Rodosz – a Napisten szigete

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A legenda szerint a görög istenek és istennők Zeusz vezetésével felosztották Görögország területét és szigeteit maguk között. Héliosz, a napisten azonban úton volt, ezért nem tudott az istenek tanácskozásán részt venni és a területek elosztásakor megfeledkeztek róla. Miután hazatért megállapodott Zeusszal, hogy az a föld, amely a legközelebb a tengerből kiemelkedik az övé lesz. Nem sokára egy sziget keletkezett a tengerben, amelyet Héliosz a szerelméről, Rhode nimfáról nevezett el Rodosznak.

Héliosz hét fia közül a legidősebbnek három fia volt. Héliosz három unokáját Lindosznak, Lalüszosznak és Kamirosnak hívták, akik megalapították az ugyanilyen nevű rodoszi városokat. Hélioszt ezért a görög időkben különösen tisztelték és ma is a sziget védőistene. Azóta nevezik a szigetet a napisten szigetének.

Nap kényezteti, víz simogatja ezt a csodás és termékeny szigetet. Mediterrán klímája lehetővé teszi a szőlő, olíva, citrusok és zöldségek termesztését. A szigeten csak két évszak van, az eső nélküli nyár és a tavasz novembertől áprilisig.  Május közepétől akár novemberig fürödhetünk a tengerben. Évente 270 napot napsütés jellemez.

1401 km2-es területével a legnagyobb sziget a Dodekanészosz szigetcsoportban, az Égei-tengerben.

A sziget legnagyobb csodája a Rodoszi Kolosszus, amelyet ma már csak elképzelt képeken láthatunk. Az ókor hét csodájának egyike egy 32 méter magas bronz szobor volt, amelyet földrengés pusztított el.

A szigeten mindenütt találunk mecseteket, amelyeket a törökök hagytak hátra, és a keresztes lovagok emlékeiben is gazdag vidék.

Úgy 3400 évvel ezelőtt görögök telepedtek meg a szigeten, nem sokkal ezután megalapították a három várost Kamirost, Ialysost és Lindost. A legenda szerint a rodosziak a trójai háborúban is részt vettek. Az 5. századtól kezdve virágkorát élte a sziget, jelentős kereskedelmi- és tengeri nagyhatalom lett.

Kr. előtt 42-ben a rómaiak végigsöpörtek a szigeten elpusztítva a virágzó kultúrát. A Római birodalom bukása után pedig Bizánchoz tartozott 1306-ig. Ebben az évben eladták a szigetet a Jeruzsálemi Johannita lovagoknak. A lovagkorban a sziget új virágkort ért meg, amelynek a törökök 1522-ben véget vetettek. A török uralom Rodosz szigetén majdnem négyszáz éven át tartott. A sziget szomorú korszaka ez az időszak.

A sziget elfoglalásakor Szulejmán szultán vallási szabadságot adott az itt élőknek. Az első száz évben a muzulmánok, zsidók és keresztények békésen éltek egymás mellett.  A 17. század végén a görögök fellázadtak a török uralom ellen, ezért elűzték a keresztényeket a városból és a szigetről. A kereszténytemplomokat pedig átalakították mecsetekké és minaretet építettek hozzá. Betiltották a görög nyelv használatát, de görög szerzetesek titokban tanították a gyerekeket görögre és továbbadták a kereszténytanokat. Nagyszámú török és görög lakosság élt a szigeten, ennek ellenére nem keveredtek. Mégis a kultúrában, művészetekben, konyhában és életmódban nagy befolyással voltak egymásra. A sziget elveszítette kereskedelmi jelentőségét és ezzel együtt gazdagságát is. A török-olasz háborúban az olaszok könnyedén bevették a szigetet, mert a török seregek gyengén voltak felfegyverkezve. A lakosság tettre készen támogatta az olaszokat. 1912. május 4-én sikerült az olaszoknak átvenni a hatalmat a sziget felett. A II. világháborúban is sokat szenvedett a sziget. 1948. március 7-én pedig újra a görögöké lett a Párizsi békeszerződés által. Március 7. ma is nemzeti ünnep.

