Legendák világa – A Stephansdom alapításának története

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Réges-régen Jasomirgott Henrik, vadászatra indult. Egyszer csak megpillantott egy csodálatos szarvast. Amikor a szarvas észre vette az őrgrófot, megpróbált az erdő sűrűjébe menekülni. De Jasomirgott üldözni kezdte, azonban egy tisztáson elveszítette a szeme elől. Mivel az üldözés hosszabb ideig tartott, az őrgróf nagyon elfáradt.

Álmos szemekkel pillantott a csodálatos városra Bécsre, és elhatározta, hogy egy fa alá fekszik egy kicsit kipihenni magát. Egy kis idővel később már aludt is. Álmában hirtelen egy építőmester-legény állt előtte. Egy nyitott tekercset tartott a kezében, amelyen egy hatalmas templom alaprajza állt. A legény így szólt Jasomirgotthoz: –  Hogyha a kicsi Stephan templomocska helyén hatalmas dómot építenél, akkor ezt a helyet csak jó dolgok érnék. Ez a dóm a város közepén állna és minden ember számára nyitva állna és Bécs csodálatos jelképévé válna. Jasomirgott a tekercs után akart nyúlni, de amint kinyújtotta a kezét, felriadt álmából, de a fiatalember eltűnt. Teltek-múltak a napok, az álom azonban nem ment ki a fejéből. Így elhatározta, hogy felépíti a dómot. Falkner Oktávian építőmestert bízta meg a dóm építésével. Már az alapok készítése közben az építőmester beteg lett.Éppen ekkor kínálta fel egy fiatal mesterlegény, aki a regensburgi dómépítő iskolából érkezett,  a szolgálatait. Kiváló bizonyítványokat tudott felmutatni, így a dómépítő mester rábízta a dóm építésének a folytatását.Egy napon elment Jasomirgott az építőmester műhelyébe és meglátta a legényt. Megijedt, mert felismerte benne azt a fiatal embert, aki álmában megjelent. Beszélgetni kezdett az Oktávián építőmesterrel, akitől megtudta, hogy a legényt Fridolinnak hívják és Regensburgból jött. Sok év telt el amikorra a dómot felépítették.  A dóm felszentelése napján Fridolin az építőmester elé állt és a következő szavakkal búcsúzott:
– Mennem kell. Még nagyon sok templom vár rám, hogy felépítsem. Az építőmester nehéz szívvel engedte el Fridolint és Fridolinnak meg kellett ígérnie, hogy meglátogatja az építőmestert, mielőtt örökre lehunyja szemeit.
Oktávián még néhány éven keresztül gyönyörködhetett pompás művében. De eljött az idő, amikor már érezte, hogy lassan elszáll az ereje és tudta, hogy a búcsú órája közeleg. Utolsó perceiben a titokzatos mesterlegényre gondolt. Hirtelen kinyílt az ajtó, mennyei fény töltötte meg a szobát. Ekkor Fridolin lépett halálos ágyához. Egy mosoly lepte meg az építőmester arcát, mert felismerte a hű mesterlegényt.
– Jézus Krisztus, TE voltál az, aki a Stephansdom építésénél segítettél!
Ezek voltak az utolsó szavai s azután békésen elaludt.


Szerző: Schmidt Valéria

Foto: Creative Common

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?