Főoldal » Látókör

Látókör

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

2012. február 6.

Nem bírtam magammal, hát nyakamba kaptam a várost és ellátogattam abba az aikido klubba, amit Madjoe egyik finn barátja ajánlott. Meidokai a neve és a honlap szerint nincs messze a belvárostól. A belvárostól valóban nincs messze, csak tőlünk van messze. Egy órát kolbászoltam, mire odaértem.

Negyed órával a kezdés előtt, mikor épp kezdtem átöltözni, megérkezett az edző. Magas, testes, mégsem kövér, teljesen kopasz és barátságos ábrázatú. Sajnos nem emlékszem a nevére. Sok szeretettel üdvözölt engem, elmondta, hogy a Meidokai Endo Sensei és Tissier Sensei tanításait követi, és azonnal leszögezte, hogy Ő csak egy edző a sok közül és, hogy reméli ez nem fog nekem problémát okozni. Mondtam, hogy nem, mivel a mi klubunkban is négy instruktor működik. Lám milyen előnyei vannak a Kigarukai klubnak :)

A formaságokkal, az aikido etikettel itt nem igazán foglalkoztak. Nem csupán edzés közben, hanem az elején és a végén is olyan sorrendben ültünk le seizába, ahogy éppen nekünk tetszett. A mokuzou is formális jellegű volt, nem fordítottak rá többet pár másodpercnél.

Számomra a legmegdöbbentőbb és a legkellemesebb élmény az volt, hogy az edző – csak miattam – végig angolul tartotta az edzést. Ezért titkon nagyon hálás voltam neki, mert lélekben már fel voltam készülve rá, hogy a sok “yksi-kaksi”-ból egy szót sem fogok érteni. Idegenként nekem kéne megtanulni ennek az országnak a nyelvét, Ők viszont úgy gondolták, hogy én egy szívesen látott vendég vagyok, így nekik kell az általam beszélt nyelvet használniuk. A melegség, amit emiatt a gesztus miatt éreztem felolvasztotta a sétálásban lefagyott lábaimat.

Gyors bemelegítés után kokyunage-k következtek, több vezió egymás után, majd a technikák. Az egész edzésre jellemző volt a könnyed, baráti légkör. A magyarázattal keveset foglalkoztunk, gyakorolni viszont annál több alkalmunk adódott, ettől függetlenül az edző mindenkihez odament megnézni, hogyan megy neki az adott technika.

A kopasz edző két kedvenc ukéja:

– Egy lila hajú, szakállas csávó

– Valamint egy narancssárga tinccsel rendelkező hölgyemény

Az edzés során sikerült néhány tanulságot is leszűrnöm:

– Ha iriminage során az uke fejét a vállgödrömbe helyezem, akkor talán nem fog az uke elszökni

– Az ikyo-t vágni kell és nem tolni

– Fölülről indított aihanmi-ból is lehet iriminage-t csinálni

– Valamint mindezek összessége: lehet, hogy teljesen másképp csinálják az aikidot, mint mi, de valahol mégis ugyanúgy.

Annyira felpörgetett ez az edzés, hogy alig bírtam este elaludni. Igazán megéri azt a 100 eurót hét hónapra.

Az első dolog, ami olcsóbb, mint Magyarországon.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?