Főoldal » Lomha földi béka a sivatagból

Lomha földi béka a sivatagból

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Couch lapátlábú békája (Scaphiopus couchii) élete nagy részét nyugalmi állapotban tölti, csak a rövid ideig tartó heves esőzések idején bújik elő föld alatti otthonából. Egyetlen hazai ásóbékafajunk amerikai rokona igen mostoha környezeti feltételekhez alkalmazkodott.

A tudomány jelen állása szerint a lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae) kis családjába két nem és hét faj tartozik, valamennyien Észak-Amerika lakói. Amerika lapátlábú békái zömök testfelépítésükkel, függőlegesen hasított pupillájukkal és jellegzetes ásósarkantyújukkal erősen emlékeztetnek az Óvilág ásóbékáira (Pelobatidae). Sokáig az ásóbékákkal egy családba sorolták őket, de az utóbbi évtizedek genetikai vizsgálatai bebizonyították, hogy az amerikai fajok egy ősibb fejlődési vonalat képviselnek. Többségük olyan szélsőségesen száraz területeken fordul elő, ahol nagyon kevés kétéltűfaj képes megtalálni a létfeltételeit.

Couch lapátlábú békája (Scaphiopus couchii) nemének legnagyobb és legtarkább képviselője. Nevét Darius Nash Couch polgárháborús ezredes és természettudós után kapta, aki elsőként gyűjtötte be a faj példányait a Shmitsonian Intézet részére. A béka hátának alapszíne változatos, leggyakrabban fekete vagy sötétbarna, rajta sárga vagy zöld hálózatos mintázattal. A nőstények színezete élénkebb a hímekénél. Ásósarkantyúja hosszúkás, és legtöbbször íves vagy sarló alakú. A nagyobb példányok kilenc centiméter hosszúra is megnőhetnek. A faj Texas nyugati részétől Délkelet-Kaliforniáig sokféle száraz élőhelyen előfordul, a prérik füves síkságain át egészen a kietlen sivatagokig.

A béka az év nagy részét mélyen a földfelszín alatt tölti, ahol bőrszerű gubót képez maga köré, így vészeli át a hosszan tartó száraz időszakot. Fejlett ásósarkantyújával könnyedén el tud tűnni a laza talajban. Csapadékmentes időben elő sem bújik rejtekéből. Elterjedési területének keleti felén télen és tavasszal, nyugaton pedig nyáron jellemzőek azok a rövid ideig tartó, heves esőzések, melyek kicsalogatják a felszínre. Ezeket az alkalmi nedves periódusokat használja fel az állat táplálkozás és szaporodás céljára. Az esőzések hamar tovatűnnek, és az idő rövidsége miatt a faj fennmaradása szempontjából a gyorsaság a döntő tényező. Az esőcseppek és a villámlás keltette rezgés hatására a föld megelevenedik, és az állomány sebesen a közelben összegyűlő víztócsákhoz vonul, ahol kezdetét veszi a nászidőszak. A hímek hívóhangja a juhok bégetésére emlékeztet. A párzás során a hím derekánál karolja át a nőstényt, mely akár háromezer petét is lerakhat. A peték megtermékenyítése után a felnőtt egyedek nyomban elhagyják a vizet és táplálék után néznek. Főként termeszeket és bogarakat fogyasztanak, méghozzá olyan mennyiségben, hogy tartalékaik kitartsanak a következő nedves időszakig.

Couch lapátlábú békája rendkívül rövid lárvaállapotáról nevezetes. A lerakott petékből az ebihalak már egy nap után kikelnek, és átalakulásuk maximálisan két hét, kedvezőtlen körülmények között akár nyolc nap alatt lezajlik. Ha gyorsan csökken a vízszint vagy kevés a rendelkezésre álló táplálék, akkor fejlődésük felgyorsul. Az ebihalak mindenevők, és növényi maradványok, szerves törmelékek mellet saját legyengült fajtársaikat is elfogyasztják. Azokban a kisvizekben, melyekben a lapátlábú béka szaporodik, más békafajok komoly hátrányba kerülnek lassabb fejlődésük révén: petéiket a mohó ebihalak előszeretettel fogyasztják. Gyors növekedésük ellenére is a vizek kiszáradása számukra a fő veszélyeztető tényező, az esővízből összegyűlt tócsák gyakran még azelőtt kiszáradnak, hogy az új nemzedék lábra tudna kapni. A frissen átalakult kis békák addig maradnak a felszínen, amíg ezt a talaj nedvessége lehetővé teszi számukra, utána a kifejlett példányokhoz hasonlóan elássák magukat a következő esőzésig.

Az urbanizáció és az intenzív öntözéses mezőgazdaság a faj számos élőhelyét tönkretette az elmúlt évszázad folyamán, viszont új időszakos vizeket is létrehozott, melyekben a béka előszeretettel szaporodik. Az utak és vasútvonalak melletti árkok, marhaitatók és alkalmi víztározók jóvoltából a faj napjainkban olyan területeken is előfordul, ahol a természetes vízmedencék hiánya miatt korábban nem élt. Rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhetően a lapátlábú béka fennmaradását egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély.

A béka hangja:

http://amphibiaweb.org/sounds/Scaphiopus_couchii.wav

Forrás:

http://amphibiaweb.org/cgi/amphib_query?where-genus=Scaphiopus&where-species=couchii

http://www.californiaherps.com/frogs/pages/s.couchii.html

http://www.desertmuseum.org/books/nhsd_spadefoot.php

http://en.wikipedia.org/wiki/Couch’s_spadefoot_toad

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?