Főoldal » A borivás kultúrája

A borivás kultúrája

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

,,Az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komoly nép számára ennyi elég… ’’
De minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall például kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni.

Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni. Ha szobában vagy, előbb mindig teríts asztalodra kendőt. A barbár viaszosvászonról iszik, a szerencsétlen, de nem azért mert nincs neki kendője, hanem azért, mert nincs szíve az iváshoz. Minden esetben előbb egyél, legalább néhány szem diót, mogyorót, vagy mandulát. Erre az olajos magra a bor íze kibontakozik. Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és még a csípős újbort erre igyad. A krizanténumról meg ne feledkezz! Lehet sárga, világos-lila vagy fehér, mindegy, de ott legyen. Gesztenye, krizanténum és újbor. Jegyezd meg jól!

A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs, helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan.

Hogyan igyak?

A víz az őselem. Először a víz borrá változik; másodszor a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem. Az anyagból lélek, a lélekből szellem, ez a dupla transzszubsztanciáció, amelyet itt a földön át kell élnünk.

Ennek komoly és nagy lételhatározó tevékenységnek megfelelő külsőségek között kell megtörténnie. A borivásnak csak egyetlen törvénye van: inni. Bárhol, bármikor, bárhogyan. De az emberben fel kell ébrednie az ösztönnek, hogy ennek az ivásnak méltóságot adjon, s ez veti fel a kérdést: hogyan?

Mindenekelőtt poharakról. Életem nagy bánatát mondjam el? Bárhol voltam, otthon, idegenben, ebédkor mindig ugyanaz történt. Megettem a levest, aztán az ősök törvénye szerint megittam a negyven cseppet. Leves után negyven cseppet, olyan bölcsességű szabály, amelyet sohasem fognak tudni megdönteni. Aztán következett a hús a főzelékkel, és a körítéssel és salátával. Ivásra a legalkalmasabb idő, amikor az ember a második fogás nagyobbik felét megette. Ilyenkor a szomjúság eléri tetőfokát. A pohár pedig kicsiny! Még sohasem találtam olyan három és fél-, négydecis poharat amelyben a gonddal kikísérletezett keverékemet elkészíthettem volna, és kellő pillanatban egy lélegzetre az egészet megihattam volna.

Tudom, hogy erre egyesek mit fognak mondani. Azt, hogy miért nem iszom még egy pohárral. Erről ráismerek a barbárra, akinek a legfontosabb dolgok iránt semmi érzéke sincs. Két pohár, az nem egy pohár, és ha az ivás lendülete megtörik, elveszti azt, ami benne a legfontosabb, az egylélegzetűséget. Ha két pohárral kívánok inni, akkor két poharat teszek magam elé. De én viszont egy pohárral és egy lélegzetre akarok inni, pontosan annyit, amennyi szomjúságomnak megfelel. Szomjúságom hossza három és fél-négy deci. Se több, se kevesebb. Ennek a szomjúságnak teljesen egyenértékű megfelelője a fenékig kiürített pohár…

Tulajdonképpen minden rendes háznál, ahol a bort tiszteletben tartják, a féldecis pohártól kezdve (aszu borok) egészen a másfél literesig legalább húszféle pohárnak kellene lenni. Más poharat kell használni délelőtt, mást délután. Ha hosszantartó közös tanácskozásról van szó, mindenki megkapja másfél literes kupáját és úgy iszik, ahogy neki tetszik. Ha könnyebb diskurálásról, alkalmas a kisebb pohár is. Borfajták szerint, keverés szerint, a változatok alig kimeríthetőek. Ezt az ízlésre kell bízni. A kártyához más pohár kell, mit a házi hangversenyhez. Persze alsóshoz más, mint a tarokkhoz. Gondolni kell a pohár üvegének minőségére is, főként a vastagságára. Hogyan ihatna valaki szentgyörgyhegyit vastag pohárból?

A hogyan kérdéséhez tartozik az is, hogy inni milyen társaságban a legjobb. A főszabály: inni. Bárhol, bármikor, bárhogyan. Az ivók számát mindig a bor természete döntse el. Egyetemes bor nagyon kevés van – olyan, amit például az egész emberiség egyszerre ihatna valami nagy ünnepen, mondjuk a világbéke ünnepén. Erre a célra én boraim közül egyedül a somlait ajánlanám. És különösképpen ez a magányosok bora. Mert ma még a világbéke csak a magányos ember mámora. Nagyobb társaságban, húsz-harminc ember, mindig igyon újbort. A legalacsonyabb kategória (diák) kizárólag HOMOKIt,; a legmagasabb (művész) CSOPAKIt, vagy ARÁCSIt. Kisebb társaság GYÖNGYÖSIt. Két-három ember BADACSONYIt. Szerelmesek mindig SZEKSZÁRDIt. Barátok csak igen vén bort, apró poharakból, hogy sokszor koccinthassanak.

Hol igyak?

Bárhol ihatsz, csak ne rejtőzz el soha. Ha elrejtőzöl, olyan leszel, mint annak a nőnek a combja, aki ingét még a nászéjszakáján sem vetette le. Sunyi, vaksi és geil leszel. Bárhol ihatsz, de mindenütt légy öntudatos és szemérmes, mert a kettő egy. Nyáron igyál a kertben, a fa alatt, vagy a verandán, ha nagy a forróság, a hűs szobában vagy a pincében. Légy gondtalan. Nem szabad homályban élni. Mindig mondd: most bort iszom. Ne tagadd le magad előtt, s akkor nem lesz baj. Ne légy olyan, mint a pietista vagy a puritán, aki zabál, s közben azt mondja: nem eszem, nem eszem. Mindazt, amihez kedved van, tedd meg. Ne tagadd meg magadtól főként a szerelmet. És a bort. Ha így élsz, akkor leülhetsz az országút szélére, előveheted kulacsodat és ihatsz, és helyesen fogsz cselekedni. Télen ihatsz a kályha mellett, a konyhában, kint a havon, a korcsmában, vagy az íróasztal mellett. Ihatsz még magányos szobádban is, ihatsz ágyban és a fürdőkádban. Ez mind jól van így.

,,Igyál! Amit kínálok, a tisztaság olaja, a mámor olaja.’’

,,Igyál, a többit majd hozza a bor.’’

(részletek Hamvas Béla a Bor filozófiája c. könyvéből)

Forrás: http://www.szekszard.hu/a_borivas_kuturaja

Fotó: Szekszárd, Kilátó (készítette: Schmidt Valéria)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?