A Villányi-hegység és az Ormánság legendái

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Villányi-hegység mondavilága szorosan összefügg a természeti környezettel, a hegy különlegességeivel. A meredek hegyen lévő kopár sziklák ihlették a nép fantáziavilágát, hogy magyarázatot adjanak a körülöttük lévő világról.

 

Az Ormánság mondavilága inkább a néprajzi elemekre irányul, és jól tükrözi a paraszti életforma sajátosságait. A mondák olvasása során életre kelnek a régi korok betyárvilágának mitikus történetei. A mondák közül elsősorban azokat ismertetjük, melyek a turistaútvonalak által érintett települések környékéről szólnak.

 

Adrainta rejtélye: Tésenfa déli határrászében, a Drávához közel fekszik az adrainta nevű nádas, bokros rét. Az érdekes hangzású név már az 1863-ben készült térképeken is szerepel. A helybeliek így magyarázzák a név eredetét: A név a “hadra hítta ” elnevezésből ered, ugyanis a tatárjáráskor IV. Béla hadra hívta az ide menekült népet. Mások szerint a törökök elől menekültek ide a tésenfaiak. A harmadik változat szerint: kinn a határban hintázó lányokra hirtelen török lovasok csaptak. Nevetve álltak közéjük, és adrainta kiáltással magasra löködték a lányokat. Innen a dűlő neve.

 

A harkányi gyógyvíz legendája

Dél felől, ha szemre veszed
a harsányi csúcsos hegyet,
láthatod, hogy több barázda
van a sziklás hegybe szántva
és kakas, bak, macska
lábnyom látszik a hegygerinc háton.

Lakott itt egy öreg néne,
volt egy Harka nevű lánya
hét határba nem volt párja.
Szemet vetett rá az ördög,
éjszakánként ott lődörgött.
Nem fogyott ki a beszédbül.

Ha fogad a lányra vásik,
kakaskukorékolásig
szántsd föl a harsányi hegyet!
Szólt az ördög: máris megyek!
Aranyekéjébe fogott egy macskát,
egy kecskebakát, meg egy kakast.

Az asszony a padláslikon
les-várja ugyanbizony
a lópatás mire végzi.
Szeme kidülledve nézi,
hogy az ördög lóhalálba
már a hegyderekát járja.
Ha így nyargal, fölér jóval előbb.

Nosza az asszony futóra!
Tüstént szalad a tyúkólba,
kukorékol kicifrázva,
s ahány kakas recitálja,
még az eke elé fogott kakas is
megszólamlodott!
Az ördög a haját tépte. 

A három állat heggyé vált,
s az ördög, látva, hogy vesztett,
mérgébe toppantott nagyot,
lyuk támadt és elnyelte legott.
Hol pokolra ment a földből
kénszagú melegvíz tört föl.

 

Becsali csárda: A Sellyére vezető út mentén, Drávafok és Bogdása határán Somogy és Baranya megye találkozóvonalán állt a Becsali-csárda. Egyik szobája Baranyára, a másik Somogyba esett. A hagyomány szerint a mulatozó betyárok baranyai pandúrok érkezésekor a somogyi szobába léptek át. A pandúrok más vármegye területére nem léphettek.

 

Diósviszló és a Bőköz: Diósviszló a Bőköz egyik jellegzetes települése. Az 1865-ben készült feljegyzés szerint a siklósi járás három elnevezéssel bír: Hegyköz, Bőköz, Ormány. Ormányt régen a Bőköztől elszakította a Fekete-vízen lévő híd Hídvégnél. Bőközt a Hegyföldtől megkülönbözteti a viselet, mert Ormányban és Bőközben a nők régen fehér ruhát viseltek, a Hegyföldön tarka ruhát. Viszlónak ez a neve ember emlékezet óta, de van egy mellékneve is, hogy Diós (Diás), hogy az országban lévő többi Viszlótól megkülönböztessék.

