Főoldal » A betegség

A betegség

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A betegségről általában

 

     Mielőtt rátérnék a szaporodást befolyásoló betegségekre, úgy érzem bizonyos fogalmakat tisztáznom kell.

     Minden élőlény része a környezetének köztük a sertés is, így kölcsönhatásban él azzal. A szervezet alkalmazkodási képességét szerzett és öröklött tényezők határozzák meg és határai nem végtelenek. Ha a szervezetet olyan mértékű káros hatások érik, amelyeket már nem képes kiegyenlíteni, akkor belső élettani egyensúlya felborulhat, és alkalmazkodási zavarok keletkezhetnek. Ekkor a korábbi normális élettani folyamatok kóros irányba módosulnak és kialakul a betegség. A betegség tehát a szervezet és a környezet egyensúlyi zavarából származó kóros élettani jelenségek (reakciók) összessége, amelyben egyidejűleg van jelen a károsító környezeti tényező hatása és a szervezet védekező reakciója. Tehát a betegség is életjelenség, nem statikus állapot, hanem változó folyamatok sorozata, amely működészavarokban nyilvánul meg. Ez csökkenti az állat teljesítőképességét, és súlyos esetekben veszélyezteti az életbennmaradását.

 

A betegség okai

 

    Külső kórokok. A szervezetet károsító azon tényezők, amelyek a külvilágból származnak, kívülről jutnak be a szervezetbe (pl. paraziták, baktériumok, vírusok, gombák, mérgek stb.) és betegséget okoznak, nevezzük külső kórokoknak. A következőképpen lehet őket csoportosítani:

 

         mechanikai okok (erőművi hatások, sebzések stb.)

         meteorológiai tényezők (pl. frontátvonulások)

         sugárzások

         elektromosság

         vegyi anyagok (mérgezések)

         fertőző anyagok (vírusok, baktériumok, gombák)

         takarmány (pl. romlott, penészes, rosszul adagolt)

   Belső kórokok. Hajlamosság (diszpozíció). A diszpozíció mértékét megszabja a konstitúció, a kondíció, a természetes ellenálló képesség (rezisztencia) pillanatnyi állapota, élő kórokok esetén ezen kívül az immunitás és az allergia is.

 

A betegség lefolyása és kimenetele

 

 

    Lappangási idő. A fertőzéstől a külső (klinikai) betegségtünetek megjelenéséig eltelt idő. Ennek időtartama az egyes betegségekre jellemző.

   A betegség. Időbeni lefolyása lehet:

     – túlheveny (perakut)

     – heveny (akut)

     – félheveny (szubakut)

     – idült (krónikus)

   Túlheveny (perakut) a betegség lefolyása, amikor azonnali, vagy néhány órán belül halál áll be (pl. a sertésorbánc vagy egyes mérgezések esetén).

   Heveny (akut) lefolyású a betegség, ha csak néhány napig tart.

   Félheveny (szubakut) ha 10-12 napig tart.

   Idült (krónikus), ha több hónapig is elhúzók. A heveny és félheveny formák esetenként idültté válhatnak.

      Az, hogy a betegség meddig tart, nemcsak a kórokozóktól, függ, hanem a megbetegedett állat általános és specifikus ellenálló képességétől is.

      A betegség kimenetele a gyógyulás vagy a halál.

   

   A gyógyulás. Időben elhúzódó folyamat, amelyben a szervezet leküzdi a kórokozókat, és helyreállítja a károsodott sejtek, szövetek működését. Ha a betegség folyamán csak kisebb, reverzibilis (visszafordítható) károsodások történtek, a helyreállítás teljes lehet. Súlyosabb károsodások esetén egyes szövetek elhalhatnak. Az ilyen elhalt részeket a szervezetnek el kell távolítania felszívódással, vagy ellökődés révén. Ezt követően újonnan képződő szövet veszi át az elhalt funkcióit. Ha a regeneráció nem tökéletes, akkor hiba, vagy hiány marad vissza, ami zavart okoz a szerv működésében. Az ilyen hiba vagy hiány mindig kisebb ellenállású, fokozottan érzékeny helye a szervezetnek.

      A gyógyulás folyamán fokozatosan áll helyre az állat egészsége, ez a lábadozás ideje. Ez idő alatt különös gondot kell fordítani az elhelyezésre. Jó, ha rendelkezésünkre áll betegistálló, vagy a sertéstelepeken célszerű a hizlaldai telepítéseknél üres kutricákat hagyni a későbbi beteg egyedek elkülönítésére, gyógykezelésére, külön takarmányozására, ápolására. Ha ilyenkor nem segítjük kellően a szervezetet a betegség nyomainak felszámolásában, visszaesés, vagy másodlagos megbetegedés, szövődmény alakulhat ki.

 

    A halál (exitus letalis). A szervezet életfunkcióinak megszűnése. A természetes halál a fiziológiás folyamatok velejárója. A patológiás halál megbetegedés vagy életfontos szerv sérülése nyomán áll be. Többnyire az agyvelő, a szív vagy a tüdő megbetegedésének következménye. Ha a három közül bármelyiknek megszűnik a funkciója, azt a másik kettő követi, így a halál tulajdonképpen a sejtek oxigénhiánya miatt áll be.

    A halált (a hirtelen eseteket nem számolva) haláltusa előzi meg, ami görcsökben, vizelet- és

bélsárürítésben, nyálzásban nyilvánul meg.

    A klinikai halál akkor áll be, ha a szívműködés, a légzés, az öntudat, az akaratlagos reflexmozgás megszűnik. Ilyenkor a sejtek és a szövetek még ingerelhetők.

   A kórbonctani, vagy abszolút halál állapotában már a sejtek és a szövetek ingerelhetősége, illetve más reakciói is megszűnnek. A kórbonctani halált követően hullajelenségek figyelhetők meg. Ilyen a test lehűlése, a hullafoltok, a kiszáradás, a hullamerevség (rigor mortis).

   A hullamerevség a halál után 2-4 óra múlva kezdődik a rágóizmokon, majd hátrafelé terjedve a mellső lábak, a törzs, majd a hátulsó lábak merevsége következik be. A merevség 12 óra múlva lesz általános és 24-48 óra múlva oldódik ugyanabban a sorrendben, mint ahogy keletkezett.

   A hulla rothadása nem hullajelenség, hanem rohasztó baktériumok okozzák.

 

   Felhasznált irodalom:

dr. Draskóczy J. (1992): Állategészségügyi és higiéniai ismeretek I. Agroinform Kiadóház. Budapest

 

Következő részben szó lesz az egészséges és beteg állat életjelenségeiről

  

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.