Gyergyói Városnapok – 4. nap

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

  Kezd kijönni rajtam a fáradtság. Kvázi zombiként ténferegtem le reggelizni, majd 9 körül kimentem a sátorhoz, hogy elkezdjük a pakolást. Dénes segítségével kihordunk mindent a Hivatalból: székeket, asztalokat, boroskannákat stb., a többiek pedig meghozták a szóróanyagokat és a forralt borhoz szükséges poharakat. Lassan mindenki befutott, és elkezdtük a borfőzést, illetve az érdeklődők tájékoztatását. Iparkodnunk kellett a borral, hogy kész legyen, mire a népek elkezdenek jönni a 10 órás miséről (Gyergyóban nagyon vallásosak az emberek), s nem is csalódtunk bennük, nonstop jöttek, egészen este 10-ig. Örömmel hallottuk, hogy a megkérdezettek nagy része hallott már rólunk (legtöbben a tévéből vagy az újságokból), de aki nem, az is nagy érdeklődéssel hallgatott bennünket. Hamar híre ment annak is, hogy inni is lehet nálunk, ha jól számoltam ezen a napon vagy 150 liter bor elfogyott, igen népszerűek voltunk :) Mindenki itt volt: a polgármester és társai, sajtósok, szervezők, idősek és fiatalok, s jókat beszélgettünk a helyiekkel. Visszamentem ebédelni a szállásra, ahol érdekes élményben volt részem. Túrós csuszát rendeltem, de valami egészen mást hoztak: nokedli sajttal és tejföllel (nem ez a sztrapacska?). De nem bántam, mert nagyon finom volt. Kaja után megadtam magam, nem bírtam tovább: lefeküdtem egy órára. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy még hétvégén is 7-8 körül kelek, és este 10-ig dolgozom, intézkedek, rohangálok. Augusztus óta két munkám van, egy nappali és egy éjszakai, ezért én általában későn kelek és későn fekszem. Most itt Gyergyóban teljesen más munkatempót kell elsajátítanom, ami több-kevesebb sikerrel ment is, de a mai napon eljött a holtpont. Valahogy összeszedtem magam, és visszatértem a szociális életbe.

  Ez a nap elég csúnyára sikeredett, már ami az elfogyasztott alkoholmennyiséget illeti. Itt tényleg nem lehet nem inni. Kezdtem úgy érezni, hogy a májam és a gyomrom felmondja a szolgálatot, de ez senkit sem izgatott különösebben, úgyhogy megembereltem magam és próbáltam elvegyülni a helyiek között.

  Délután vallási ünnepség volt a sátrunk előtt 5 méterre lévő járdaszigeten. Vasárnap lévén adventi gyertyagyújtás volt, aminek igencsak megadták a módját. Gyergyóról tudni kell, hogy itt számos hitközösség él, és jól megférnek egymás mellett. Egyik segítőnket, Tündét faggattam ki arról, hogy hogy is van ez. Az örményekről már olvastam-hallottam: sok Gyergyóban kutató írt már a város fejlődésében betöltött szerepükről. Az 1600-as években kerültek Erdélybe, ahol letelepedési jogot kaptak, kereskedelemmel foglalkoztak, és nagyban hozzájárultak a térség felvirágzásához. Saját vallási irányzatuk van (örmény katolikusok), s itt Gyergyóban is megtartották saját szokásaikat, hagyományaikat, de még közigazgatási rendszerüket is. Gyergyószentmiklóson ma is látható az örmény templom, ahová járnak (az örmény katolikus szertartás csak néhány dologban tér el a római katolikustól). Mára az örmények viszonylag beolvadtak a székelyek közé (nagyrészt a vegyes házasságoknak köszönhetően), de egyesek ma is büszkén hangsúlyozzák, hogy örmény vér csörgedezik az ereikben. Rajtuk kívül van még Gyergyóban református, unitárus, zsidó, baptista és természetesen római katolikus hitközösségez utóbbi hívők alkotják a lakosság mintegy 80%-át. A városban eddig sem volt probléma ez a jellegű sokszínűség, a békés egymás mellett élés jellemző, de az utóbbi években még jobban elkezdtek közeledni egymáshoz, ún. ökumenikus ünnepségeket tartanak, ilyen volt a mai gyertyagyújtás is. Először öt, piros díszruhába öltözött örmény katolikus hívő vonult be a helyszínre, majd különböző felekezetek papjai vallásuknak megfelelő öltözetben. Mindenki mondott valamilyen szép beszédet, néhány szentbeszédet is, ment a miatyánkozás és a dícsértessékezés, majd ünnepélyesen meggyújtották a gyertyát.

  Estefele megérkezett a Hooligans, ők is tiszteletüket tették a sátornál (egyik munkatársam régi barátja-segítője a fiúknak), mielőtt lenyomták volna 15. jubileumi szuperkoncertjüket. Estére elég hangulat kerekedett (vagyis még jobb, mint napközben, bár nem tudom, hogy az ivásnak ezt a tempóját és mennyiségét meddig lehet fokozni), mentek a koncertek, az emberek buliztak, mi szorgalmasan főztük és osztogattuk a forralt bort. 10 körül aztán hirtelen kihalt a belváros, az emberek eltűntek, így mi is nekifogtunk a pakolásnak. Mire feleszméltem, már csak az egyik kollegával folytattam vidám hangulatú beszélgetést a sátor előtt, a többiek sehol, és hideg is kezdett lenni, úgyhogy megindultunk a Kárpátikum felé egy kis afterezésre. Éppen a szállásnál jártunk, amikor kaptuk a hívást, hogy menjünk le az étterembe, ott vannak a többiek. A pincehelységben hatalmas asztaltársaságot találtunk, majd miután leültünk, egyből innivalóval kínáltak. Én bort kértem és pálinkát kaptam (a híres nevezetes kokojsza pálinkát), de valahogy megbirkóztam vele. Néhány perc múlva vettem csak észre, hogy majdnem velem szemben ül Mező Misi, a Magna Cum Laude énekese, mellette a polgármester, az összes munkatársam és az együttes többi tagja. Ma este érkeztek és ugyanott szálltak meg, mint mi, és másnap (hétfő) este koncerteznek. Innentől kezdve nem emlékszem a részletekre, csak arra, hogy polgármester úr ismét dalra fakadt, és arra, hogy a gitáros srác félreérthetetlen megjegyzéseket tett nekem arra vonatkozóan, hogy mit szeretne velem csinálni. Ekkor álltam fel nagy nehezen és húztam fel a szobámba, ez már egy kicsit sok volt a mai napra. Azt azért sajnálom, hogy lemaradtam egy megható pillanatról, amit utólag meséltek: szegény fiatal pincérlány egyedül dolgozott aznap este, és amikor meglátta ezt a hatalmas asztaltársaságot, a szívéhez kapott és elsírta magát. :) Fél 2 körül szivárogtunk el, és én (már előre látom, hogy naivan) megfogadtam, hogy másnap egy korty alkoholt sem iszom… Legalábbis estig :)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?