Főoldal » Háborúban „elesett” világörökségek

Háborúban „elesett” világörökségek

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Keményen állták a sarat, dacoltak faggyal-hőséggel, viharos szelekkel és évszázadokkal. Az emberrel szemben azonban gyengének bizonyultak. Na, nem a fizikumával győzte le őket a homo sapiensnek nevezett lény (ki egyébként az elnevezés ellenére sem értelmesnek, sem gondolkodónak nem mondható), hanem „csodálatos” gépfegyvereivel.

2013. április 24-én 1300 éves történelmet pusztított el a szíriai polgárháború, ami olyan sokkot okozott, mint ha nálunk a Mátyás-templom vagy a Dohány utcai zsinagóga tűnne el – olvasom a hvg.hu oldalon két nappal később.

Az Ommajád-mecset (Nagymecset) és a mellette levő fedett piac egy két hete kirobbant harc következtében kiütött tűz során leégett, a fentebb jelzett napon pedig a mecset minaretje leomlott. Valamennyi épület Aleppó óvárosának és a világörökségnek is része. A kormánycsapatok hónapokkal ezelőtt fészkelték be magukat a mecset falai közé, ahonnan a lázadók megpróbálták kiűzni őket. A felelősséget illetően a két fél most egymásra mutogat.

Az ENSZ szakosított szervezetének közlése szerint a Szíria területén fellelhető hat világörökségi helyszín közül ötöt ért eddig komoly kár, vagy pusztult el teljesen (köztük az ókori Palmüra romjai).

Palmüra, a „Sivatag Menyasszonya – közel százezer lakosú város – civilizációk találkozási pontjában állt; a selyemút egyik fontos állomásának számított és a tömjénút végpontja volt. Virágzása az i. e. első században kezdődött, majd az utolsó királynője, Zenóbia római fogságba kerülését követő lázadást vérbe fojtó római megtorlással véget is ért, miután 273-ban a visszatérő Aurelianus császár leromboltatta a várost. 2012. márciusában a szír hadsereg katonái a fellegvárba fészkelték be magukat. Mivel a közel-keleti országban továbbra is dúl a polgárháború, jelenleg felmérhetetlen, hogy milyen károkat szenvedtek el az ókori romok.

Az Afganisztán fővárosától, Kabultól 230 kilométerre északnyugatra található Bámiján-völgyi kultúrtáj és régészeti leletegyüttes 2003-ban került az UNESCO világörökségi listájára. Az egész világot sokkolta a hír, amikor a tálibok – figyelmen kívül hagyva a nemzetközi tiltakozást – leromboltak két hatalmas Buddha-szobrot a völgyben, azzal magyarázván a dolgot, hogy az alkotások iszlámellenesek. A 2.500 méter magasan okkerszínű homokkő sziklafalba vésett óriási domborművek az 55 méter magas Szorhbot (Vörös szobor) és a 38 méter magas Sah Mama (Királyok anyja) a világ legnagyobb álló Buddha ábrázolásai. 2001 márciusi lerombolásuk óta a vallási fanatizmus és intolerancia mementói.

Timbuktu – A Mali középső részén található város a 15.-16. században az iszlám szellemi központja volt. Az al-Akíb imám által a 16. században restauráltatott három nagymecsete a Dzsingarejber, a Szankore és a Szidi Jahja a szongáj birodalom fővárosának szellemi aranykoráról tanúskodik. Ezek közül a Szidi Jahját 2012. július elején rombolták le a Din Anszár iszlamista csoport fegyveresei, miután a világörökségi listán szereplő tizenhat mecset közül hetet tettek a földdel egyenlővé. Az Anszár Din fegyveresei az iszlám szalafista ágához tartoznak, és bálványimádásnak tekintik a helyi szúfi iszlám síremlékeket.

Mostari Öreg-hídA délszláv háború során 1993-ban, egy horvát tank alig két nap alatt semmisítette meg a 426 évig háborítatlanul álló mostari Öreg hidat, melyet Csontváry egyik legismertebb festményén („Római híd Mosztárban”) is megörökített. Megépítését I. Szulejmán szultán határozta el 1557-ben. Az építkezést 1567-re fejezték be, és ekkor a mostari híd volt a legnagyobb egynyílású kőhíd.

A legenda szerint a híd tervezője és építésének felügyelője, Hajrudin 1566-ban még az állványok lebontása előtt elhagyta a várost, mivel Szulejmán azt ígérte, halállal lakozik, ha a híd összeomlik. Ekkor azonban még elképzelni sem tudták azt a fél évezredet, melyet az Öreg híd túl tudott élni, és fogalmuk sem lehetett arról a technikáról, ami végül lerombolta.

A hidat végül 1993. november 8-án egy horvát tankból kezdték el lőni, de a hajdani török építész olyan jól konstruálta meg a szerkezetet, hogy végül csak másnap, az egyik pillért ért találat után omlott a Neretvába. A szégyenteljes eseményt a horvát katonák gépkarabélyainak „örömsortűzei” követték.

A jelképpé vált híd azóta a többéves, nemzetközi munka eredményeképpen az eredeti helyére, eredeti formájában visszakerült.

A tragédiák újra és újra a felszínre hozzák a kérdést: mennyire becsüli meg a múltat az emberiség és az egyes nemzetek. Egy hazai példa:

Ráday Mihály 1979-ben létrehozta hírneves városvédő műsorát Unokáink sem fogják látni címmel. 2010-ben a Magyar Televízió minden magyarázat nélkül megszüntette.

No comment.

Képek: 1.-2. Aleppo, 3.-5. Palmüra, 6.-8. Bamiján-völgy, 9.-11. Timbuktu, 12. Mostar, 13. Csontvára festmény

Képek forrásai: constructionweekonline.com, commons.wikimedia.org, phoenix-syria.com, okoricivilizaciok.network.hu, irregulerwars.blogspot.com, copypaste.am, zaqzaqat.blogspot.com, seamusmurphy.com, blog.daum.net, dailykos.com, palinstravels.co.uk, artleo.com, keptarmidore.blogter.hu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?