A túrautak királynője

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Rockenbauer Pál és kis csapata „lelépte” a Hollóházától Írott-kőig megtett, nagyjából 1100 kilométeres távot és úgy találták, hogy az másfél millió lépés. Persze ez csak amolyan tipp jellegű adat, mert az erre az útra konstruált lépésszámlálójuk már az Aggteleki karsztnál bemondta az unalmast. Az 1979-es „sétájukról” készült „Másfélmillió lépés Magyarországon” igazi „kultuszfilm” lett.

 

A „királynő” (Országos Kéktúra) nemcsak hazánk, de Európa első hosszútávú turistaútja is. 1938-ra (tíz éves munkával) készült el az akkor még csak Sümegtől a Nagy-Milic -ig vezető 910 km-es útvonal felfestése. A nyitótúrát Szent István turista vándorlásnak keresztelték el. Folytatás csak 1952-ben, amikor is az akkori “MHK (Munkára, Harcra Kész)” illetve az “Ismerd meg hazánkat” mozgalom keretében meghirdetik meg a Tapolcától Tolvajhegyig terjedő 852 km-es útvonalat. Még ebben az évben át is adják a teljesítésért járó jelvényt (mára már több, mint 4 és félezren rendelkeznek a kitűzővel). 1961-re már valóban országos méretű a mozgalom, és megalakul az MTSZ (Magyar Természetbarát Szövetség) Kéktúra Bizottsága. A hetvenes években meghosszabbították az utat az osztrák határ menti Velem községig.

1979-ben Rockenbauer Pál a Magyar Televízió forgatócsoportjával vágott neki az útnak és a „Másfélmillió lépés Magyarországon” címmel forgatott filmjük mérföldkővé vált az Országos Kéktúra történetében. 7 évvel később ismét útra keltek és az akkori nyugati végpontból elindultak délre Szekszárd felé. Ez a szakasz 1989-től vált a Kék út szerves részévé „Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék-túra” néven. 1992-ben felfestették Szekszárdtól Öttömösig a Bács-Kiskun megyei kék jelzést, a következő nagy egység, az „Alföldi Kék-túra” első szakaszát. A keleti megyék egymás után csatlakoztak saját útvonalukkal, míg a Millecentenárium évére (1996) elkészült a hatalmas kör, összeért a Kék út nyugati és keleti vége (teljes hossza két és félezer kilométer).

Itthoni kiépülésével párhuzamosan a 80-as évektől a Kék-kör útvonala fokozatosan integráns részévé válik az európai hosszútávú turistaút hálózatnak. A 90-es éveket beárnyékoló balkáni háború miatt, az eredetileg Jugoszlávián áthaladó E7 utat át kellett tervezni, így a frissen elkészült délmagyarországi szakaszok (Dél-dunántúli Kéktúra, Alföldi Kéktúra) éppen kapóra jöttek. 1998 nyarára elkészülnek a szlovén és a román határig tartó bekötő utak is. A „hivatalos” beiktatás azonban még 3 évet várat magára, amíg 2001-ben az Európa-túra megrendezésével az E7 magyarországi szakaszán végighalad a nagy nemzetközi vándorlás 5. számú stafétája.

A kiírásból:

A túra teljesítése történhet csoportosan, vagy egyénileg, állampolgárságra való tekintet nélkül, bármely irányban, bármilyen szakaszokra bontva, gyalog vagy sível (vegyesen is). A túra időpontja és időtartama nincs korlátozva.

A résztvevőknek a Kéktúra teljesítését, valamennyi ellenőrző pont érintését, hitelt érdemlő módon igazolni kell. Ez általában az egyéni igazoló füzet megfelelő helyére beütött bélyegzéssel és keltezéssel történik. Bélyegzésként az MTSZ által kiadott bélyegzők lenyomata, továbbá vasútállomáson a MÁV bélyegzése – keletbélyegzővel ellátott körbélyegzője – szükséges. Megfelelő igazolás ezenkívül bármilyen vállalat, intézmény, helyi önkormányzat, iskola, kereskedés, felekezet, művelődési otthon, bizottság, vagy magánvállalkozó bélyegzője, amelyen a helység neve szerepel. Felismerhető – a pontot és személyt együtt ábrázoló – fotók ugyancsak igazolásul szolgálhatnak. A túra teljes távjának bejárása után a füzetet a lakóhely szerinti illetékes megyei, illetve budapesti természetbarát szövetséghez kell eljuttatni, ahol a teljesítést ellenőrzik, igazolják és a jelvény kiadásáról intézkednek.

