A berlini Múzeum-sziget

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A berlini Múzeum-sziget a Spree folyó szigetének az északnyugat felé néző egyötödnyi szigetrészén, a szigetcsúcson kezdődően terül el, Berlin központjában. A berlini múzeumalapítás 1798-ban kezdődött: a legértékesebb műtárgyak ekkor kerültek át Potsdamból, a Sanssouciból a Spree szigetén álló Királyi palotába. A párizsi Louvre mintájára azonban a polgárság a műkincsek közkinccsé tételét követelték. Az első kiállítás 1815-ben látott napvilágot többek közt a Humboldt-testvérek tanácsára és III. Frigyes Vilmos rendeletére. A berlini múzeumépítés ettől kezdve lendült fel. A “komplexum” tartalmi sajátossága az az összkép, amit a keleti régiségektől az antikvitáson át a modern művészet képviseletéig láthatunk – egymás mellett.

A Múzeum-sziget első épületeként a ma Altes Museumnak (Régi Múzeum) nevezett porosz királyi múzeum jött létre 1830-ban; ez volt Poroszország egyetlen nyilvános múzeuma. 1855-ben nyílt meg a Neues Museum (Új Múzeum), ezt 1876-ban az Alte Nationalgalerie (Régi Nemzeti Galéria) követte. 1904-ben avatták fel a Frigyes Császár Múzeumot, amelyet 1956-ban Wilhelm von Bode művészettörténészről Bode Múzeumnak neveztek el. A Pergamonmuseum (Pergamon Múzeum) pedig utolsóként 1930-ban épült. Az 1870-es évek vége felé vált általánossá a terület egészére a Múzeum-sziget elnevezés. 1880-ban a múzeumigazgatók konferenciája azt a határozatot hozta, hogy a jövőben a Múzeum-szigetre csakis a magas művészetet fogadják be, ami akkoriban az európai és közel-keleti művészetre korlátozódott.

A második világháború során a múzeumok több mint 70%-ban elpusztultak. Az 1950-ben elkezdődött újjáépítés nem vonatkozott a legsúlyosabban károsodott Neues Museumra. Az Új Múzeum szégyenfoltnak nevezett romját eleinte lebontásra szánták, de ez nem történt meg, mivel a raktárnak használt ép helyiségeit nem tudták volna pótolni. 1986-ban megkezdték a felújítási munkálatok előkészítését. 1989 előtt tervezték ugyan a Múzeum-sziget teljes felújítását, de a hatalmas költségek miatt el sem kezdték. A német újraegyesítés után, 1999-ben a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány tanácsa elindította a Masterplan Museumsinsel projektet, amely előirányozta az épületek szanálását, a múzeumegyüttes építészeti összekötését és az 1989 előtt szétosztott gyűjtemények újrarendezését.

A szigeten található öt múzeum a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány része. A múzeumépületek elsősorban régészeti gyűjteményeknek és XIX. századi műalkotásoknak adnak szállást. A német újraegyesítést követően elkezdődött a kelet és nyugat között megosztott gyűjtemények összerendezése. A Masterplan Museumsinsel projekt keretében került sor az összes múzeum gyűjteményeinek átrendezésére és közös bemutatására.

Régi Múzeum

Karl Friedrich Schinkel 1823-ban merész tervvel állt a király elé: az Unter den Linden testőrségi istállókból átalakított kiállítóhelyiségei helyett a Lustgartentől északra fekvő üres telkekre építsenek új múzeumot. Ez a terv elsősorban azért volt merész, mert a terület mocsaras mezőség volt, így az alapozást is csak a földbe döngölt cölöphálózat segített véghezvinni.

A múzeumot 1825-28 között építették és 1830-ban avatták fel Berlin első, Németország második múzeumaként. Az épület 18 ión oszlopával és nagyvonalú lépcsőfeljárójával a német klasszicista építészet egyik főműve. A tisztán tagolt külső forma és belső szerkezet ókori görög mintát követve a polgárságot művelő múzeum eszményét testesíti meg. A 18 oszlop fölött 18 homokkőből faragott sas ül. A kétszintes épület szélessége 55 méter, hosszúsága 87 méter. A berendezéskor azonban kicsinek bizonyult, sok műkincs már nem fért be. A II. világháború után a sziget múzeumai közül elsőként épült újjá 1951-66 között Ludwig Justi igazgatósága idején, a korhűséget szem előtt tartva. Azonban az előtér és az oszlopcsarnok Schinkel által tervezett monumentális freskóit nem sikerült helyreállítani.

A múzeum főépületében található az antik gyűjtemény egy része, a görög kultúrából származó szobrokkal, fegyverekkel, aranyékszerekkel és ezüst tárgyakkal. 2005 augusztusa és 2009 között itt volt az Egyiptomi Múzeum gyűjteménye is, amely előzőleg Charlottenburgban volt.

Az általános belépőjegy 8 euró, míg a kedvezményes 4. Nyitva tart keddtől vasárnapig 10:00 és 18:00 között, csütörtökön 10:00-22:00 között.

Új Múzeum

A Neues Museum hosszú felújítás után 2009. október 16-án nyílt meg. Azóta itt látható Egyiptomi Múzeum és Papíruszgyűjtemény gyűjteménye, köztük Nofertiti híres mellszobrával és más Ehnaton korából származó műtárgyakkal. Ehhez csatlakozik még a kőkorszakból és későbbi korokból származó gyűjtemény egy része is.

