Főoldal » Ready to go!

Ready to go!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

2012. február 1.

Az ebédhez kibontottunk egy üveg pezsgőt. Nem szomorkodtunk. Ünnepeltünk. A tökfőzelék mellé elég pikánsan hatott a száraz habzóbor, de annyi bizonyos, hogy tökfőzeléket valószínűleg jó darabig nem fogok újra enni. Mikor megemeltem poharamat és már épp kezdtem volna elszontyolodni, a rádióban Israel Kamakawiwo’ole kezdett pengetni. Megnyugodtam. Bizonyos tekintetben babonás vagyok, és ez a szám, mely olyan közel áll a szívemhez, bizonyosságot hozott, hogy felejthetetlen élményben lesz részem.

A legfurcsább az egészben az, hogy nem izgultam. Legalábbis nem annyira, mint szoktam. Hasonló esetben már remegnek a végtagjaim, étvágyam elillan, és a toálettre is gyakrabban járok a kelleténél. Csupán négy óra körül kezdett mocorogni a zabszem a hátsó felemben, amikor végre elkezdtünk készülődni. Szokatlan volt ez a belső nyugalom. De az is lehet, hogy a literszámra magamba döntött Coldrex tompított le.

Ami nem hiányozhatott a bőröndömből:

– Csacsától és Maresztól kapott “Aikido stresszoldó anál jin-jang golyó”

– Tiantól kapott sárga, csillámos kacsaszappan

– Atesztól kapott “krízis-kapszula”, lelki válság esetére

– Ágitól kapott finn társalgási zsebkönyv

– másik Ágitól, és párjától, Rolandtól kapott laposüveg

– Danitól kapott Nejlonangyal c. könyv

– egy W. S. Maugham könyv, egy Paul Celain és egy Tóth Árpád verseskötet, valamint a tacskós bögrém

Fent a magasban kinéztem az ablakon a vaksötét égboltra, és épp mikor kezdtem volna megbánni, hogy ebbe az egészbe belementem, az egyik stewardess hölgy odajött hozzám:

– Ön a Bors Krisztián? – kérdezte, én meg ijedten vettem le fülemről a fejhallgatót. Már elképzeltem mi fog következni: Rossz helyen ül! / Rossz gépre szállt föl! / Ne használja idefönt a készüléket! stb.

– Igen, én vagyok. – mondtam nagy, kerek szemekkel.

– Karády András és édesapja üdvözletüket küldik, és nagyon jó utat kívánnak! – ajándék képpen pedig egy kis üveg Hungária pezsgőt helyezett az asztalkámra.

Vigyorogtam, mint valami idióta és vagy háromszor megköszöntem a kedvességét, miközben arra gondoltam, hogy Bandi vagyon, hogy a fenébe tudta ezt elintézni!

Marjutnál felbontottuk a jéghideg pezsgőt, mely pont két pohárra volt mérve. Kippis-t mondtunk és ittunk Finnországra és a nagy kalandra. Azt hiszem életem legfinomabb pezsgőjét ittam.

http://www.youtube.com/watch?v=w_DKWlrA24k&ob=av2n

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?