Főoldal » A spliti Poljud stadion

A spliti Poljud stadion

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Hajduk Split csapata és szurkolótáboruk a volt Jugoszlávia, majd a függetlenné vált Horvátország labdarúgásának is meghatározó része.
Az 1911-ben alapított NK Hajduk Split mindig is különleges szerepet töltött be a régió sportéletében. A klub a város egyik fontos szimbólumává vált. Szurkolói nemcsak a focicsapatot buzdították, hanem más spliti labdajáték-egyesületeket is. A lelkes szurkolók nagy szurkolói-egyesületbe tömörültek. A szurkolócsapatok közül a legnagyobb és legszenvedélyesebb a Torcida. A Torcida a legöregebb szurkolói mozgalom Európában. 1950. október 29-én, a Hajduk Split – Crvena Zvezda bajnoki mérkőzés előtt alapították a csoportot spliti származású, de Zágrábban tanuló egyetemisták. Néhányan jártak köztük Dél-Amerikában, és ott szerettek bele a brazil futballrajongóktól ellesett fanatikus szurkolásba. A névválasztást is a latin-amerikai élmény motiválta. A portugál torcida szó egyik jelentése a szurkolás. Az ominózus, 1950-es Hajduk – Zvezda találkozó előtti héten az egyetemisták több ezer Hajduk – rajongót szerveztek be a derbi végigszurkolására, Splitben és Zágrábban egyaránt. A lelátók zsúfolásig megteltek, a játékosok addig még sosem látott hangulatban focizhattak, amit a 88. percben szerzett győztes góllal háláltak meg. A belgrádi központi államvezetés azonban cseppet sem nézte jó szemmel a szerveződést. A találkozó után pár héttel több fiatalt letartóztattak és bebörtönöztek, ahogyan ez akkoriban szokás volt a kommunista Közép-Európa számos országában. A Torcida azonban még így sem veszett el, megvetette a lábát a spliti Hajduk Poljud stadionjában.

1979-es Mediterrán Játékok miatt Josip Broz Tito újjáépítette a stadiont, ahol 14 nemzet sportolója 26 versenyszámban mérte össze az erejét. A stadion befogadóképessége 35000 fő. A renoválás győztes tervét Boris Magaš építész nyújtotta be, akinek munkáját 20 másik közül választották ki. 1979-ben ez volt az egyik legmodernebb stadion a világon. Továbbá az egyik első olyan helyszín, ahol használni kezdték azokat a lexan lemezeket a tetőszerkezetben, amit a General Electric Plastics fejlesztett ki. A lenyűgöző kagylószerű tetőszerkezetet számos más stadionra is alkalmazták a következő években. Jelenleg 19 kabin van a kagylótető nyugati részen. Ezek közül hetet maguk a riporterek, míg a többit a kamerák, a központi bíró, a fotógépek, az eredményjelző és az audio-vezérlés stb. tölti meg. A kabinokat összekapcsolják a tetőn keresztül a világítással, összesen 630 Phillips égővel. A stadion világítása már sok elismerésben részesült. A lelátók kapacitása 50000 volt, ebből 25924 volt ülőhely, míg a többi állóhely. Miután kialakították a kagylótetőt már csak 54 sornyi ülőhely fért el a nyugati és a keleti részen, az északiban pedig csak 27 sornyi.

1980-ban újra nyíltan színre lépett a Torcida. A stadion északi karéjában helyet foglaló szurkolótábor felújította a hagyományt, és a nevet büszkén felvállalva, ismét óriási hangulatot teremtett a Hajduk meccsein. A belgrádi államvezetés természetesen ismét gyorsan közbeavatkozott, és újrakezdődtek a bebörtönzések. Ekkor viszont már nem lehetett elcsendesíteni a fiatalokat, hiszen ez idő tájt a Torcida már nagyon komoly szerepet játszott a Bad Blue Boys-zal (a Dinamo Zagreb ultrái) és más horvát szurkolói csoportokkal a nemzeti öntudat felrázásában, ami végül is Jugoszlávia szétszakadásához is hozzájárult. A szerb és horvát klubok mérkőzésein egyre fokozódott a feszültség, a csúcspont pedig a Dinamo -Zvezda találkozója volt 1990 tavaszán. A zágrábiakat majd minden horvát klub szurkolója segítette, így rengeteg Torcida-tag is jelen volt a Maksimir stadionban, és annak környékén kitört balhéban. A függetlenségi harc idején pedig rengeteg Torcida-tag lépett be önkéntesként a horvát hadseregbe. A harcokban elesett társakról minden meccsen megemlékeznek az élők, az Északi Lelátó (a torcidások  stadionbéli törzshelyén) bejáratánál egy emlékmű áll a hősi halottak tiszteletére. A független Horvátország első éveiben még a Hajduk volt a nemzeti sztárcsapat, ők nyerték a bajnoki címeket és ők tették le névjegyüket Európában.

A Poljud stadion jelenleg a második legnagyobb stadion Horvátországban. Itt rendezték meg az 1990-es atlétikai Európa-bajnokságot és otthonául szolgált volna a 2012-es horvát-magyar közös rendezésű EB-nek is. Tavaly a Poljud volt a házigazdája az IAAF atlétikai versenynek, és így felújították a stadiont. Új kockás füvű pályát, VIP kabinokat és ülőhelyeket építettek.

A nézőcsúcsot az 1980-as mérkőzésen a Hamburg ellen állította fel a Hajduk csapata, mégpedig 52000 fő szurkolóval. Két évvel később, ezt is túlszárnyalták, hiszen 62000 néző volt kíváncsi a Dinamo Zagreb elleni rangadóra. 1911 és 1979 között a Hajduk otthona a legendás ún. Kod stare Plinare stadion volt, ahol ma az RK Nada rögbi klub játssza mérkőzéseit.

Jugoszlávia szétesését követően a szurkolók közötti  barátságot ellenségeskedés követte, amelyben természetesen kiemelkedik a két legnagyobb klub közé szerveződő két legnagyobb szurkolócsoport, a Torcida – BBB ellentét. Találkozásaik alkalmával rendszeresek a rendbontások.

A Torcida jelenleg számos szekcióval rendelkezik a világ több pontján. A legnagyobb külföldi fiók Rotterdamban működik. Európán kívül komoly csoportjaik vannak Észak-Amerikában és Ausztráliában is. Hiszen éljenek is bárhol a fehér mezben játszó, piros-kék címeres klub szurkolói, a jelmondatuk közös. Szlogenjük a Hajduk stadionjának minden oldalán ott díszeleg: Hajduk Lives Forever! A Hajduk mindig él!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?