A kulisszák mögöttA forgatáshoz 16 ezer méter színes negatív filmre volt szükség. A bökkenő mindössze csak annyi volt, hogy akkoriban az egész főszerkesztőségnek nem volt ennyi az éves kerete. A gordiuszi csomót úgy sikerült megoldani, hogy a vadászbarát TV elnök óhajára Rockenbauer bevállalta egy vadászoknak szóló műsor elkészítését (pedig nem szerette a vadászokat), hogy „cserébe” megkaphassa a szükséges nyersanyagokat.

Az operatőrök két kamerával dolgoztak, a kisebbik 4 és fél kiló, a nagyobbik 7 és fél kiló súlyú volt. A hangmérnök „ketyeréje” 13 kilót nyomott (egy mai hasonló tudású gép súlya 27 deka!).

A forgatáshoz használt színes film nagyon érzékeny volt a hőre, minél gyorsabban hűtőbe kellett tenni. Két és fél hónap alatt tönkrement volna, ezért időnként Pestről Volgával érkeztek az új nyersanyagok, és vitték a már leforgatott anyagot.

A mérőkereket egy öregúrtól kölcsönözték, aki abban az időben a Pilisi Parkerdőnél dolgozott és az volt a feladata, hogy a turistaútvonalak hosszát mérje le. Ő barkácsolta ezt a kereket, melynek adott volt a kerülete, számlálóval is el volt látva, így a fordulatszámmal beszorozva a kör kerületét megvolt a távolság.

„Mindenki annyi saját cuccot pakolt be, amennyit akart. Elég racionálisan pakoltunk, tehát elég három alsónemű, elég három ing. De két nap elteltével úgy éreztük, nagyon sok a cucc. Egy hét múlva a cuccok nagy részét kiszórtuk a hátizsákból és hazavitettük a gyártásvezetővel. Bőven elég volt két trikó, két alsónemű, az egyik volt rajtunk, a másikat kimostuk, és úgy gyalogoltunk, hogy az egyiket mindig a hátizsákra akasztva szárítottuk”. -Peták István szerkesztő-

Az útról, a filmről, a túrázás csodájáról meghatóan vallanak az alkotók:

„Az életemben minden földrészen járhattam a munkám miatt. Az Antarktiszon is! A Kilimandzsáró-film, ha úgy vesszük, szintén egy különlegesség volt. Vagy különlegesség volt Ausztrália, a Távol-Kelet, Japán. És mégis, a hozzám legközelebb álló munka ez az „egyszerű” magyar sorozat volt. Az a tíz bolond, akik ott végigbaktattunk, mindent megkaptunk ettől a forgatástól. Örömöt, összefogást, közösségi életet, esténkénti tábortüzet. Volt értéke annak, amit csináltunk. Másrészt ez volt még az az időszak, amikor elcsíphettünk ilyen kis különös csodákat Magyarországon.” -Szabados Tamás operatőr-

…”képzelje el azt, hogy a társaság nem akart hazajönni, világvége hangulat lett úrrá a csapaton az utolsó egy-két napon… „ -Heincz László világosító-

A filmet 1996-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

Ők tízen, akik megcsinálták:

Rockenbauer Pál rendező, Peták István szerkesztő, Szabados Tamás és Stenszky Gyula operatőrök, Sáfrány József rendezőasszisztens, Tubai László segédoperatőr, Faludi Sándor hangmérnök, Heincz László világosító, valamint Tolnai Ferenc (aki a mérőkereket tolta) és Petres Pál (a bedöglött lépésszámláló kifejlesztője).

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?