Évad nyitó túra – Orfű, 2014

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

2014.01.11.-én, egy évad nyitó túrán vettünk részt. Nagyon szeretek erdőben sétálni, de egy ilyen jellegű túrán még sosem voltam. 08:00-kor volt a gyülekező, ahol a túravezetőink zsíros kenyérrel, hagymával, pálinkával, forró teával és töpörtyűvel vártak minket. 102-en gyűltünk össze, plusz két kutyus, egy nagyon szép magyar vizsla, illetve egy fekete, kissé göndör szőrű kutyus. Ránézésre azt mondanám, hogy amolyan uszkár féle-fajta. Artúr névre hallgatott. Mindketten, nagyon okos, kitartó és szép kutyusok voltak :) A társaság vegyes, hölgyek, urak, fiatalok s kevésbé fiatalok ;) A legfiatalabbunk, olyan 5 – 6 év körüli fiúcska, ki hősiesen végig sétálta nagymamájával a km-ket. Egy rossz szava, hangja nem volt. S a társaság kevésbé fiataljai is tisztességgel végig bandukoltak velünk :)

08:15 után indultunk el, Orfű-Abaligeti elágazás parkolójától indultunk. Első pihenőnk a Gubacsos forrásnál és a felújítás alatt álló turistaháznál volt. Némi helytörténetet kaptunk hírul eme hellyel kapcsolatban, miszerint a Gubacsos kulcsosház a Mecsek egyik gyöngyszeménél, Orfűnél található, kicsivel a Gubacsos forrás és a műút fölött, az erdőben, a kék kereszt és a sárga turistaút metszésében. A Gubacsos kulcsosház nonprofit erdei menedékházként működik a Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub (PTKK) kezelésében. Innen kicsit felfelé haladtunk a Kutya-sír felé. Vadásztacskó sírja a Gubacsos-kulcsosháztól nem messze nyugatra, közel a sárga sávjelzésű turistaúthoz, jobbra egy nagy töbör túlsó végénél látható, színes kerámialapokkal borítva. Előtte egy alumínium táblán a következő szöveg olvasható: “Itt alussza örök álmát az a vadász tacskó, aki gazdáinak sok örömet, vadászélményt szerzett. Hű kis kutyaszíve 1976. III. 8-án dobbant utoljára. Élt hat évet.” Eme rész mondhatni kissé szíven ütött, hiszen én is egy gyönyörűséges tacskó barátja lehettem, ki sajnálatos és titokzatos módon, immáron 3. hónapja nem talál haza. 6 éves volt, az én tacsim, mikor tavaly novemberben útnak indult s még nem tért haza. Akkor a kutya sírnál, álltam s azt kívántam: “Oh én édes kis Morzsikám, bár haza jöhetnél én hozzám!”

Felérve a tetőre, balra fordultunk és szép szálerdőben, jelzetlen, kényelmes, erdészeti utakon haladtunk a több emelet mélységű „töbör országban”. Megismerkedtünk kialakulásukkal és az alattuk megbúvó barlangok keletkezésével. A téli évszakban megnézhettük a sok tavaszi virágot, melyek az indokolatlan meleg hatására előbújtak az avarszőnyeg alól. A fekete és az illatos hunyorról hallhattunk érdekes szavakat, mely szerint e virág, leginkább a Mecsekben honos. Valamint a körülöttünk magasló gyertyánok, bükkök s tölgyek és hangot éremeltek, valamint őshonos génállományuk is. E területen fekszik a vízbázís, mely az abaligeti csepkőbarlang vízelvezetésének része. Vezetőnk szerint esős időben igazán szép, érdekes látni való e terület.

Ezután kicsit letértünk a túra útról, amolyan felderítetlen területre térve bemutatásra kerültek a csemetek, valamint a közel 80 éves bükk fák. Majd a turistautakat keresztezve ki értünk az abaligeti legelő gerincére, ahonnan csodálatos panoráma tárult elénk. Ezen az útvonalon néhol igen sáros volta az út. Artúr kutyus élvezte a legjobban a sarat és a pocsolyákat. A panoráma tényleg nagyon csodás volt. Míg mi gyönyörködtünk, Artúr megpihent. A társaság egy része más út vonalon ment, mi pedig innen, az abaligeti legelő gerincéről a Vacak-forráshoz ereszkedtünk le, majd mellette felfelé elhaladva ismét a gerincen folytattuk utunkat. Ott pedig már ismét társainkkal folytattuk tovább. A kéktúra útvonalán értünk be Abaligetre, ahol a tavak mentén a cseppkőbarlang volt a cél. Az abaligeti polgármester fogadott minket, néhány kedves szóval s finom, frissen sült pogácsával. Túra vezetőnk sok érdekes dolgot elárult a denevérek párzási időszakáról, téli álmukról, miért ne zaklassuk őket, mit kell tennünk, ha a számára normálatlan helyre azaz lakásba kerül, mivel táplálkozik s ehhez hasonló érdekességeket.

Ezután sokakat busz vitt el vagy Pécsre vagy vissza az elágazáshoz. Mi hárman az út mentén vissza sétáltunk, majd onnan kocsival haza tértünk, hogy a napot babgulyással, lángossal a hasunkban kipihenjünk.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?


Warning: Unknown: write failed: No space left on device (28) in Unknown on line 0

Warning: Unknown: Failed to write session data (files). Please verify that the current setting of session.save_path is correct (/var/www/clients/client0/web5/tmp) in Unknown on line 0