Lehull a fátyol – A hárem titokzatos élete

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A hárem titokzatos élete sokáig foglalkoztatta a nyugati világ képzeletét. Hiszen éppen zártsága miatt nem igazán lehetett tudni mi történik a zárt falak mögött. A hárem szó arab eredetű, jelentése “tiltott”. A hárem életét nem jegyezték fel írók, vagy a hárem lakói, nem említik történelmi források. Mint ahogy a neve is mutatja a három tiltott és zárt terület volt, kívülálló halandó nem tehette be a lábát a hárembe és a benn élőknek pedig szinte semmilyen kapcsolatuk nem volt a külvilággal.

A török történelmi irodalomban sem esik szó a nők helyzetéről, részben azért mert nem voltak a nők egyenjogú tagjai a társadalomnak. A férfiak, elsősorban az uralkodók, ill. magasabb rangú férfiak tulajdonát képezték, semmilyen joggal nem rendelkeztek. Csak magasabb rangú férfiak joga volt, hogy háremet tartsanak fenn. Az alsóbb rendű réteg bár elfogadott volt a többnejűség, nem tarthatott háremet és a feleségek száma is korlátozva volt. A háremben élőket el is kellett tartani, így azt csak a tehetősebbek tehették meg.

A nyugati társadalmakban a korábbi időkben, amikor a hárem életét még sok titokzatosság vette körül, a háremet orgiák színhelyeként képzelték el. Más kutatók szerint az ottani élet inkább egy kolostor életéhez hasonlított.

A titokzatosság és elzártság ellenére is sikerült mára már kutatóknak és történészeknek lehullatni a fátylat a témáról így már sok írás, cikk ill. kutatási eredmény jelent meg a háremek világáról.

A háremben élők különböző réteget és rangot alkottak. Legtöbbjük rabszolgaként került a hárembe, nagy részük nem török származású volt. A háremben megtanulták a török nyelvet, megtanultak írni olvasni, a zenei tehetséggel rendelkezőket megtanították zenélni, megtanulták az etikettet és még sok mást. A tehetségesebbeknek így lehetőségük volt a felemelkedésre a hárem keretein belül. Így fordulhatott elő, hogy a rabszolganőből szultána lett, vagyis az uralkodó felesége és ezzel rangsorban a szultán anyja  után következett. A szultán anyjának az elnevezése pedig „valide” volt. Az anya szultánnőt a dinasztia családtagjai követték a rangsorban, gyermek, testvér, feleség, ők „haszekik” voltak. A középső szintet az őrködéssel és a tanítással megbízottak foglalták el. A hierarchia alsó fokán pedig a rang és elnevezés nélküli szolgáló személyzet helyezkedett el.

A háremben nevelkedtek a kis hercegek és hercegnők, vagyis a szultán utódai is.

Az anya szultánnő és a magasabb rangú rabszolganők napidíjban részesültek és vagyonuk is lehetett.
Akcse volt az oszmán ezüstpénz. 50 akcse értéke egy arany forintnak felelt meg. A valide napidíja magasan felülmúlta a legfelsőbb rangot betöltő állami pozíciókban lévők napidíját.
A napidíj mellett a szolgálók száma is emelte a a hierarchiában elfoglalt pozíciót.
A felemelkedés azonban keveseknek adatott meg. A szultán háremében akár kettő – háromszáz „ágyas” is lehetett. A szultán azonban csak a háremben élők töredékét részesítette „kegyeiben”. A többiek csak reménykedhettek, hogy talán egyszer rájuk is sor kerül.

Az út a ranglétrán  sok-sok nehézséggel volt övezve, intrikák,  ellenségeskedések, akár testi bántalmazások árán, vagy éppen gyilkossági kísérletekkel fűszerezve, mint ahogy azt a sokak által kedvelt, részben sokat vitatott Szulejmán c. filmsorozatban is ábrázolják. A sorozat valóban sok történelmi hűségű jelenetet ad a hárem életéből.

A sorozatban mi azonban sokkal többet láthatunk a szép háremhölgyekből, mint bárki kívülálló az évszázadok folyamán, hiszen ha a hölgyek esetleg elhagyhatták a háremet, vagy idegen lépett a hárembe, például szükség esetén egy orvos, akkor a hölgyek teljes testét és arcukat teljesen eltakarva jelenhettek csak meg. Ezzel az öltözékkel még ma is találkozhatunk több országban, vagy éppen láthatunk török, iszlám vagy arab származású hölgyeket az utcán hagyományos ruhákban, arcukat kendővel fedve Európa több városában, bár egyre inkább kevesebb alkalommal.
A háremben élő hölgyeket általában évente egyszer kirándulni vitték.

A szultán a megunt „ágyast” sokszor továbbajándékozta valamelyik előkelő szolgálójának. Az ágyas mellé hozomány is járt. Ez lehetett ház, vagy más ingóság, vagyon.

A háremben az eunuchok vigyáztak a biztonságra és a hölgyekre. Általában fekete eunuchokat alkalmaztak, akik már gyermekkorukban kerültek a szultáni udvarba. Kasztrálták őket. Ők is tanultak, felkészítették őket a rájuk váró feladatokra. Felettesük volt a hárem legfőbb agája.

A hárem elsődleges feladata volt az örökösöknek a biztosítása. Túlnyomórészt sikeresen teljesítette a célját. Mondhatnánk túlságosan sikeresen is. Hiszen a sok-sok utód elfogadott korábbi hagyományok szerint igyekezett riválisát az útból félretenni, hogy ő léphessen apja helyébe. Így gyakori volt a családon belüli gyilkosság.

Szulejmánnak már a trónra lépése előtt születtek rabnőtől gyermekei, nem Mahidevran fia Musztafa volt az első gyermeke.
Szulejmán egy idő után monogám életet élt, nem volt egyetlen ágyasával sem kapcsolata, csak Hurremmel.

A Rubicon c. magazin Szulejmánról szóló 2013. febr-márc. számában megemlíti, hogy Szulejmán utódai életüket nagyrészt a háremben töltötték szórakozással, ivással, mulatozással, ágyasaikkal. Közülük is kiemelkedett Murád a 16. sz. második felében, akinek állítólag 112 gyermeke született, de még halálakor is 19 ágyas hordta gyermekét szíve alatt.

Írta: Schmidt Valéria

Címkép: http://colin-falconer.blogspot.hu/2012/02/life-in-ottoman-harem.html

Ajánlott bejegyzések:

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?