Főoldal » A juhok legeltetése…

A juhok legeltetése…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Többféle formája lehetséges, így: terelgető vagy pásztoroló legeltetés,szakaszos legeltetés,adagoló vagy porciós legeltetés. 

1. A terelgető vagy pásztoroló legeltetés: legelterjedtebb legeltetési forma, amikor a pásztor a legeltetett juhnyájat a legelő területén jól betanított kutyájával terelheti és bizonyos rendszerességet figyelembe véve a legelő füvét legelteti. Hibája ennek a módszernek az, hogy a legelő egyes részeit szinte naponta megjáratják, lelegeltetik, aminek a legelő túlterhelése, füvének kipusztulása lehet a következménye, valamint lehetőséget ad a legelő juhoknak a válogatásra, és így a kevésbé kedvelt növények elterjedését segíti elő. További hátránya, hogy az anyák túlzott, fölösleges mozgatása energiát von el azok termelésétől, illetve a kutyák jelenléte zavarja az állatokat.

2. A szakaszos legeltetés: a legelő területét és szakaszonkénti fűtermését rendszeresen, terv szerint hasznosítjuk, illetve legeltetjük. E módszer alkalmazásával biztosítjuk a gyepnövények újrafejlődését és a következő legeltetés idejére a tervezett fűmennyiség előállítását. A szakaszon belül lehetőség van arra is, hogy a pásztor a legelő füvét terelgetéses módszerrel adagolja, tehát a legeltetett állatok az egész szakasz területét ne egyszerre járják be, így kisebb lesz a legeltetési, taposási veszteség. A szakaszos legeltetés után a gyomnövényeket és az értéktelen, elöregedő növényfajokat a területről tisztogató kaszálással el kell távolítani. Ezt a május végi és a szeptemberi legeltetési periódust befejezve fontos fokozott figyelemmel elvégezni. Szakaszos legeltetés esetén ugyanazon legelőterület jobban hasznosul, mivel a juhok egységnyi idő alatt több legelőfüvet vesznek fel az adott területről a kisebb jártatási idő és az ebből következő taposási veszteség miatt. Az itatás – kihajtás előtti és utáni időszakra korlátozása helyett – tetszés szerinti időben történhet, így a szomjazásból következő étvágytalanság nem korlátozza a legelést (takarmányfelvételt). A legelőterület botanikai összetétele is kedvezőbben alakul a kisebb válogatási lehetőség következtében. 

3. Az adagoló, vagy porciós legeltetés a szakaszon belül villanykarámmal lerekesztett, 1-2 napra szükséges legelőterületet, illetve annak fűmennyiségét és lelegeltetését jelenti. A mobil karám és annak rendszeres áttelepítése pluszköltséget jelent, de a friss fű rendszeres legeltetése, a jó minőség, a nagyobb ráfordítás ezt ellensúlyozhatja. Természetesen a juhászat számára azt a legeltetési formát és gyepre alapozott juhtartást kell szorgalmazni és kivitetezni, amelyik az üzem számára eredményesen megvalósítható és egyben a juhászatot gazdaságosabbá teszi.

4. A napi legeltetés menetére a hagyományos legeltetési forma alapján is az a módszer alakult ki, hogy a reggeli, délelőtti napszakban 3-4 órát, majd a késő délutáni, esti időben szintén 3-4 órát töltenek a juhok a legelőn. Ebből a tiszta legelési idő mintegy 3-6 órát jelent. 

A legeltetés során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a túlságosan nagy fűben és a kopáros legelőn a juhok nem tudják az optimális fűmennyiséget felvenni, hiszen a juhok legeltetése szempontjából az optimális fűmagasság 10-15 cm.

A téli legelők telepítése rendkívül fontos, egyrészt takarmányozási szempontból – táplálóanyag-, vitamin- és karotin-ellátás -, másrészt az állatok szabadban való jártatása felbecsülhetetlen értékű. Leggyakrabban rozsot vagy repcét vetnek a juhteleptől nem távoli területen, de téli legelőnek jó a takarmánykáposzta, őszi árpa, káposztarepce, réparepce stb. is. Téli legelő hiányában fővetésű rozstáblákat, jól megerősödött őszi vetésű kalászosokat, a szabályok betartásával (csak fagyos napokon lehet járatni, megfelelő nagyságú terület álljon rendelkezésre a kártétel megelőzésére), legeltetni lehet. Tarlók legeltetése gazdaságos, kihagyása kárbaveszett takarmányozási lehetőség. Számításba jöhetnek még a kukorica-, gabona-, hüvelyes-, répa-, burgonya-, és zöldségtarlók. Kényszervágás, elhullás elkerülése érdekében a tarlók legeltetésének szabályait azonban be kell tartani. 

Gondoskodni kell a legeltetett állatok ivóvízellátásáról. Az optimális legeltetés – fűfelvétel – szempontjából döntő fontosságú a juhok megfelelő módon, és minőségben történő vízellátása. Az ideális állapot az, amikor a legelő juhok tetszés szerinti időben – korlátozás nélkül – tudnak jó minőségű ivóvizet felvenni. Ebben az esetben a vízhiány – szomjúság – nem korlátozza a fűfelvételt. Ezért, amennyiben lehetséges, állandó jelleggel kell az állatok számára a legelőn ivóvíz tisztaságú, lehetőleg 12-18 oC hőmérsékletű vizet biztosítani.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.