Főoldal » Természettudomány » Élménybeszámoló a vajdahunyadvári Díszmadár Kiállításról

Élménybeszámoló a vajdahunyadvári Díszmadár Kiállításról

A vajdahunyadvári Magyar Mezőgazdasági Múzeum felső szintjét 2013. október 25-27. között elözönlötték a madarak.

Persze nem Hitchcock filmjét kell elképzelni, hanem ezen a hétvégén került megrendezésre 4 jelentős esemény egyszerre: a XI. Pannónia Versele Laga Kupa, a Nemzetközi Díszmadár Kiállítás és Magyar Bajnokság, a IV. Egzotikus Kisállat Egészségügyi Konferencia és a III. Papagáj Workshop (lásd. előző programajánlóm).

Szombaton, 26-án sikerült nekem is ellátogatnom ide.  A díszmadarakkal szó szerint tarkított körutam első állomásán olyan különleges madarakat láthattam, mint a rózsaszínben pompázó esti papagáj, vagy a közismertebb, de ritkán látott kakadu (1. kép) , azok közül is a fehér bóbitás. A nevükre nem cáfoltak rá az ékes papagájok (2. kép) szivárványos tollazatukkal. Itt láttam az első színgyőztest is, egy szép sárga kis sándor papagájt (3. kép), akik alapszíne egyébként zöld – de a csőrük ezek szerint mindig piros marad. Tündériek voltak velük szemben a zöld tirikapapagájok (4. kép), akik mind párban voltak és folyamatosan becézgették, tisztogatták egymást – nagyon bájos csapat volt.

Innen már ismerősebb madarak felé vitt az utam, a mindenki által ismert és kedvelt hullámos papagájokhoz. Személyes vonatkozású is számomra ez a faj, hisz nekem is volt egy kedves, zöld hullámos papagájom, Gombóc (mikor aludt olyan volt, mint egy tollgombóc), akire nagyon büszke vagyok, mert 16 évesen halt meg és a hullámosok átlag életkora 9 év. Remélem ennyit megérnek az itt látott madarak is szépségük teljében, hiszen itt volt köztük egy szép zöld, aki 5 különböző díjat is nyert (5. kép). De rajta kívül volt még itt kék, sárga, fehér színű társa is.

Mellettük a törpepagájok (6. kép) foglaltak helyet, akiket szintén ismerősként üdvözöltem, hisz nálam is élt a rózsásfejű Csőrike 17 évig. Ezek a szerelemmadárnak is hívott tollasok közül volt itt szintén rózsásfejű, de láthattam fekete fejű és sárga változatot is.

Vidám pár voltak a zöld testű sárgafejű amazon papagájok, akik kíváncsian jöttek megnézni, megkóstolni a fényképezőgépemet (7. kép) . Mókásak voltak azok a páratlan akrobatikus mutatványok, ahogy egyensúlyoztak a kalitkájuk rácsán, hogy minél közelebb kerüljenek a fotóapparátomhoz. De úgy látszik a blende csillogása mások figyelmét is felkeltette: a két jákó (8. kép) is így reagált.

Innen már hangról felismertem a következő csapatot – a kanáriknál (9-10. képek) szinte minden harmadik kalitkában trillázott valaki. Volt körtük sárga, narancssárga, fehér, majdnem piros színű, szükre, és szükrés narancs, borzas és kontyos is és be nem állt a szájuk, azaz a csőrük.

De ha valaki igazán színpompás kismadarat szeretne látni, annak a Gould-amandina-t (12. kép) (nem találtam magyar nevet hozzá) ajánlom. Ez a pinty nagyságú madár úgy néz ki, mint aki még nem találta el a hozzá illő sminket és mindent magára kent: piros, zöld, fekete, kék, lila, sárga színekben pompáznak. A velük szemben lévő zebrapintyek sárgultak volna irigységükben, ha szokásuk lenne.

Nem messze tőlük viszont a szivárványos lóriknak (13. kép) nem volt ilyen problémájuk.

De a nagytestű papagájok és képviseltették itt magukat, volt egy igazán nagy ketrecben itt többek közt ara papagájok (14. kép).

A madártartók sem mentek haza üres kézzel, hiszen egy hatalmas stand állt rendelkezésükre, ahol mindent meg tudtak venni kedvencüknek a homoktól az eleségem és a kiegészítőkön át.

Ha valakikre el lehet mondani, hát igazán egy színes társaság képviseltette magát itt ezen a hétvégén. És hangos… A papagájok rikoltoztak, a pintyek pittyegtek, az arák rikálcsoltak, a kanárik trilláztak – és mindez mégis jóleső hangzavar volt.

Jövőre újra eljövök, lehet veszek egy Katalin papagájt.:)

(a fotók saját képek, minden jog fenntartva)