Főoldal » Megvalósult a „kapitány” álma – interjú Márton Gáborral, a Hotel Magyar Király**** igazgatójával –

Megvalósult a „kapitány” álma – interjú Márton Gáborral, a Hotel Magyar Király**** igazgatójával –

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Évtizedek óta Székesfehérváron élek. Naponta történelmi emlékek között járva teszem a dolgom. Megszokott épületek köszöntenek, változatlanságukban is gyönyörködtetnek. Ha megváltozik a megszokott kép, akkor az átmenet néha aggodalommal tölt el. Vajon átalakulása megőrzi-e azt, ami továbbélésre ítéltetett? Tanúja voltam egy épület újjáéledésének, figyelemmel kísérhettem készülődését a nagy pillanatra, mikoris koronával a fején, szép palástban megnyitotta kapuit.

Ismeretlen ismerősként léptem be a széles bejáraton. Az elém táruló kép, a tágasság érzése elkergette az aggodalom hónapok alatt összegyűlt felhőit. A tágasság a nyitottsággal találkozott, amikor megismertem Márton Gábort, a szálloda igazgatóját. A kellemes hangulatban töltött idő alatt, beszélgetésünk után számomra nem maradt megválaszolatlan kérdés.

Egy patinás épületben, mely 200 éve a vendégek kényelmét szolgálja, ahol lépten-nyomon visszaköszön a múlt, milyen módon sikerül a mai kor emberének megváltozott életritmusához és igényeihez alkalmazkodni oly módon, hogy lehetőség legyen a „boldog békeidők” emlékeit is felidézni?

Egy álmom vált valóra akkor, amikor a tulajdonosi körrel egyetértésben, szokványostól nagymértékben eltérő, a dicső múlthoz méltó felújítás mellett döntöttünk. A 200 éves múltra visszatekintő, patinás műemlék épület akkori igazgatójaként, elképzeltem egy olyan szállodakomplexumot, ahol az épület minden szeglete a régmúlt üzenetét hordozza, a vastag falak megőrzik a város történelmi emlékeit, de szolgáltatásaink maradéktalanul teljesíteni tudják 21. század technológiájához szokott, üzleti réteg valamennyi igényét. Nagy öröm számomra, hogy a partnereink a legnagyobb elégedettséggel nyilatkoznak szolgáltatásainkról. Érzékelhető számukra a múltidéző üzenetünk, de örömmel élnek a szállodában fellelhető csúcstechnológiával is.

Régi, de mégis a legújabb szálloda Székesfehérváron a Hotel Magyar Király****. Elhelyezkedésében a történelmi Belváros része, életkorából adódóan a történelem részese. A város, amelyben épült, kedvelt turisztikai célpont. Milyen módon egyeztethetők össze a turisztikai programlehetőségekkel a hotel ajánlatai?

A szálloda PR csapata szinte együtt lélegzik a Tourinform irodával, igyekszik első kézből tudomást szerezni minden, a régióban zajló eseményről és programcsomagjainkba is beépítjük a gazdag történelmi múltat bemutató emlékhelyek, múzeumok kínálatát. A turisták számát igen alacsonynak tartom a városban és ezzel egyenesen arányosan a szállodánkban is. Pedig mi nem csak az üzletemberek igényeit tudjuk maradéktalanul kielégíteni, hanem a legigényesebb turistákét is.

Nem érzem még késznek a város marketing koncepcióját. Nagy öröm számomra, hogy egyre többször kérik ki a véleményünket a város vezetői, s látom a pozitív változásokat is, de ez csupán egy hosszú folyamat kezdete. A köztudatban még mindig tranzit városnak tekintenek bennünket, s ezt a rossz paradigmát hosszú évek kemény munkájával lehet csak megváltoztatni. Emlékszem, hogy amikor közel egy évtizede Siófokon dolgoztam, a balatoni régió hasonlóan nehéz helyzetben volt. Az akkori összefogásnak csupán pár éve lehet érezni a pozitív hatását. Még sok munka vár ránk.

Tudomásom szerint az elmúlt év nyarán nyitotta meg kapuit ismét a felújított szálloda. Összehasonlítható-e egy év elteltével a korábbi időszakokhoz képest a vendégforgalom változása? Vonzó-e az új külső?

A hivatalos megnyitó ünnepség 2010. decemberében volt. Az azóta eltelt közel 7 hónap azt bizonyította, hogy a célpiac várakozásainkon felül fogadta a szállodát. Azok a partnereink, akik korábban is megtiszteltek bennünket bizalmukkal és ismerték a felújítás előtti Magyar Királyt, szinte el sem akarták hinni a változásokat. Őszintén szólva az előzetes tervekből magam sem gondoltam volna, hogy a múlt és jövő ilyen tökéletes harmóniáját leszünk képesek megvalósítani. Az új partnereink között olyan cég is van, akik számára nem volt elégséges a város korábbi négycsillagos kínálata, s gyakorta utaztatták vezető beosztású munkatársaikat Budapestre. Ma már ezt nyilván nem teszik. Egyszóval, az új külső maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeinket és a már meglévő vendégkörünk mellé, újabb ragyogó partnerek csatlakoztak.

A város legelegánsabb szállodája csillagainak számával is vonzza a vendégeket, az igények és a szolgáltatások találkozásával. Meghatározható, jellemezhető-e a vendégkör, illetve a bel-és külföldi utazók aránya?

A szállodai vendégeink nagyobb részben külföldiek, hiszen a régióban tevékenykedő multinacionális cégek, közép- és felső vezetői általában az anyacég állampolgárai. A rendezvények esetében természetesen a belföldi vendégkör a dominánsabb. Azáltal, hogy szállodánk rendelkezik a régió legnagyobb olyan konferencia kapacitásával, ahol helyben és magas színvonalon kielégíthető a partner szállás- és étkezési igénye is, az arányok szinte megegyeznek.