 

Gyűdi templomtolók: A helyi monda szerint a máriagyűdi templom, valamikor dombon volt. A pap nem szeretett oda feljárni, ezért a templomot felemelték, borsót hintettek alá, és eltolták egy laposabb helyre.

 

Harsányi templom története: Árpád-kori templom áll Harsányban, de csak az egyik fele régi, mert a másik felét a XVI. században építették hozzá. A mohácsi csatavesztés után ugyanis az egyik török bég kiadta a parancsot, hogy bontsák le a harsányi templomot, mert annak köveiből fogják újjáépíteni a siklósi várat. Ezt a templomot Géza király építtette nekünk, nem engedjük lebontani, az életünk árán is megvédelmezzük, mondták a falubeliek. Amikor a bég látta, hogy nem megy semmire, kivezényelte a janicsárokat, odaparancsolta a szomszédos falvak népét, és még a harsányiakat is arra kényszerítette, hogy kezdjék bontani a templomot. Nem tehettek mást a harsányiak, elkezdték bontani a templomot. Kézről-kézre adták a követ, s közben folyt a könnye mindenkinek. A bíró végre észbekapott. Megállapodott a béggel, hogy száz forintot fizet a község, ha a megmaradt részt tovább nem bontatja. Akkor még állott tíz méter hosszan a templom, azt sikerült megőrizni. Később ehhez építették az új részt, ezért nem egyforma a templom két fele.

 

Kémesi betyárok: Kémes külterületének észak-nyugati részén, az adorjási határ közelében van egy mély fekvésű hely. Amikor elárasztja a víz, egyes részei szigetszerűen látszanak ki. Ezért kapta a Szigetek nevét. A helyi hagyomány szerint régen ebben a berkes határrészben betyárok tanyáztak. Közülük itt a legismertebbek voltak: Györegy Pista, Fekete Pista.

 

Kémesi kincskeresők: Kémes határának északkeleti szegletében van a Pénzvájó nevű hely. A néphagyomány szerint egykor valaki itt szőlőt akart telepíteni. Azt híresztelte, hogy itt kincseket talált. Egyik éjjel aztán más kincskeresők is feltúrták itt a földet. A helynek már 1857-ben ez volt a neve: Pénzvájó.

 

Kincs meg a cúni templom: Cún településen a Templom-dombon áll a falu temploma. A helyi hagyomány szerint egy Csécsi nevű ember építette az unokája által talált arany értékéből. A templom előtt az eső többször mosott ki koponyát, sarkantyút. A domb egyszer beszakadt. Az üregben csontokat találtak. Úgy tartják, hogy a török időkben itt temető lehetett.

 

Márfai Vártó: Márfa északnyugati határában, a Tüskés-árok közelében van a Vártó nevű hely. A sík terület korábban berek volt, ma szántó. A helyi hagyomány szerint a Vártó közelében egykor vár állott, és ezen a tavon (mocsáron) át lehetett megközelíteni Márfa felől a diósviszlói várat, amely a Bő-tó északi partján állott. A települést régen kelet felől is berek vette körül. A Víz útja nevű völgy alja ma is nádas hely. 1865-ben még létezett a Váralja nevű hely. Ettől északra a mocsárból kiemelkedő helyen állhatott a vár.

 