Régi Nemzeti Galéria

A harmadik berlini múzeum, 1866-76 között épült. Magánadakozásból jött létre: J. H. Wagener berlini kereskedő hagyta a városra gazdag képgyűjteményét 1861-ben, azzal a feltétellel, hogy közkinccsé teszik, nemzeti képtárrá fejlesztve azt. Ezt a példát még számos gazdag és művelt berlini követte.

Az épületet Friedrich August Stüler tervezte dór oszlopokra helyezett korinthoszi templomnak iker-lépcsősorral, állítólag a császár saját kezűleg rajzolt tervei alapján. Az építész azonban még az építkezés alatt meghalt, így a befejezés Johann Heinrich Strack nevéhez fűződik. Felújítás után 2001-ben, a Porosz Királyság alapításának 300. évfordulóján nyílt meg; timpanonján újra a Der deutschen Kunst ('A német művészetnek')-felirat és az 1871-es dátum (a német egység kikiáltásának évszáma) díszeleg. A termek újra régi pompájukat élvezik: bordó kárpiton aranyozott szegély, díszes stukkósor és növényornamentika stb. Így az épület belsőépítészetileg is önálló műalkotás, ami a XIX. század szalonjait és kiállítótermeit idézi.

A Galéria a “hosszú XIX. század” (1789-1914.) festőinek alkotásait őrzi, valamint időszaki kül- és belföldi modern kiállításokat is rendez. De nemcsak festményeket, hanem szobrászati alkotásokat is gyűjt. Olyan műkincsekkel büszkélkedhet, mint Paul Cézanne, Auguste Rodin, Francisco de Goya, Edgar Degas, Lovis Corinth és Georg Kolbe művei, Ernst Barlach, Rudolf Belling, Oskar Kokoschka és Käthe Kollwitz alkotásai, vagy Adolph Menzel és Munkácsy Mihály tanítványának, Max Liebermann-nak festményei, valamint Johann Gottfried Schadow és Christian Daniel Rauch szobrai. Kaspar David Friedrichnek külön nagyterme van. Sok XX. századi festmény átkerült az Új Nemzeti Galériába. Az állandó kiállítás egy kabinetjét múzeumtörténeti bemutatóteremnek rendezték be.

Az általános belépőjegy ide is 8 euró, míg a kedvezményes 4. Nyitva tart keddtől vasárnapig 10:00 és 18:00 között, csütörtökön 10:00 és 22:00 között.

Bode Múzeum

1904-ben, olasz neobarokk stílusban épült fel a Frigyes Császár Múzeum, amely alapítója és gyarapítója, vagyis Bode nevét 1956, a teljes újjáépítés óta viseli. Jellegzetes kupolájával és bejárati csarnokával úgy néz ki, mint egy hajó, mely a Spreet szeli. Éremkabinetje a maga félmilliós állományával a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb éremgyűjteménye. A görög, római, közép- és újkori, német és más európai területekről való pecsétek, pecsétnyomók, medalionok és a gazdag bankógyűjtemény leginkább a művészettörténészeket, történészeket és közgazdaságtani kutatókat csábít. Képtárának legrégebbi darabja a XV. század végéről, ismeretlen mestertől származó, késő gótikus vonásokat mutató Utolsó vacsora c. oltárkép; legértékesebb darabja viszont Leonardo da Vinci Krisztus feltámadása c. festménye. A legtöbb alkotás német festőktől, úgy mint Holbein, Dürer és Cranach tanítványaitól származik. A szoborgyűjtemény többek közt a román művészet legjelentősebb német emlékét, a korai gótika híres alkotásait, a német reneszánsz, barokk és rokokó emlékeit őrzi. Átalakítás miatt 2001-ig zárva volt.

Nyitva tartás 10:00 és 18:00 óra között, csütörtökön 10:00 és 22:00 között. A belépőjegy 8 euró, a kedvezményes pedig 4 euró.

Pergamon Múzeum

Berlin és Európa egyik leghíresebb múzeuma. Az öt múzeum közül ez a legnagyobb. 20 évig épült, Alfred Messel tervei alapján, klasszicista stílusban; kivitelezője Ludwig Hoffmann volt. Berendezni a nehéz terepviszonyok, az I. világháború és a gazdasági világválság miatt kb. 30 évig tartott; 1930-ban nyílt meg. Felállítása az egyre sikeresebb elő-ázsiai feltárások vált szükségessé, melynek eredményei (a kiásott műkincsek) az épület elkészültéig a Régi Nemzeti Galéria mögötti ideiglenes épületben kaptak helyet. Nevét legértékesebb építészeti műkincséről, a Pergamon-oltárról kapta.

A múzeum három szárnyában építészeti műemlékek, valamint az ókori gyűjtemény görög és római szobrai, illetve az Előázsiai Múzeum 6000 évet átfogó műgyűjteménye, az Iszlám Művészet Múzeuma kaptak helyet. A Pergamon Múzeumban felállított Pergamon-oltár, milétoszi piackapu, illetve babiloni Istár-kapu világszerte ismertek.

1999 óta a Múzeum-sziget a Világörökség része.
 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?