Egy szálloda – mely mindenkor a város része és a polgároké is – szívesen veszi, ha nem csak szállóvendégek, hanem helybéliek is felkeresik. Mennyire jellemző ez a tendencia itt, Székesfehérváron? Milyen lehetőségeket lát szállodaigazgatóként a jó értelemben vett és ezáltal működtethető lokálpatrotizmus felélesztése érdekében?

Nagyon örülök a kérdésének. Bár Budapestről érkeztem évekkel ezelőtt, magánemberként is nagyon megkedveltem Székesfehérvárt és az itt élő embereket. Szállodaigazgatóként sokat tehetek azért, hogy a városban élők sajátjuknak tekintsék a Hotel Magyar Királyt. Ez a csodálatos szálloda a város kulturális örökségének egyik ékköve, amelynek kapui nyitva állnak az év minden napján a nagyközönség számára. Örömmel csatlakoztunk a város azon kezdeményezéséhez, ahol előre leegyeztetett időpontokban, vezető munkatársaimmal, örömmel állunk az érdeklődök rendelkezésére, s mutatjuk be az egész szállodát, a padlástól a pincéig. Térítésmentesen adunk otthont olyan konferenciasorozatnak, ahol a térségben élő, hátrányos helyzetű emberek esélyegyenlőségét igyekeznek javítani. A hétköznapokon olyan ínycsiklandozó többfogásos, változatos és bőséges menüválasztékkal állunk a belvárosban dolgozó, esetlegesen csak arra sétáló városlakóknak, ami akár a la carte étlapokon is elismerést váltana ki. Itt nem a gazdaságosság a fő szempont, hanem a szolgálat és az első lépés megtétele a városban élők irányába.Sokszor azt látom, hogy  a városban élő emberek nem elég büszkék az értékeikere, nem élnek páratlan lehetőségeikkel. Sokan indulnak el városból Budapest illetve a Balaton irányába kikapcsolódni, családi rendezvényeket bonyolítani, pedig szállodás- és vendéglátós kollégáimmal magasabb színvonalon, helyben tudnánk kielégíteni a legkülönfélébb ígényeket is. Azt tekintem a szálloda igazgatójaként egyik fő feladatomnak, hogy olyan értéket adjak a szállodánknak a városiak szemében, hogy számukra is olyan fontos legyen a szállodánk, mint amilyen szeretettel és szakértelemmel mi várjuk őket.

Ausztriában és Németországban a vendéglátás „családi mesterség”. Apáról fiúra száll, és a véráramban csörgedezik tovább. Magyarországon a szállodaszakma tanulható. A hoteleknek a vendégek érdekében saját „tananyaggal” is rendelkezniük kell, melyeket a „hely szelleme” határoz meg. Meghatározza-e egy szálloda igazgatója a „mindent a vendégért” viselkedésmintákat?

A szállodaszakma valóban tanulható, számtalan közép és felsőfokú intézményben folyik magas színvonalú szakember képzés, de a frissen végzett hallgatók véráramában a legritkább esetben érzem azt a pluszt, amit jogosan elvárok, az elégedett vendégeink érdekében. A szakmánk alapjai valóban megtanulhatóak az iskola falai között, de az otthonról hozott belső értékek és a napi házspecifikus sztenderdek nélkül, az ott megszerzett tudás nem sokat ér. A szálloda igazgatójaként a példa értékű vezetés híve vagyok. Szeretem a mindennapi élet minden percében magam bemutatni a munkatársaimnak a szakma és vendég iránti, jó értelemben vett alázatot, segíteni akarást és szakértelmet. Remélem, hogy sikeresen. Ennek elbírálása már a vendégeink feladata. Aki kíváncsi az eredményre, várjuk szállodánkban, legyen a kritikusunk!

Negatív felhangja miatt nem szívesen használjuk a válság kifejezést. Egyes pozitív szemléletű meghatározás szerint: „A válság nem más, mint élvezetes vitorlázás a viharban.” Talán lassan csendesednek a hullámok és már látszik a túlpart. A Hotel Magyar Király**** hajója a kikötő felé tart?

Véleményem szerint a válság inkább az erőviszonyok átrendeződése volt a gazdaságban. Sokan belebuktak, de a profik megerősödtek. Mi abban az időben kezdtünk hozzá a rekonstrukcióhoz, amikor mások feladták a harcot, eladták a szállodáikat illetve belefulladtak a hiteleikbe. Úgy ítéltük meg, hogy amennyiben megfelelően tudjuk pozicionálni magunkat és nem akarunk a város négycsillagos palettájának újabb „gyöngyszeme” lenni, hanem a jelenlegi ígényeket célozzuk meg, akkor éppen abban az időben leszünk jó helyen, amikor arra a legnagyobb szükség van.  Most úgy tűnik, jól döntöttünk. Természetesen idő kellett  a piaci bevezetéshez, de úgy érzem, hogy egyre inkább el tudjuk foglalni a bennünket jogosan megillető helyet a kínálati palettán. Bár sokan még érzik a vihart, a mi hajónk talán már a szélcsendes kikötő felé tart. A „hajó kapitányaként” kijelenthetem, hogy „matrózaimmal” szeretettel várjuk partnereinket a csendes öbölben.

A beszélgetés végén stílszerűen „Jó szelet!” is kívánhattam volna az „öreg hajó” fiatal kapitányának, de ezúttal erőt és kitartást várunk tőle és azt, hogy derűjét megőrizve, kedves mosolya sokáig szolgálja a vendégek örömét.

F.Óvári Edit

Hotel Magyar Király**** képben:

http://www.youtube.com/watch?v=8c8sFBkVcCQ

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?