Máriagyűdi kápolna: Mária kápolnáját a hagyomány szerint 1148-ban II. Géza alapította egy csodatevő Mária-szobor számára. A kegyhelyet már a régen is sokan látogatták, a pécsi püspöksége idején Janus Pannonius is felkereste. A középkori szobornak azonban idővel nyoma veszett. Úgy tudni, 1698-ban Kaproncáról szereztek be egy újat. Ezt pedig a Rákóczi-szabadságharc idején kellett a hadi események elől biztonságba helyezni. Először Siklós várába, majd a Dráván túlra, Eszékre menekítették. Ma is ott áll a ferences templomban, mert a gyűdiek nem kapták vissza, hiába jártak még Romába is pereskedni. A Gyűdön ma látható kegyszobor a 18, század elejéről származik. 1737-ben a balkáni török háborúból behurcolt pestis pusztított a környékben. Megbetegedett Batthyány Károly gróf is. Édesanyja Strattmann Eleonóra fogadalmat tett Szűz Máriának, hogy ha fia meggyógyul, hozzájárul az új kegytemplom építéséhez. A gróf felépült, a család teljesítette fogadalmát, felújíttatta a Tenkes-hegy oldalában a ferences templomot és a kolostort. A zarándokok egyre sokasodó csoportjai számára 1835-ben gyóntatóudvart építtetek. Máriagyűd szentkútjánál megjelent Szűz Mária, a forrás ennek köszönheti gyógyító erejét. A kútba a búcsújárók pénzérméket dobálnak, vizét a siklósi fazekasok által készített gyűdi korsóban viszik haza. Ha a csodatevő vízzel meghintik a földeket, elhárítja a természeti csapásokat.

 

Ördögszántotta-hegy mondája: Élt egyszer a harsányi hegy tövében egy özvegyasszony , és annak egy világszép Harka nevű lánya. Az ördögnek aki a nagyhegyben lakott szemet szúrt a lány. Gyötörte, ijesztgette az asszonyt, hogy adja neki a lányát. Az a sok üldöztetéstől ráállott, de kemény feltételhez kötötte. Ha éjjel, kakasszóig felszántja az ördög a kőhegyet, övé a lány. Az ördög befogott az ekébe hat pár fekete macskát, és esti harangszókor a nyugati hegyrésztől neki fogott a szántásnak. Éjfélkor kiment az öregasszony, és látja, hogy az ördög már majdnem az egész hegyet felszántotta. Nagyon megijedt. Hanem eszébe jutott az egyezség. Bement hát a tyúkólba és maga kezdett el kukorékolni, mire felébredt a falu összes kakasa, és azok is kukorékolni kezdtek. Az ördög aki a vége felé járt a nagy és kegyetlen munkának hatalmas haragra gerjedt. Elhajította az ekéjét, abból lett a beremendi hegy. Ahol kirázta a földet a bocskorjaiból, ott lett a Göntér és a siklósi hegy. Majd hatalmasat ugrott és bebujt a földbe. Ahol eltűnt ma is kénes forrás fakad, amelyet a lány után úgy hívnak: Harkány. A felszántott hegy meg ott maradt, még a macskák körme nyoma is ott van a sziklákon.

 

Patkó Bandi: Nagycsány belterületén ma is áll a Csókai-csárda. Ma ez a település vegyes- és italboltja. A helyi hagyomány szerint gyakran itt tanyázott Patkó Bandi. A csárdának volt egy titkos bejárata is. A híres betyárvezértől rettegett az ormánsági falvak lakossága. Nem alaptalanul, mert sok rablásnak, goromba tréfának ő volt a kigondolója. Patkó Bandi egyszer a lúzsoki erdőszélen megpatkolt egy piskói embert, mert az nem tudta, kivel van dolga. A patkót a lúzsoki kovács szedte le róla.

 

Siklós névmagyarázata: A város régi neve Soklós, amely alapján a helyi néphagyomány még 1865-ben is őrizte az elnevezés magyarázatát, miszerint lovakkal, lovassággal függ össze. Siklós város több középkori települést olvasztott magába. Ezek közül a Csukma a török hódoltság után még lakott hely volt. Göntér pedig a török időkben lett pusztává. Aranyos és Poroszló falvak már a török idők előtt elnéptelenedtek.

 

Szársomlyó vára: Nagyharsány felett magasodó Harsányi-hegyet vagy szársomlyót az ördögbarázdák mellett egykori vára is híressé tette, ezért Vár-hegy néven is említik. A hegy tetején, annak kelet felőli csúcsán van egy várrom, ahol valaha épület volt. Az emberi kezek által rakott fal közelében egy kerek kút is található, de ez kövekkel telt meg. A hagyomány szerint alagút is létezett a vár alatt. Az alagút Siklós várához vezetett.

