Szeretettel vár Szigetvár

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Egy csodás tavaszi napon, amelyre már annyira vágytunk a hosszan elhúzódó tél után, elindultam újra, hogy felfedezzem Szigetvár további kincseit. Két évvel ezelőtt már tettünk egy sétát a városban. Akkoriban elsősorban a Török- Magyar Barátság Parkban töltöttünk el több időt.

A mostani kirándulás fő célja pedig a szigetvári szeráj és a vár épületei és emlékei voltak. Az első kellemes benyomást már érkezéskor megtapasztalhattam, hiszen a Főtér és a környéke átalakult hangulatos sétáló városközponttá.

Elsőként a Török házat szerettem volna megtekinteni a Bástya utca 3. sz. alatt, de sajnos csak kívülről sikerült, mivel vasárnap és hétfőn nem látogatható. A Várnál pedig az is kiderült, hogy a Török Ház csak május 1-től lesz nyitva. Sikerült azért fotót készítenem erről a történelmi ritkaságról. Az épület rendeltetése nem teljesen tisztázott. Karavánszerájként, talán iskolaként működött.

Ez egy olyan jel volt, amely megmutatta, hogy hamarosan visszatérek.

A csalódottságom hamarosan elszállt, mert a várhoz megérkezvén oly kedves fogadtatásban volt részem. A várkaput daliás vitézek őrizték. S maga a „várkapitány” is jelen volt, éppen eligazítást tartva a vár hőseinek. Programra készültek, jeles vendégeket vártak. Én, mint egyszerű turista megérkezvén s bebocsájtást nyervén a várba, szívélyes meghívást kaptam a programra. A bemutató előtt felderítettem a vár minden zegzugát, a várfalak szinte körbe járhatók ma is szép kilátással a városra. A megmaradt várépületben a kiállítás a vár történetéhez kapcsolódó képek másolatai, korabeli öltözékek, magyar vitézek és a török katonák felszerelései, ágyúgolyók, fegyverek, síremlékek emlékeznek hős őseinkre. Olyan kiállítás, a hol minden megfogható, felvehető, tapintható, s használható.

Megcsodáltam Szulejmán dzsámiját, amelyet a halála után emeltek a nagy szultán tiszteletére. Csonka minaretje ma is büszkén magasodik az ég felé.

Már kíváncsian vártam a bemutatót, követtem az előkészületeket is, majd elérkezett a várva várt pillanat, vagyis a fegyverek bemutatása egy közel 100 fős közönség előtt. A különböző fegyvernemekről így képet kaphattunk, hogyan s miként használták őket a középkorban. Majd megjelentek magyar vitézeink két törökkel, akik fogságba kerültek. Volt lányszöktetés, nem hiányzott a derű és a humor sem. Köszönöm a várkapitánynak a lehetőséget.

De merüljünk el egy kis időre a vár oly dicső s mégis gyászos történetébe. Szigetvár, ha a neve nem emlékeztetne rá, szinte alig hinné el az ember, hogy valaha valóban szigetként védte a környéket. Az akkori várról hiteles rajzok állnak rendelkezésre. Zrínyi Miklós 1561-ben került a vár élére. 1566-ban, amikor Szulejmán az utolsó hadjáratára indult, Bécs volt a célpontja, de Szigetvár útját állta. Kb. 2300 fős várvédő csapat harmincnégy napon keresztül tartotta a várat a hatalmas túlerővel szemben. Utolsó csepp vérükig harcoltak, s amikor már minden remény elveszett, az égő várból kirohantak az ellenség karjai közé, akik a megmaradt kis maroknyi várvédő csapatot lemészárolták. Szulejmán már ekkor halott volt. (Lásd Szigetvári séta c. írásom!)

Zrinyi Mikós emléknapjait szeptember elején rendezik meg. Hagyományőrzők és a helytörténetet kutató polgárok, valamint a város szervezésében. A „Szigetvári Várbaráti Kör” tartalmas kiadványokat jelentet meg a vár és a város történetéről, dicső múltjáról.  

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?