent vittek gyorskoriban. Majdnem!

Csapatban nyerők! Kanada kvartettje:

Négy olyan szám van a téli olimpián, mely csapatsportág. A jéghokiból a férfi és a női, valamint ugyanebben a felállásban a Curlingesek. Nos ebből Kanada mindet megnyerte! Az észak-amerikai ország négy éve olimpiát rendezett Vancoverben és bár azt a sikert ezúttal nem tudták megismételni, hogy most is az éremtáblázat első helyén zárjanak, azért a dobogónál nem adták alább. 3. hely és ez összességében 10 arany, 10 ezüst és 5 bronzzal jött össze.

A legfényesebb sikert azonban szinte biztos, hogy nem a Curling válogatott aranyérme képezte, persze nem mintha azt alá kellene becsülni, de azért az a napnál is világosabb, hogy ezt a nemzetet (mint sok másét is) a férfi jégkorongtorna és a saját válogatottja érdekelte a legjobban. Nagyszerű képek születtek ennek köszönhetően, miután bár Kanadában az emberek fele az alvását kellett, hogy megszakítsa a döntő megtekintéséhez, ahol Svédországgal csaptak össze a srácok, de pl. London egyik kanadai kávézójában már reggel méteres sorok álltak, hogy megnézhessék a nagy finálét. Nos az ő szempontjukból biztosan nagy volt, mi itthonról (és elnézést a kanadai, vagy esetleg a svéd rajongóktól) inkább a szorosabb izgalmasabb végkifejletnek örültünk volna, mint mondjuk négy éve, mikor a házigazda és most is győztes kanadai csapat hirtelen halálban verte meg az USA válogatottját.

Róluk is lehetne mondjuk mit mesélni, mert ahhoz képest milyen jól indult számukra a torna és hogy T. J. Oshie-t gyakorlatilag magasba emelték otthon a teljesítménye láttán, meg azok után amit az oroszok ellen művelt, elég nagy csalódás lehetett, hogy még a bronzérmet sem tudták elhozni Finnország ellen. Az persze ilyen esetben a nagy világot látva mindig csak másodlagos kérdés, hogy a finnek milyen jól játszottak. Hiába az amerikaiak, azok az amerikaiak. Ők azok akikről most említek szót pont abban a részben ami elvileg a rivális Kanadaiakról szólt volna, és fog is mindjárt még egy kicsit ezt megígérem. De ha már belekezdtem: az USA játékosai rendesen úgy jöttek meg Szocsiba, hogy ők addig nem igazán pihentek és formában voltak, miután saját klubjukban, illetőleg az NHL-ben még játszottak, így csak egy normális felkészülést tudtak tartani az első meccs előtt. Mint kiderült a csoportkörben, mi több az egyenes kieséses szakaszban egészen a négy közé jutásig ez bőven elégnek bizonyult.


Azonban a finneket sem kellett félteni, de lehet csak akkor tört el valami, amikor Svédország kiejtette őket az elődöntőben. Sydney Crosby pedig a juharlevelesek között pontosan hozta azt amit vártak tőle. Akkor villant meg amikor a legfontosabb, de akkor tényleg megvillant! A svédek mintha nem is teljes önmaguk lettek volna, a címvédők nagyon leblokkolták őket és szinte semmi sem jött össze, mindez olyannyira igaz, hogy még egy becsület gólt sem tudtak belőni az ellenfélnek és a végén 3-0-ra kikaptak, mondhatni mindenfajta gond és küzdelem nélkül. Az első 10 percben még volt esélye Svédországnak, de onnantól kezdve minden harmad elején megmutatták a másik oldalon, hogy itt bizony semmi, de semmi keresni valójuk nem lesz. Az előbb említett sztárjátékossal kapcsolatban pedig mi mást lehetne megemlíteni ennek a mérkőzésnek a kapcsán, mint azt a találatot melyet nagyon váratlanul, de annál pazarabb módon vitt véghez. Gyakorlatilag – a 2. harmadban – szinte egyedül vitt végig egy akciót, majd így lekontrázva az ellenfelet, lőtt egy szép gólt. Címvédés történt tehát, akárcsak a hölgyeknél, de a férfiak mezőnyében ebben annyi az érdekes, hogy most sikerült megcsinálni azt amit 2002 után nem. Akkor ugyanis Torinóban Svédország lett olimpiai bajnok.

