Főoldal » Varasd és a Világvége

Varasd és a Világvége

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Varasd (horvátul Varaždin) neve a magyar város szóból származik. A Trianoni békeszerződésig Varasd vármegye székhelye volt. A város nevét először 1181-ben említik oklevelek Garestin néven. II. András királyunk emelte városi rangra. A király a város környékén volt fogságban, amikor a varasdiak segítettek neki a horvát-magyar trónra kerülni. Háláját egy bullával fejezte ki. A városi rang ekkor azt jelentette, hogy a polgárok maguk választhatták meg bíráikat és nem kellett adót fizetniük. A bulla jelentőségét az is jelezte, hogy a járókelők kalapot emeltek, amikor elhaladtak a városháza mellett.

Mátyás királyunk 1464-ben megerősítette a város címerét, ami ma is  használatban van. Európa legrégebbi címerei közé tartozik. A város címert ábrázoló pecsétet is készíthetett ezüstből vagy más fémből.

Mária Terézia rendeletére Varasd 1767-ben a Horvát, Szlavón és Dalmát királyi tanács székhelye lett, s ezáltal Horvátország fővárosa. 1776-ban hatalmas tűzvész ütött ki, ekkor elveszítette fővárosi rangját. Az akkor 501 házból 385 leégett.

A város gárdáját 1750-ben alapították. A gárdának saját zenekara és zászlója volt. Hétvégéken még ma is lehet látni az őrségváltást.

Városháza

Az Óvár tulajdonosa Brandenburgi György ajándékozta 1523-ban a “kőházat”, amely a város magisztrátusának a székhelye lett és a mai napig a város vezetőségének ad otthont majdnem 500 éve. 1791-ben átépítették, ekkor nyerte el mai formáját. A háborúk és katasztrófák ellenére a város legértékesebb kincsei máig is megmaradtak: az aranyozott jogar, az alma 6 drágakővel díszítve tetején a város címerével és az ezüst városi pecsét.
A város bíráját, aki akkor a város legfelsőbb vezetője volt, minden évben Márton napján választották a polgárok.

Varasd és a Világvége

Sok varasdi lakos azt hitte, hogy 1857. június 13-án eljön a végítélet napja, vagyis a világ vége. A félelem oka egy üstökös volt, amely a terjesztett hírek szerint becsapódik a Földre. Azért is féltek,  mivel az Esthajnalcsillag nappal is egész nap látható volt. Mindenki másképpen készült a világvégére. Sokan imádkoztak, böjtöltek, meggyónták bűneiket, miközben mások megpróbálták az élet élvezeteit kihasználni utolsó óráikban. Így tele voltak a templomok és a szórakozó helyek is. Amikor elérkezett június 13., a varasdiak kijöttek házaikból és a szabad ég alatt várták a világvégét. Csak akkor nyugodtak meg teljesen, amikor beállt a reggel és indulni kellett a munkába.

Szerző és fotó: Schmidt Valéria

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?