Főoldal » A magyar villamossági ipar megalapozója

A magyar villamossági ipar megalapozója

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Zipernowsky Károly születésének százhatvanadik évfordulóján.

A pelyhedző állú Zipernowsky negyedéves mérnökhallgatóként felolvasásokat tartott a magyar Mérnök és Építész Egylet ülésén a villamosság legújabb külföldi eredményeiről. A jó szimatú Mechwart azonnal ráérzett: ez az ő embere. Nem sokat habozott, Zipernowsky diplomáján még meg sem száradt a tinta, amikor állást ajánlott neki.

Az elektromos világítás még a jövő zenéje volt, Edison csak három év múltán szabadalmaztatja az izzólámpáját. Ebben a helyzetben bízta meg Mechwart a fiatal mérnököt azzal, hogy oldja meg a Ganz gyár öntőüzemének villamos világítását. Zipernowskynak szerencsére van mire támaszkodnia: a dinamót honfitársa, Jedlik Ányos találta fel. Ezen az úton elindulva megszerkeszti ötvenhat volt feszültségen működő, tizenkét ampér áramot szolgáltató dinamóját, amivel szén rudas izzókat táplál. Ezt követően áramfejlesztők és motorok szerkesztése lesz a feladata. Mechwart nemcsak szemmel tartja őt, de lehetővé teszi számára, hogy új munkatársakat is toborozzon, sőt maga is vadászik rájuk. Így szerzik meg maguknak 1882-ben Déri Miksát, majd egy évvel később Bláthy Ottó Tituszt. Ezzel kialakul a technikatörténet legnevezetesebb triumvirátusa, amely csak hamarosan a világ élvonalába röpíti a magyar ipart.

Már negyven évvel korábban, 1840-ben James Prescott Joule, serfőző-tulajdonos létére a legnagyobb autodidakták egyikeként megállapította, hogy a villamos áram hatására a fémvezető felmelegszik, a termelődő hő pedig egyenesen arányos az áthaladás idejével, a huzal ellenállásával és az áramerősség négyzetével. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy tízszer nagyobb áram esetén a hő veszteségek a százszorosára nőnek! Többen is elindultak azon az úton, amely végül is sikerrel kecsegtetett: az olasz Galileo Ferraris és az Egyesült Államokban dolgozó, horvátországi szerb mérnök, Eötvös Loránd egykori tanársegéde, Nikola Tesla is a váltakozó áramban vélte meglelni a jövő energiaforrását. Sőt, ők már a kezdetektől többfázisú áramrendszerben gondolkodtak. Ezek közül a háromfázisú alakítja a a legegyszerűbb módon, a legolcsóbban a forgó mágneses teret, amely a villamos motorok meghajtásához nélkülözhetetlen.

Zipernowsky Károly ugyancsak a váltakozó áram feltétlen híve. Ennek jegyében, alig lép be a gyárhoz Déri Miksa, máris közösen egy váltakozó áramú generátort terveznek, amely a budapesti Nemzeti Színház világítását oldja meg.



Egy évvel később, 1883-ban a bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon egy 150 lóerős gőzgéphez közvetlenül kapcsolt egyfázisú váltakozó áramú generátort mutattak be, amely a váltakozó áramú rendszer fejlődésében úttörő lépést jelentett, a korabeli berendezésekhez viszonyítva méreténél fogva is általános feltűnést keltett. Ez az áramtermelő gép később a Keleti pályaudvar világítását szolgálta. Két évvel később Déry és Zipernowsky a párhuzamos kapcsolású transzformátort és a tetszőleges áttételű váltakozó áramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszert szabadalmaztatta. Ekkor kezdődött el a magyar villamossági ipar legfényesebb korszaka, az a két évtized, amikor csak úgy öntik magukból a szabadalmakat. A nevezetes 1885. évben születik meg a nagy hármas korszakalkotó jelentőségű találmánya, a zárt vasmagú transzformátor, amely a későbbi villamosítás alapjává válik.