A jéghoki tornáról pedig csak még egy-két szó: lehet, hogy sokba került ez az olimpia, de már csak az ilyen létesítmények miatt is megérte. A hangulat elképesztő volt, az pedig még jobb ahogyan a csarnok, melyben a meccseket lebonyolították kívülről sötétedés után mindig kiírta éppen ki lőtt gólt és mi az eredmény. Tévedés, nem, nem egy monitoron lehetett ezt olvasni: ez magán az épületen volt kiírva! Elképesztően látványos volt, és belülről is el lehetett mondani ezt. Ami pedig a magyar TV közvetítést illeti: lehet panaszkodni, hogy kevés olimpiát kaptunk azzal a 150 órával amennyit az MTVA leadott, meg hogy nem volt mindig élő és hogy az interneten is lehetett volna nyugodtan közvetíteni, de egy valamire nem lehet panasz: Hajdu B István, Knézy Jenő és a szakkommentátor Spiller István nagyszerű kommentálását egy élmény volt hallgatni. Remélhetőleg lesz még benne részünk más alkalmakkor is.


És akkor legyen szó a Curling tornákról is: a nők között egyfajta trónfosztás történt meg, miután pont azzal a Svéd válogatottal találkoztak (na tessék, még egy kanadai-svéd párharc és Kanada győzelem) amelyik az előző két olimpiát megnyerte. Ezúttal ez nem jött össze, miután az észak-amerikai hölgyek 6-3-ra verték meg őket. Nekünk ez az eredmény fociból és azon belül is inkább az angol-magyar meccsre, na meg a mi győzelmünkre emlékeztet, Svédországban ez egy olimpiai döntőben elért vereséget fog majd jelenti még pár évig. Már csak azért is, mert ezzel a győzelemmel meglehetett volna a mesterhármas. De nem kell búsulni, ha a nőknél ez nem sikerült, a férfiaknál szintén aranyat nyerő kanadai válogatottnak már összejött ez a szép siker. Ők a briteket kapták meg a döntőben, majd intézték el azokat nagyon könnyű szerrel 9-3-ra. Két csapatsportág négy ága Kanada számára egyenlő volt négy aranyéremmel! Csak gratulálni lehet! 

A briteknek fontos a teljesítmény:

A britek nagyon megörültek otthon mikor meglátták, hogy női szkeletonban akárcsak négy éve ismét egy brit versenyző diadalmaskodott. Vancoverben még Amy Williams sikerét ünnepelhették, ezúttal Elizabeth Yarnold lett a nagy sztár, na és nem mellesleg az olimpiai bajnok, aki így Nagy-Britannia egyetlen egy olimpiai bajnoki címét nyerte Szocsiban. E mellé a honfitársai még nyertek egy ezüst és két bronzérmet, ami szép teljesítmény, tekintve, hogy nem egy téli sportágakra szakosodott országról beszélünk. Nos amiért a teljesítmény fontos a briteknek az nem más mint a támogatás és annak jelentősége. Valószínűleg mi magyarok tudjuk az egyik legjobban, hogy megfelelő anyagi háttér nélkül nem lehet normálisan felkészülni egy ilyen eseményre, főként azért mert mi sem vagyunk egy nagy hatalom ha a téli olimpiákat nézzük, ennek egyik jele például, hogy aranyat még sosem nyertünk, de ne térjünk el a tárgytól. A 25 éves brit lány győzelme viszont gyakorlatilag papírforma volt, miután a világkupa sorozatban is ő volt a legjobb és már a futamom elejétől kezdve verhetetlennek bizonyult ami az olimpiai döntőt illeti.


Ami viszont pozitív jel, hogy az utánpótlásból valószínűleg az ilyen sikerek láttán, mint Yarnoldé, nem lesz hiány. Az országban ugyanis ennek hatására igen nagy Szkeleton láz tört ki, főként a gyerekek körében, valószínűleg a szülőknek nagy bánatára. Nem a legbiztonságosabb sportág ezt elmondhatjuk, de azt is, hogy nem nehéz megfelelő feltételek esetén olimpiai bajnoknak lenni, feltéve ha amit csinál az ember, azt tényleg jól csinálja. Lizzy Yarnold pedig jól csinálta! 2008-ig még hétpróbázóként akart sikereket elérni, de úgy látszik a váltás jót tett neki, mert ezzel ismét nagy örömet okozott otthon. A szkeleton a műkorcsolya mellett a második legsikeresebb sportága az országnak a téli olimpiákon, ezzel a sikerrel pedig a fiatal sportolónő megszerezte a britek 10 aranyérmét. 

Képforrás: Rt.com/Eurosport.com/Abc.net.au/BBC.co.uk/444.hu/Cbsnews.com/MTI/m.citynews.ca

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?