 

Szent-kút: Siklós északnyugati határrészében, a máriagyűdi határ közelében van a Szent-kút nevű forráskút. Már az 1855-ös térképen szerepel ez a név. Az 1865-ben készített feljegyzés szerint ez egy bő vízhozamú forráskút, melynek neve Szent-kút. A sziklába vájt ciszternakút környéke korábban búcsújáró hely volt. Hittek abban az odalátogatók, hogy meggyógyul az, aki a kút vizéből iszik.

 

Vár-sziget: A mai Csányoszró belterületétől északra fekszik a Vár-sziget nevű hely. A dombos terület ma erdő. Régen még épületromok is felfedezhetőek voltak. Itt egy 40 x 60 m-es földvár maradványai vehetők ki. A sziget egy részének Vár-domb a neve.

 

Vívó-domb története: Sellye külterületének keleti határvonalán van a Vívó-domb nevű hely. A helyi hagyomány szerint a sellyeiek és a csányoszróiak itt vitáztak a határszemlék, határkiigazítások során. Mások úgy tudják, hogy középkori vívóhely.

 

Zalátai-vár: Zaláta határának északi részén, a Sellyei út mentén van a vár-domb nevű hely. A dombot vízfolyások vették körül, a szigetre hidakon lehetett bejutni. Kút is volt a dombon. A helyi hagyomány szerint a törököknek itt volt váruk. A dombon vélhetőleg a hódoltság idején kis erősség állhatott.

 

 

A BARANYAI-DOMBSÁG NÉPMONDÁI

 

 

Aranyhintó mondája: Szellő község határának délkeleti részén, a falu közelében van a Bartus-legelő nevű hely. A hagyomány szerint itt egy aranyhintó van elásva. Régen sok bort találtak ezen a helyen bőrtömlőkben.

 

Arany-oldal: Szilágy település északi határrészében egy domboldalnak Arany-oldal a neve. 1945 előtt itt ásatások folytak. Emberi csontok, koponyák kerültek elő a római kori sírokból. A helyi hagyomány szerint a törökök itt aranyat rejtettek el, de eddig még senki sem akadt rá.

 

Berkesdi kápolna: A falu határában, Pereked felé található az ún. Kápolna. Érdekessége, hogy négy oldalán Berkesd és a szomszédos falvak (Szilágy, Ellend, Pereked) templomainak oltárképe van ráfestve. Állításának eredete ismeretlen. Gondozója a közelben lakó Hegedűs Jánosné, Kati néni volt, akit róla “Kápolnás Kati néninek” nevezett a falu. A kápolna mellett található egy fogadalmi kereszt, amelyet szülők állítattak az I. világ- háborúban elhunyt gyermekükért.

 

Berkesdi kardos lányok és menyecskék: Berkesd belterületéhez közel, az északnyugati határrészen van a Banyák-dombja vagy Boszorkányok-dombja nevű hely. Valamikor itt egy kápolna állt. Az egykori építmény mondája így szólt: A török elől menekülő berkesdi lányok és menyecskék öregasszonynak öltöztek. Ám így is rájöttek a cselre az üldözők, és ezen a helyen a hölgyek kénytelenek voltak kardot rántani. Mindannyian elestek az összecsapásban. Ennek emlékére állítottak itt egy kápolnát a Berkesdiek.

 

Budányi-kereszt: Bogád településen Budányi György és Tököli Katalin állítatta beteg gyermekük felgyógyulását remélve. Ugyanitt áll a Nagypálék keresztje. Ezt Nagypál Erzsébet és Fekete János állítatta, hogy fiúk hazatérjen a háborúból.