A rodosziak büszkék a szigetükre, az országukra, a múltjukra.  A legtöbben ismerik hazájuk történelmét, apáról fiúra szállnak a török uralomról szóló elbeszélések. Még a mai napig sem tudtak megbocsájtani a törököknek.

Forrás:

http://www.rhodos-travel.com/geschichte.htm

http://www.franken-online.de/rhodos-bilder/

 

Rodoszi hadjárat

„A johanniták — a magyarokhoz hasonlóan — nem számíthattak a többi európai államtól segítségre. Velence már régóta békében élt a törökökkel, főleg azután, hogy 1500-ban és 1503-ban jelentős vereséget szenvedett tőlük. A békét a dózse 1513-ban meghosszabbította. X. Leó pápának már éppen elég nagy gondot okozott a magyar-török háború is, emellett  I. Ferenc francia király Itália és a Német-római Birodalom ellen folytatott harcot, melyben Velence és Spanyolország is érintve volt.

A források szerint Musztafa pasa vezetésével négyszáz hajóról 100 ezer fős török sereg szállt partra Rodoszon. Mielőtt Rodosz városa ellen indultak volna, elfoglalták a sziget területének nagy részét, és megszállták a környező vizeket.

A lovagrendnek körülbelül 10 ezer katonája lehetett, amiből 3000 fő rendtag volt (portugálok, spanyolok, olaszok, németek, angolok, kasztíliaiak, aragóniaiak, angolok), a sereg többi része reguláris olasz, görög katonákból állt. A haderő 150 hajós flottával is rendelkezett, amit Kandiából odavezényelt velencei erősítésekkel egészítettek ki.
A lovagrend 7500 katonát (ebből 2000 lovagot) állomásoztatott a rodoszi várban.

A Rodosz nyugati felén levő apróbb szigeteket a törökök igen hamar elfoglalták, és a környéket is felperzselték, miután június 26-án megkezdték a partraszállást. A keresztény flotta nem tehetett mást, minthogy zavarta a török hajók mozgását és utánpótlását, mert nyílt összecsapást semmiképp sem kockáztathatott meg. Július 28-án csatlakozott a sereghez Szulejmán, aki még azon a napon támadást intézett a vár ellen.

A harcok azonban eléggé elhúzódtak, és kitolódtak a téli időszakra is, de mivel a mediterrán térségben nem köszöntött be a hideg, ezért a török sereg egész évben fegyverben maradhatott. Lindoszt elfoglalták az oszmánok, de jelentős veszteségeik voltak, és akadozott az utánpótlás is.

A vár készletei decemberre kimerültek, akárcsak a flottáé. Segítség nem érkezett, ezért a védelmet vezető Phillipe de Villiers nagymester tárgyalni kezdett a szultánnal a tűzszünetről.

A Szulejmánnal kötött egyezség értelmében átadták Rodosz és Lindosz várakat, a sziget többi településével együtt, a flottából pedig száz hajót. A maradék ötvennel a lovagrend kiürítette a várat, és megkezdte az áttelepítést Kandiába. Velük együtt néhány ezer lakos is elhagyta a szigetet.

Szulejmán ezzel fontos keresztény támaszpontot iktatott ki az Égei-tengeren, bár jó pár görög sziget még mindig Velence kezén volt.

A lovagrendnek V. Károly német császár és spanyol király 1530-ban Málta szigetét adományozta, ahol fenntarthatta államát. A johanniták ezután részt vettek a velencei–török  és a spanyol–török háborúkban, így a kandiai háborúban is. 1565-ben megvédték Máltát egy újabb nagy erejű török támadástól, és a török flotta kalóz tevékenységeit is jelentősen gátolták a meleg tengereken”

 

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Johannita%E2%80%93t%C3%B6r%C3%B6k_h%C3%A1bor%C3%BA_(1522%E2%80%9323)

 

Fotók: Creative Common

http://commons.wikimedia.org/w/index.php?search=Rhodos&title=Special%3ASearch

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?