Michael Faraday 1831-es indukciótörvényének megfogalmazása óta a levegőben lógott ennek az új berendezésnek a megalkotása. Csupán az volt a kérdés, hogyan hasznosítható az a jelenség, amikor az egyik áramvezetőben létrejövő feszültség változásakor a közelében levő vezetőben ugyanilyen, de ellentétes irányú feszültség keletkezik. Ennek pontos tisztázása és gyakorlati hasznosítása lett a három magyar mérnök érdeme.



A Zipernowsky által vezetett magyar kutatóhármas igazolta elsőként a zárt, osztott vasmagú transzformátor legfőbb előnyét, a mágneses ellenállás értékének a csökkenését, aminek köszönhetően csak két-három százalék veszteség lép fel a feszültség átalakítása közben. Az általuk szerkesztett transzformátor az 1885-ös budapesti országos kiállítás szenzációja volt. Nikola Tesla saját találmányát az Egyesült Államokban csak két évvel később mutatta be.



A transzformátorral, majd a Déri és Bláthy által megszerkesztett villamos motorokkal és fogyasztásmérőkkel elkezdődött a váltakozó áramú Ganz-rendszer diadalútja, melyet Zipernowsky személyesen vezényelt egészen 1893-ig. Eközben legnagyobb sikere a Rómát ellátó Tivoli Erőmű és távvezetékének megtervezése és kivitelezése volt 1892-ben.



Az iparban végzett eredményes munkája elismeréseképp és a jövő nemzedékek felkészítésének biztosítására Zipernowskyt 1893-ban kinevezték a Műegyetemen újonnan alakított Elektrotechnika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának. Ekkor megvált a Ganz gyártól, a továbbiakban tevékenységét az oktatásban és a tudományos közéletben folytatta. Ugyanebben az évben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának.



Ebben a feladatkörében mindenki másnál többet tett a magyar villamossági ipar fellendítéséért: harmincnégy éven át a budapesti Műegyetem tanáraként erősáramú mérnökök több generációját nevelte fel. Így nemcsak a Ganz villamossági osztályának megszervezőjét, az egész magyar villamossági ipar kialakítóját, de az elméleti szakemberek legfőbb oktatóját is tisztelhetjük személyében.



Zipernowskyt a Magyarországi Elektrotechnikusok Egyesülete – a Magyar Elektrotechnikai Egyesület jogelődje – 1903-ban Dérivel és Bláthyval együtt tiszteletbeli tagjává nyilvánította. Két évvel később megválasztották az egyesület elnökének.



A Műegyetem az 1906/1907-es tanévben átadott fizikai-elektrotechnikai épületében, amely a jelenlegi F épület, Zipernowsky tanszéke saját előadótermet és laboratóriumot kapott, amelyet ő korszerű gépekkel szerelt fel. A nagyfeszültségű technika terén ezekkel a berendezésekkel Európa valamennyi egyetemét és próbatermét megelőzte. Hogy milyen korszerű volt, arra a legjobb példa, hogy a terem egykori felszereléséből egy gépcsoport ma is az eredeti helyén található.



Zipernowsky Károly 1912-ben 5000 koronát adományozott az elektrotechnikusok egyesületének, hogy annak kamatát minden évben díj gyanánt ítéljék oda. Az egyesületi választmány ezüst Zipernowsky-plakettel egészítette ki a díjat.



Nyolcvannégy éves korában 1937-ben vonult nyugdíjba. Ettől kezdve az egyesület közgyűlésén sem vett részt, búcsúlevelét felolvasták, utódja Verebély László, az első magyar villamosmérnök lett.



A magyar villamossági ipar megteremtője nyolcvankilenc éves korában, 1942. november 29.-én hunyt el Budapesten. A nagy hármas korelnöke volt, mégis utolsóként távozott közülük az élők sorából. Halálával lezárult a magyar villamossági kutatás és ipar páratlanul gazdag korszaka. A régi dicsőségnek – mily szomorú látni – ma már a nyomait is csak üggyel-bajjal lehet felfedezni. Azóta új gyáróriások ontják a villamos berendezéseket, de ezek már Magyarország határaitól távol készülnek. 

Ozogány Ernő    

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?