 

Császárhintó: Görcsönydobokán máig is él az a szóhagyomány, hogy ezen a vidéken, pontosabban a Török-sánc nevű helyen ásták el a török császár aranyhintaját.

 

Csoda-forrás (Kápolnai-forrás): Az Erdősmároki-halastó gátjától dél-keletre kb. 300 m-re az út mentén áll a Szent János-kápolna. Az 1820-as években Kisnyárád lakói építették. Korábban is kápolna állt ezen a helyen. Régi leírások szerint a kápolna mellett fakadt egykor a kiépített Csoda-forrás, melynek vize szembetegségből gyógyította ki az embereket. A forrás az 1970-es években kiapadt, ma már nyomait sem találjuk. Régebben a falubúcsú napján (június 24-én) zenés körmenettel zarándokoltak ide a helybeliek. Egyszer egy gróf itt vadászott a környező erdőkben, s valahogy eltévedt. Kocsijával a Malomárok rétjeinek ingoványos árterébe jutott. Megfogadta: ha szerencsésen megmenekül, kápolnát emeltet a forrás mellé. Igéretét beváltotta, s itt fakápolnát építtetett Keresztelő Szent János tiszteletére. A hagyomány szerint az itteni szentkút, a Csoda-forrás vize egykor egy darazsaktól összecsípett embert gyógyított meg. Állítólag egy vak ember megmosta benne a szemét, és visszanyerte látását. Az egyik helyi lakos szerint gyermekkorában testvérének szeme is meggyógyult a forrás vizétől. Egy villámsújtotta ember pedig itt nyerte vissza beszédképességét.

 

Fehéregyház mondája: Szebény határának délnyugati csücskében 1786-ban még állott a Szent László-templom. Ma már csak romjai láthatók, helyét kereszt jelöli. A hagyomány szerint ez a templom a középkori Fehéregyház falué volt, körülötte temető is létezett. A 18. század második felében még több falu tartozott ehhez az egyházhoz. A környék búcsújárói gyakran felkeresték a Szent László-templomot.

 

Kéméndi-kereszt: Kéméndi (Kerner) János állítatta Máriakéménd északi felénél a keresztet 1947-ben, hogy szerencsésen átvészelték a háborút.

 

Kincses kőkecske: Mohács belterületén van a Kercsevina nevű üdülőtelep, ahol a helyi néphagyomány szerint szántás közben régen egy kőkecskét találtak. Boronanehezéknek használták és mezsgyéről, mezsgyére dobálták. Egyszer jött egy török és kereste. Egy kanászgyerek megmutatta neki. A török kinyitotta, arannyal volt tele. Egy marékkal adott a kanásznak is.

 

Kölkedi Vár-domb: Kölked határának észak-nyugati részén fekszik a Vár-domb. A domb ma részben szántó és szőlő. Nevét az egykori várról, illetve annak romjairól kapta. Az 1865-ből származó hagyomány szerint “az itt található faragott tégla, kő, cserépről ítélve ott a török háborúkban vár lehetett – találtatik még régi római réz és ezüstpénz”. 1975 nyarán ezen a dombon Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója egy nagyjából 80×60 m-es területen ásatás során a római kori Altinum fő falának és sarokbástyájának fő falára bukkant. A szájhagyomány szerint e helytől kissé nyugatra vezetett a baranyavári postaút, amelynek az Árpád-korban Hadút volt a neve.

 

Mária-kápolna legendája: Maráza délkeleti határrészében az erdő nyiladékában áll egy gyönyörű kis kápolna. Egy, a közeli szőlejében kapáló horvát asszony vak lánya a kápolna melletti forrás vízében megmosakodva visszanyerte látását. Attól kezdve búcsújáró kis zarándokhellyé vált a környék és felépült a kápolna. Egy kis ékszer ez a Mária-kápolna az erdőben, ahova a hívők még ma is elhozzák máshol, búcsúkban, zarándokutakon vásárolt ereklyéiket.

