Eper, szeder, szamóca

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Egy általánosan és rosszul elterjedt fogalomzavart szeretnék tisztázni: a tévesen epernek hívott piros gyümölcs hivatalosan szamóca, az eper az eperfán terem, azon, amit mi sokszor szederfának hívnak, pedig a szedret valójában egy bokorról szedhetjük.

Az az illatos, piros, közkedvelt gyümölcs, amit epernek hívnak és írnak (szinte) mindenhol, hivatalosan szamóca. Családilag a rózsákkal rokon (Rosales rend) és még azon belül is a rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozik.

A köztudatban tévesen él úgy, hogy a szamóca az erdőben, míg az eper a kertben terem, mert valójában a kertben a szamóca kerti, nemesített változatával találkozhatunk és kertészeti szempontból – rendszertanilag, morfológiailag – ő a kerti szamóca (latin nevén Fragaria x ananassa – Galéria 1. kép) és vannak az erdei szamócák, név szerint erdei szamóca (Fragaria vesca – Galéria 2. kép), a csattogó szamóca (F. viridis – Galéria 3. kép) és a szép nevű fahéjillatú szamóca (F. moschata – Galéria 4. kép). A felsorolásba kívánkozik még testvérük, az indiai díszeper (Duchesnea indica – Galéria 5. kép), aki sokakat megtréfál azzal, hogy termése hasonlít az erdei szamócáéhoz, ámde virága sárga (a szamócáké fehér) és termése ízetlen.

A szamóca szavunk bizonytalan eredetű, valószínűleg szláv jövevényszó.

És egy érdekesség még, hogy a mára már közismert Blackberry-t eredetileg szamócának (Strawberry) keresztelték volna, mert a rajta található sok pici gomb a szamóca sok kicsit magját jutatta az egyik fejlesztő eszébe, de végül Blackberry (feketeszeder) mellett döntöttek, mert ez jobban hangzik.

 

Itt el is jutottunk cikkem második szereplőjéhez, a szederhez, aki nem a szederfán terem, hanem szederbokron.

A szeder (legismertebb az erdei szeder (Rubus fruticosus – Galéria 6. kép)) szintén a rózsafélék népes és kedvelt családjának (Rosaceae) tagja. Népies magyar nevei a szederje, szedernye és a fekete málna.

Régészeti ásatások alapján úgy tűnik, hogy már az újkőkorban is ismert és kedvelt gyümölcse volt az előembereknek. Az ókori görögök és a rómaiak pedig nemcsak a terméséért, hanem a gyógyító hatása miatt is termesztették, főként köszvény gyógyítására használták, de bélproblémák, láz, torokgyulladás esetén is hatásos. A 16. században az európai doktorok a szeder levét fertőzések kezelésére használták, míg a fa porított kérge fogfájásra hozott enyhülést. Az 1696-os londoni Gyógyszerkönyv szerint a szederből készített bor remek szíverősítő és egy 1771-ből ránk maradt dokumentum pedig arról ír, hogy a szederfőzettel fekélyeket lehetett eredményesen kezelni.

A szeder a mai napig javasolt azoknak, akik mellhártya- vagy tüdőgyulladásban szenvednek, de állítólag hatékonyan segít leküzdeni a rákos megbetegedéseket, és jótékonyan hat a szív- és érrendszeri problémákra, valamint a cukorbetegségre.

És, ha figyelmesen elolvassuk teafüvek vagy akár a filteres (gyümölcs)teák összetételét, gyakran találhatunk bennük szederlevelet.

A szederbokorral főként erdőszéleken, tisztások mellett, utak mentén, bolygatott területeken találkozhatunk vele, sokszor áthatolhatatlan tüskés bozótos formájában (Galéria 7. kép). “Dzsungelharcosként” kell néha megküzdeni egy-egy finomabb szemért, de megéri – mint azt egy kedves gyerek dal is mondja…

Könnyebb az eperfa terméséhez, az eperhez hozzájutni. Az eperfa (Morus albafehér eper (Galéria 8. kép), M. nigrafekete eper (Galéria 9. kép)) – sokak számára meglepően – a fikuszok (Ficus elastica, F. benjamina, stb.) és a füge (Ficus carica) rokona az eperfafélék (Moraceae) családján belül.

Ismerjük őt már az magyar irodalomból is, hisz „feketén bólintgat az eperfa lombja”. (melyik magyar költőnk és melyik verséből van ez az idézet? – a hozzászólásokban várom a megfejtéseket!)

Az eperfa főként terméshozáskor – május végén, június elején – kerül a beszédtémák közé, mert – bár  nem szeretem ezt a szót – igencsak szemetel, azaz sok apró és puha termése okozhat néhány gondot, főként a fa alatt parkolóknak. Termésének viszont a madarak örülnek nagyon – szép lilás „hagyatékkal” jelezve, hogy ami bemegy…

A kínai orvosok az eperfa gyümölcsét többek közt vesetisztításra, fáradtság, vérszegénység  kezelésére használják.

De nemcsak a gyümölcse, a leve is fogyasztható: a szőlőlevélhez hasonlóan tölthető, illetve gyógyteákat is készítenek belőle. De akik a legjobban szereti az eperfa levelét, azok a hernyók, köztük is a legfontosabb és legismertebb, a selyemlepke hernyója a selyemhernyó (Bombyx mori).

Úgy 3-4000 évvel ezelőtt fedezték fel a kínaiak, hogy a selyemhernyók váladékából álló finom, fehér szálból fonalat, abból pedig finom tapintású kelmét lehet szőni és halállal lakolt az a kínai, aki el merte mondani a selyemkészítés titkát, ám az – ahogy már a titkokkal szokás – kiszivárgott. Így történt az, hogy – jóval később ugyan, de – Magyarországon a 19. század elején sokan kezdetek el foglalkozni hernyóselyemmel és ezért igen sok eperfát ültettek az országba, amik azonban az elmúlt 50-60 évben sorban kivágásra kerültek.

Tehát, aki lát néhol eperfát kóstolja meg a epret, kirándulás közben szerintem megéri a dicső harci sérülést szerezni a szederbokorról egy-egy finom szederszem megszerzéséért, és érdemes szamócázni menni ‘Szedd magad akciók’-ban a szamócaföldekre.

És ami közös mindhárom növényben: az Eperke, a Szederke és a Szamóca is magyar női keresztnevek.

 —————————–

Források:

http://tudtadhogy.hu/?p=7182

http://www.gourmandnet.hu/konyha/site.php?tpl=product&id=115

http://www.mindmegette.hu/szeder-bokorrol-es-farol-47406

ttp://hu.wikipedia.org/wiki/Selyem

Fotók: google és wikipedia

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?


Warning: Unknown: write failed: No space left on device (28) in Unknown on line 0

Warning: Unknown: Failed to write session data (files). Please verify that the current setting of session.save_path is correct (/var/www/clients/client0/web5/tmp) in Unknown on line 0