 

Máriakéméndi kegytemplom legendája: A 15. században épült kegytemplomot Mária-templomként is ismerik. A későbbi időkben átépítették. A Miklós-plébániatemplom és a körülötte elterülő középkori Kéménd a kuruc időkben teljesen elpusztult. A bevándorlók megérkezésekor a templom romjait már ellepte a bozót, csak a szentély állott ép mennyezettel, de tető nélkül. 1740 tavaszán öt lány, köztük Margaretha Rogner és Anna Weiß füvet gyűjtött a templomrom körüli régi temetőben. Az egyik mélyedésből előbukkant Szűz Máriának fényességet árasztó képe, karján kisdedével. A kiáltásukra odasiető Elisabetha Blumenthaler fel akarta venni a képet, de az eltűnt. Néhány nappal később egy ifjú látta, amint Szűz Mária karján kisdedével, dicsfénytől övezve belépett a templomba. A történtekről a falu elöljárósága, valamint az egyházi hatóságok több ízben kihallgatták a fiatalokat. A jelentések hallatára megindult a búcsújárás, ezért Franz Blumenthaler bíró szalmával befedette a régi szentély tetejét, hogy misézésre alkalmas legyen. 1744-46 között hercegprímási engedéllyel a régi szentélyt (ma is a templom szentélye) átalakították Mária-kápolnává. Mivel már akkor szándékukban állt nagyobb templommá bővíteni, nagy sekrestyét, föléje pedig oratóriumot építettek. A pécsi Mária Pichler asszony Mária képet festetett az oltár részére, amiért lánya hosszas szembetegségből meggyógyult.

Pécsi diákok a mohácsi csatában: Nagynyárád délkeleti határrészében van a Fekete-kapu (német nevén Schwarzes Thor), amely korábban puszta volt gazdasági épületekkel. Ma szántó terület. A szájhagyomány szerint itt háromszáz pécsi diák hősként, önfeláldozóan vett részt a mohácsi csatában. Más változat szerint a Vaskapu nevű helyen egy hegyszoros és egy erdő között történt az eset.

 

Poklos-kút: Szilágy település határának északnyugati csücskében van a Poklos-kút nevű hely. A helyi hagyomány szerint pestisjárvány idején a betegek csak ennek a kútnak a vizéből ihattak, és nem hagyhatták el a környéket. Valószínű, hogy a falutól távol eső határrészben e kút környéke volt a poklos (bélpoklos, leprás) betegek elkülönítő helye a középkorban.

 

Öreg-templom legendája: Somberek határának nyugati része, közel a faluhoz az Öreg-templom vagy Török-templom nevű helyen romok láthatók. A szerb lakosság szerint itt török templom  (dzsámi) vagy erődítmény állhatott. Egy német ember bontani kezdte a romos falakat, de amint nekifogott, mindannyiszor elhullott egy-egy állata. Végre azt javasolták, hagyja abba, mire az állathullás megszűnt.

Más nevezetessége is van ennek a helynek. A romok közelében egy kőből faragott kecskét találtak. Ezt a parasztok sokáig boronanehezéknek használták. Egyszer megjelent egy török vagy egy szerb ember; felnyitotta a kecskét, és kivette belőle az oda elrejtett ékszereket.

 

Remete-lyuk: Máriakéméndtől északra a Vár-hegyen török kori vár romjait találjuk. A német szájhagyomány szerint valamikor egy-egy remete lakott itt, ezért Remete-lyuk az elnevezése. Az I. világháború éveiben is volt lakója a barlangnak. A faluba járt kéregetni. A régmúltban rablóbanda is tanyázott itt. Az üregeket a helybeliek rókalyukaknak tartották, de azt is említették, hogy a vár belsejébe vezetnek. Mindmáig titokzatosság lengi körül a nyílásokat.

 

Sváb-kereszt: A szederkényi keresztet a Swab család állítatta 1900-ban fogadalomból. Két éves kislányuk eltévedt a malom körüli kukoricaföldeken, s szerencsére megkerült.

 

Szent-kút: Somberek és Palotabozsok dél-keleti határában, a Véméndi-patak völgyében a halastótól 150 m-re található. A forrás vize a Mária-kápolna falából folyik ki. A Mária-kápolnát vagy Szentkúti-kápolnát 1892-ben emelték Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A kápolna tulajdonképpen az itteni Szent-kút fölé épült. A kút előzménye egy kő alól feltörő forrás volt. A helyiek szerint a csodatévő forráshoz emberemlékezet óta jártak a környékbeliek betegségükben enyhülést keresni. A helyi hagyomány szerint a török előtti időkben itt állott a régi Bozsok falu temploma. Lerombolása után itt a forrás közelében kőoszlopot állítottak Mária-képpel. Ekkoriban a határrész egyik tulajdonosa ugyanis mérgében amiatt, hogy bevetett földjét az odajáró zarándoklók letaposták, a kőoszlopot szekérre rakta és hazavitte. Az ökrök útközben elpusztultak. Más változat szerint a gazda a korábban ott állt templom köveit vitte haza lovaival, majd családtagjai hirtelen meghaltak. Miután lovaival szerencsétlenül járt, a visszavitt kövekből kápolnát emeltetett.

 

Szent-kút (már nem létezik): Máriakéménd déli felén volt található az egykori forrás. Alajos-forrásnak is nevezték régen. Az Alajos elnevezés onnan származik, hogy egyszer Alajos napján nagy jégverés volt, mely elpusztította a határrészt, melynek emlékezetére a Monyoródiak keresztet állítottak. Ez a Szent-kút téglából épített forrás volt Máriakéménd déli részén. Az 1960-as évek közepén elapadt, az építmény beomlott, tégláit elhordták. Vizéhez csodahiedelem fűződött. Főként az 1900-as években, de még az 1930-as években is hittek abban, hogy a gyakori epilepsziát és a szembetegségeket gyógyítja. Távoli vidékekről zarándokoltak ide. Egy szalántai vak kislányt két éven át vittek a forráshoz, s a harmadik évben (1904-ben) két órával azután, hogy megmosta a szemét, visszanyerte látását. Korábban gyógyforrásnak vélték, ezért vizét betegeknek vitték, sebeket mostak vele. A “szent forrás” tövében képoszlop volt. Szűz Máriát ábrázolta, karján Jézussal. A gyógyforrás látogatói (különösen a monyoródi horvátok) fogadalmi vagy hálaadomány jelképéül házilag szőtt kendőt, törülközőt agaattak a képoszlopon kifeszített zsinórokra, gyakran beteg gyermek ingét, hajtűit, hajszalagjait. Kultusza már az 1930-as években megszűnőben volt. Az 1950-es években lebontották.

 

Török-domb Nagynyárádon: Nagynyárád határának délkeleti részén van a Török-domb és a Török-dűlő nevű hely. Evlia Cselebi török utazó és krónikás Császár-dombja néven említi. Szerinte itt állt Szulejmán sátra. A néphagyomány szerint annyi török volt, hogy minden török egy sapka földet vitt oda, és ebből alakult ki egy hatalmas domb.

 

Török-lik: Dunaszekcsőn, a Vár-hegy közelében van a Török-lik nevű barlangbejárat. A néphagyomány szerint az alagút a várból indult és Báta felé vezetett. A nyílás beomlott, ma már csak a bejárata van meg. Úgy tudják, hogy innen a törökök a Duna felé fúrtak, és itt kincseket rejtettek el.

 

Töröksánc: Görcsönydobokán él az a szájhagyomány, hogy ezen a vidéken, pontosabban a Töröksánc nevű helyen ásták el a török császár aranyhintaját.


A népmondákat összeállította Baronek Jenő, Biki Endre Gábor és Lakatosné Novotny Sarolta

Fotó: http://www.ormansag.hu/

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?